A nagy visszatérők szezonja lesz – elindult a Serie A 2019/2020-as idénye

Valamiféle dominóeffektussal azért számolnunk kell, pláne, hogy Olaszországban imádnak kivárásra játszani az átigazolásokért felelős klubalkalmazottak és hajlamosak az utolsó pillanatokban túlterhelni a faxgépet. 

Ha dől a dominó

A folyamat elindítója az a Mauro Icardi lehet, aki már Antonio Conte munkába állásakor kikerült a milánói bizalom köréből és azóta nemkívánatos személynek minősül a fekete-kékeknél. Vadabbnál vadabb spekulációkat naponta olvasni vele kapcsolatban, hála a tévésorozatok showrunnereihez hasonló kreativitással bíró újságíróknak: benne van a pakliban, hogy a Juventus drukkerei által finoman fogalmazva sem kedvelt argentin center Torinóba költözteti kutyákkal együtt igen népesnek mondható családját, és azzal elindítja azt a bizonyos első dominót. Ebben az esetben a Juvéban fölöslegessé válhat a Paulo Dybala–Mario Mandzukic–Gonzalo Hi­guaín-trióból akár két ember is, merthogy a Bianconeri új edzője, Maurizio Sarri a szélen használná a tavaly ilyenkor behúzott ötszörös aranylabdást, CR7-et. Amennyiben Icardi fekete-fehér mezt húz az előttünk álló idény első fordulóiban, Higuaín akár Romába is távozhat (így három éven belül meglenne neki a Napoli–Juventus–Milan–AS Roma kör…), Dybala pont az Interé lehet, vagy ha a korábbi gólkirály Nápolyba cuccol át, akkor Arkadiusz Milik, esetleg Lorenzo Insigne válthatja Milánóban. Persze ezek most még csupán spekulációk. 

Új korszak Torinóban

A Juventus Allegri-korszakának lezárása ellenben már tény. Az öt torinói éve alatt öt aranyat összegereblyéző szuperedző és a klub közötti megfáradt házasság végeztével májusban Max pihenőre vonult. Az új impulzusokat a hűvös Londonban hűvösen fogadott és mostoha bánásmódban részesült Maurizio Sarritól remélik, holott a kávé-és cigarettafüggő trénernek papíron nem volt rossz idénye a Chelsea-ben: begyűjtötte karrierje első trófeáját (Európa-liga), kiharcolta a Bajnokok Ligája-indulást és a Ligakupa döntőjébe is bevitte a kékeket. 

Merevsége, rugalmatlansága és beilleszkedési problémái miatt viszont nem igazán tudott adaptálódni az angol futballhoz, úgyhogy az első adandó alakalommal vissza is tért kedvenc közegébe. Az más kérdés, hogy az előbb említett három negatív tulajdonságából kettővel otthon is akadhatnak gondjai. Még a Napoli edzőjeként kapott kritikákat, amiért alig használja ki a keretét és dogmaszerűen ragaszkodik a Sarriballhoz, amiből akkor sem enged, ha az csikorog, vagy egyáltalán nem működik. A Serie A-szinten gyakorlatilag minden poszton két minőségi játékossal rendelkezdő All Star-szerű Juve-kerettel (melynek a B sora kis túlzással megcsípné a BL-indulást érő negyedik helyet) ezt aligha teheti meg. 

A ceruzás kisegyest egyébként nyugodtan bevéshetjük a döntéshozók bizonyítványába az új igazolások intézése miatt. Közülük a fél világ által üldözött, még mindig csak húszéves Matthijs de Ligt emelendő ki, akinek megszerzése komoly erődemonstrációnak számított. A zsenge kora ellenére máris vezéralkatú korábbi Ajax-csapatkapitányáért 85 milliót csaptak ki az asztalra, így minden bizonnyal hosszú évekre megtalálták a védelmi főnököt – már ha nem bizonyos Mino Raiola lenne a szőke üstökű holland fiatalember ügynöke. Hátul történt még jelentős változás bőven, elég csak a Szczesny mögé visszatért legenda, a 41 éves Gianluigi Buffon nevét említeni, de idetartozik a némileg érthetetlen módon Danilóra (és pénzre) cserélt jobbhátvéd, Joao Cancelo elengedése is. 

A középpálya új urai egyaránt ingyen érkeztek: közülük –  amikor éppen nem sérült – az Arsenal Aaron Ramsey-je a nagyobb fogás, mert Párizsban a szerződéshosszabbítása körüli mizériája miatt hónapokat kihagyó, kissé primadonnáskodó Adrien Rabiot egyelőre keresi évekkel ezelőtti formáját. A nagy kérdőjelek Cristiano Ronaldo körül kavarognak majd, az mindenesetre valóban érdekes lenne, ha a lassan 35. életévét taposó gigasztárt Sarri hosszabb távon kitenné a szélre robotolni. 

Icardi és az ordibátor csatája

Annyiban az előttünk álló idény sem tartogat újdonságot, hogy a két legfőbb kihívónak újfent a Napoli és az Inter tűnik, a többi nagyklubra nem tanácsos komoly pénzzel fogadni. A milánóiak a Moratti-féle időkre jellemző nosztalgikus nyárral ajándékozták meg a szurkolóikat: megint új edzőt hoztak és ismét egy rakás pénzt költöttek el igazolásokra. Ha már szurkolók: a legtöbben nehezen nyelték le a korábbi Juve-ikon kispadra ültetését, bár gyorsan megbékélnek majd a Serie A-ban három év után munkát vállaló Antonio Contéval, ha az „ordibátor” hozza azt, amit első juventusos és chelsea-s évében szállított. Ez pedig a bajnoki cím. 

Abban biztosak lehetünk, hogy masszív és nehezen legyőzhető csapatot fog összerakni a keménykezű edző, méghozzá három védővel. Ebbe a felállásba mondjuk Zaccheronitól kezdve Gasperinin át Mazzarriig jó néhány próbálkozó belebukott már az Internél, úgyhogy az előjelek nem valami kedvezőek. A szintén a Juventustól átcsábított Giuseppe Marotta-vezette mercatós manőverek adhatnak azért némi bizadalmat: az Atlético Madrid betonvédelmét irányító Diego Godín ingyen megszerzése az uru idősebb kora (33) ellenére jó húzás, a középpályán is jól mutat a két olasz válogatott, Nicoló Barella és Stefano Sensi Milánóba hozatala. 
Valószínűleg válás lesz az Icardi–Inter kapcsolat vége, aminek elég egyértelmű jele a korábbi kapitány 9-es mezszámának elvétele, ami immáron a klubrekordot jelentő igazolás, Romelu Lukaku hátán feszül (igaz, az argentint egyelőre benevezték a bajnokságba, 7-essel). Conte tisztogatásra szerződött Milánóba, így hát keveseket lepett meg, hogy két balhézásra hajlamos arcot (Nainggolan és Perisic) kidobott az ablakon, az igazolásoknál pedig addig ütötte az asztalt, amíg meg nem kapta a megfelelő futballistákat kedvenc 3-5-2-jéhez. 

Hűen az értékekhez

A Napolinál az értékek megtartása mellett a „kevesebb több” elv mentén okos igazolásokkal lavíroztak a piacon. A liga topvédői közé tartozó Khalidou Koulibaly mellé vettek egy tökéletesnek tűnő társat a görög Manolasz személyében (ráadásul riválist gyengítettek vele), és az utóbbi egy-két idényben haloványan teljesítő jobbhátvéd posztra is hoztak egy ígéretesnek tűnő megoldást, Giovanni di Lorenzót. Összességében egy minden csapatrészben klasszisokkal kiálló Napoli vághat neki az idénynek Carlo Ancelottival – a két befolyásoló tényező a tréner és a vele felemás viszonyt ápoló helyi kiskirály, Lorenzo Insigne kapcsolatának alakulása, valamint a középpálya mélységének hiánya lehet. Utóbbi poszton ugyanis mindössze a török Fenerbahcéból vett Elmas jelenti a rotációt.

Róma örökösen változik

A Románál megnyomták a for­mat+c billentyűkombinációt és egy alaposan átalakított struktúrával próbálják meg feledtetni a tavalyi semmilyen szezont. Mindjárt az edzőválasztásnál kockáztattak a portugál Paulo Fonsecával, aki korábban az ukrán Sahtar Donyecknél szerzett nevet magának. A 46 éves szakembernek úgy kell beszállnia a taktikailag még mindig komoly kihívást jelentő Serie A-ba, hogy teljesen idegen futballkultúrából érkezik és legalább négy-öt új igazolást kell beépítenie a csapatba. 

A másik fővárosi klubnál csendben csordogált a holt szezon, leginkább a Köbenhavntól érkezett Denis Vavro miatt érdemes majd követni a Lazio meccseit, merthogy a szlovák középső védő vélhetően alapember lesz Simone Inzaghi védőfalában. A Milan az Inter néhány évvel ezelőtti útját járja és olcsón megszerezhető, még befutás előtt álló, relatíve fiatal játékosokba fektetve (Leao, Duarte, Bennaszer, Krunjic, Hernández) egy kiscsapat-menő edzővel (Marco Giampaolo) várja a csodát, vagy legalább a középszerűségből kiemelkedést.

Külön kell szólni a csodaszezonja után a Bajnokok Ligájára készülő Atalantáról, amely hátul Martin Škrtelre bízza a feladatot, hogy a legmagasabb nemzetközi szinten tapasztalatlannak számító csapatot bevezesse az ismeretlenbe. Gasperini látványosan futballozó együttesét a várakozásokkal ellentétben nem szedték szét, úgyhogy a bergamóiakkal idén is számolni kell, amennyiben tudják kezelni a BL-okozta súlyos terhelést. A mezőny többi részét illetően a középpályáját durván megerősítő (Nainggolan, Nandez, Rog) Cagliari, a szokás szerint emberkereskedelmet folytató, de ügyesen halászó (Schöne, Saponara) Genoa, az amerikai tulajdonosának köszönhetően nagynevű veteránokba (Ribéry, Boateng) fektető Fiorentina, valamint a Mario Balotellivel valószínűleg hetente a hírekbe kerülő újonc Brescia miatt lesz érdemes lefoglalni a távirányítót legalább jövő májusig. Megéri.