A hatodik dunaszerdahelyi sakkezüst

A legvégén egypontos előnyben nagy izgalmak közepette várták a záróparti végkimenetelét. Csak a győzelem volt jó a hazai Modra sakkozójának, és ezt meg is szerezte. Ténylegesen ekkor dőlt el a bajnoki cím sorsa?

Valójában igen, de mégsem, mert az aranyérem nem a hármas zárófordulóban csúszott ki a kezünkből, hanem az előző duplában. Szombaton nyertünk Modorban, ami nagy fegyvertény volt, és vasárnap simán győznünk kellett volna Osuskéban, de ott meg kikaptunk. Ha három pont előnnyel utaztunk volna a hármas zárófordulóra, akkor biztos bajnokok vagyunk. Igen közel voltunk az elsőséghez, de ezúttal nem jött össze. Nem tudok rájönni, hogy miért van ez így, de minden bajnokságban egy meccset elrontunk, és kikapunk. Olyan helyen, ahol nyerni kellene. Ez mindnyájunknak rejtély.

Kívülállóként azt tapasztalhattuk, hogy a zárómérkőzésen mindkét aranyesélyes játékosai egymás után adták döntetlenre a partikat. Ez volt a csapattaktika vagy másképp akarták megelőzni a végül pontra is pontosan ugyanúgy teljesítő modoriakat?

Az erőrangsor szerint 6:2-re kellett volna győznünk a liptószentmiklósiak ellen, de csak 4,5:3,5-re sikerült. Az első négy táblán döntetlenre számítottunk, a többi négyen győzelemre, mert az Élő-pontszám utóbbi sakkozóinkat tette esélyessé. Tőlük vártuk a négy pontot, de csak egy győzelem lett belőle.

Évek óta a dunaszerdahelyi és modori csapat között dől el a bajnoki cím sorsa. Akárcsak tavaly, idén is a győzelmek, döntetlenek és vereségek tekintetében azonos volt a mérlegük. Ráadásul idei párharcukat is megnyerték, mégsem lettek elsők. Csak azon a fránya osuskéi meccsen múlott?

Hát igen. Bár tartalékosan álltunk ki, de még így is nyernünk kellett volna. Ugyanis négy játszmában győzelemre álltunk, végül csak két döntetlenre futotta. A 11 fordulós bajnokságban 88 partit játszik mindegyik csapat, s ebben a csatározásban másfél pontnyi játszmaarány döntött az elsőségről. Ami igazán apró különbség. Hozzáteszem, tavaly még kisebb volt a javunkra, mindössze fél pont.

Évek óta hangadók a szlovák élvonalban. Négy bajnoki címük mellett született idén a hatodik második helyük. Meddig lehet ilyen szinten tartani a dunaszerdahelyi sakkhadsereget?

Amíg bírni fogják a srácok ezt a színvonalat, és amíg tudunk rá kellő mennyiségű anyagiakat előteremteni, ami egyre nehezebb. Csak egy példa: két héttel a záróforduló előtt még úgy nézett ki, hogy asztalhoz sem ülhetünk, mert nem volt rá pénzünk. Végül polgármesterünk tartalékalapjából és a Közép-európai Alapítványtól kaptunk támogatást. Az is könnyen nyomon követhető, hogy a 2023/2024-es évadban több fordulón keresztül számos alapjátékosunk hiányzott. Amilyen összeállításokban ültünk asztalhoz, ahhoz képest szereplésünk sikernek számít, mert így is nagyon közel voltunk a csúcshoz. Jelenleg még csalódottak vagyunk, de az évad közben kialakult helyzetből ítélve ez az ezüstérem nekünk felér egy arannyal. Ezt annak tudatában mondom, hogy eddigi extraligás eredményességünk bennünket mindig a bajnoki cím felé hajt. Ezzel a játékoskerettel mindenképpen.

Újra kijutottak az Európa-kupába, immár nyolcadszor. Ez a szereplési lehetőség az igazi motiváció a játékosoknak, vagy valami mással is képesek idecsalogatni őket, főleg Magyarországról, merthogy dunaszerdahelyi nevelésű már alig akad köztük?

Idén csak négyen – Rigó Zsolt, Mészáros Mihály, Takács László, Ráchela Milán – ültek asztalhoz a tőlünk indultakból, a többiek abbahagyták vagy más elfoglaltságuk van, de őket is szívesen játszatnám. Évek óta állandó a versenyzői keretünk, időnként fiatal tehetségek is felbukkannak benne. És mindannyian szeretnek Dunaszerdahelyen játszani. Legjobbjainknak mindenképpen motiváció az Európa-kupa, de megegyezésünk alapján ezért rajtpénzt nem kapnak, csak a teljes ellátás biztosított számukra. Ők ezt jutalomnak veszik, s főleg a legtöbb bajnoki meccset lejátszottak szoktak utazni. Olyan sakkozókkal találkozhatnak, akikkel máshol nem nyílik alkalmuk rá, mert ahol ők sakkoznak, mi nem játszhatunk, ahol meg mi ülünk asztalhoz, ők nem játszanak, olyan alacsony szinten van. Tehát a motiváció adott, hiszen versenyzőink a világ élvonalába tartozókkal is sakkozhatnak. Ilyen kihívásokkal a szlovák extraligában is mind többször találkozunk, mert egyre erősebb a mezőny. S mi tartjuk a lépést a többiekkel.