A negyedik dunaszerdahelyi sakkarany

Sikerük annyira sokkolta a címvédő és addig vezető Modra játékosait, hogy egy kivételével még gratulálni is elfelejtettek a győztesnek. Nem könnyű feldolgozni, ha fél segédponttal veszíti el egy csapat a bajnoki aranyat, de legalább olyan nehéz azt meg is szerezni ilyen apró különbséggel.

„A pöstyéni hármas forduló döntött mindenről – jegyzi meg Petényi György dunaszerdahelyi klubelnök szinte csodákra képes csapatáról. – Amikor a 4. fordulóban legyőztük a Modrát, megcsillant előttünk az esély, hogy bajnokok is lehetünk, de három fordulóval később, mikor váratlanul kikaptunk Dubnicán, ez elméletivé változott. Ám nem adtuk fel. Az nem jellemző a dunaszerdahelyi szívre, csapatszellemre. Azt mondtuk, amíg létezik valamilyen mód az élre törésre, addig harcolunk. És a zárótorna minket igazolt.”

A bajnoki címért folyó párharc nagyon érdekesen alakult. A zárótorna előtt adott volt a helyzet. A címvédőre két, a dunaszerdahelyi csapatra három összecsapás várt (ugyanis a bajnokság kezdete előtt kilépett a Prakovce, akivel a csallóköziek az első, a Modra az utolsó, 11. fordulóban találkozott volna). Így várható volt, hogy a végén pontegyenlőség lesz, s akkor a mérkőzésenként megszerzett játszmapontok fognak számítani. Ebben héttel vezetett a címvédő. A 9. forduló után fél ponttal növelte előnyét, ám következett a következő kör, amikor a roppant erős Humenné várt a bajnokra, és csak a legszorosabb eredménnyel (4,5:3,5) tudott győzni, miközben a dunaszerdahelyi alakulat 6:2-re verte a csábiakat, s máris hatra csökkent a listavezető előnye. De hátra volt még a záróforduló, amikor már csak a csallóközi csapat volt érdekelt a Podhájska ellen, az ellenlábas meg izgulva várhatott a végeredményre. Az pedig 6,5:1,5 lett a dunaszerdahelyi együttes javára, ami azt jelentette, hogy nemcsak, hogy behozta a hátrányát, hanem fél pont előnnyel még az élre is ugrott. Épp a legjobbkor.

„Ilyenre csak mi vagyunk képesek! – mondta boldogan a klubelnök. – Mert bármelyik extraligás ellenféllel a nyolcpartis ütközetben 6,5:1,5-re nyerni, ráadásul eredménykényszerben, nem akármilyen teljesítmény. Évad közben 15-en ültek asztalhoz keretünkből, senki nem játszott kimondottan rosszul, de négyen kiemelkedtek a csapatból és az extraliga mezőnyéből is: Csonka Attila István az 1., Czebe Attila a 3., Bokros Albert az 5. és Varga Zoltán a 6. volt a legeredményesebbek között, ráadásul mindannyian táblájukon is elsők lettek. Ezek a tények is igazolják, hol a helyünk az egyre erősebb szlovák élmezőnyben. Az utóbbi 11 évad során egyetlenegyszer nem voltunk dobogósok, egyszer pedig a pandémia miatt törölték a bajnokságot, különben négyszer győztünk, ötször másodikok lettünk. Már csak az ötödik arany hiányzik. Remélem, nem öt évet fogunk rá várni, mint a mostanira.”