„A foci senkinek se okoz örömet”

A legtöbben – micsoda meglepetés! – Felcsúton néztek focit, a Panchóban a Fradi volt a vendég, s nyert is 2:1-re 3812 drukker előtt. Jellemző a helyzetre, hogy a nézőszám Diósgyőrben sem érte el a háromezret (2673), az Újpest– Videoton rangadó számsora pedig egészen lehangoló (1295) – mondanánk, ha nem tudnánk, hogy az MTK–Pápa mérkőzésre 420 néző váltott jegyet. Persze, a tendencia egész Közép-Kelet-Európát érinti, a horvát liga hétvégi meccseire még ennyien sem voltak kíváncsiak, a szlovák élvonalban pedig lényegében csak a dunaszerdahelyi szurkolók aktívak (DAC–Trnava, 5411 néző). Érdekesebb az az összehasonlítás, amelyet az Index.hu közölt. A portál összegezte az egyes magyarországi klubok nézőszámadatait, beleértve más sportágakat is, s ebből kiderült, hogy a 15 legnépszerűbb sportklub közül csupán nyolc NB I-es futballcsapat. A lista negyedik helyén az MKB Veszprém kézilabdacsapata áll 4372-es nézőszámátlaggal, de az is meglepő, hogy a fehérvári hokisok mérkőzéseire is majdnem ugyanannyian járnak, mint a bajnokesélyes Vidi focimeccseire (ugyanez a helyzet Szombathelyen, ahol a Haladás focicsapata és a Falco kosárcsapata is egyaránt fixen hozza a meccsenkénti kétezer szurkolót). Ami meglepőbb: a fél NB I-et megelőzik népszerűségben olyan kisvárosi kosárlabdacsapatok, mint az EGIS Körmend (1631) vagy a Soproni Sördögök (1533).Csányi Sándor MLSZ-elnök a megválasztásakor azt ígérte, hogy 2016 környékén az NB I-es mérkőzésekre átlagban nyolcezren járnak majd, a nézőszám azonban azóta is folyamatosan zuhan. Olyannyira, hogy ha az egyes versenysorozatok magyarországi látogatottsági adatait külön nézzük, akkor a labdarúgó NB I csupán az ötödik (átlagnézőszám: 2420)! Első helyen természetesen a hazai futball BL- és EL-mérkőzések (azaz selejtezők állnak) a maguk hétezres látogatottságával. De az NB I-et megelőzik olyan nemzetközi sorozatok más sportágakban, mint a kézilabda SEHA-liga, illetve a kézi BL és EHF-kupa, valamint a jégkorong EBEL. Magyarázat persze mindig van, a Nemzeti Sport újságírói nem lepődtek meg a 22. forduló rémes statisztikáján, hiszen ez húsvét hétvégéje volt. Máskor meg esik. Vagy fúj. Arra, hogy miért ilyen a színvonal, sokkal inkább választ ad Lendvai Miklós futballedző, aki egy NB II-es mérkőzés után (ZTE– Siófok 0:3) támadt neki a rá jellemző brutális keménységgel a zalaegerszegi futballistáknak. A nyilvánvalóan túlzó kitételek (a játékosokat az edző szerint busszal vagy kamionnal kellene végighúzni Zalaegerszegen) mellett Lendvai fontos állításokat tett az utánpótlásképzés tragikus állapotairól: arról, hogy a játékosai képzetlenek, s hogy fogalmuk sincs, mit jelent a ZTE mezét viselni. „Húsz forintot kaptam, amikor elmentem és betonoztam az apámnak meg a nagyapámnak, úgy mehettem el strandra. Itt mi a f...t tudnak ezek a gyerekek?” – tette fel a költői kérdést a szerinte lélektelen fiatal focisták kapcsán Lendvai. A hétvége másik fontos megnyilatkozása Urbányi Istváné volt. A jelenleg az MLS-ben dolgozó edző tanulságos interjút adott az Origónak. A következő válaszát tanítani kellene: „Miért van az, hogy a magyar edzők gyakorlatilag nem kapnak munkát külföldön?” – tette fel a kérdést az Origo újságírója. „Nincsenek nemzetközi eredményeink, és nem nevelünk világviszonylatban meghatározó játékosokat. Ha nem tud valaki jó terméket előállítani, akkor az adott iparág nem fog neki munkát ajánlani. Ez ilyen egyszerű” – válaszolta Urbányi. Bár egészen más tónusban beszélt, mint Lendvai, a lényeget tekintve ugyanazt állította: „Nem érzem, hogy otthon bárkinek is igazán örömet okozna a foci. Sokkal inkább jelent megélhetést a játékosoknak, a klubvezetőknek és a sportágban dolgozóknak.” Hát ez az, ami a magyar futballból végzetesen hiányzik, az örömfaktor. Mert annak, amit hétről hétre látunk, nem mondhatni, hogy bárki is örülhetne.