<p>A Corgoň Liga 6. fordulójában megszakadt a DAC nyeretlenségi sorozata: a sárga-kékek a két sereghajtó mérkőzésén 2:1-re legyőzték az eperjesi Tatran együttesét.</p>
A DAC nyert, s már nem utolsó
Egypontos csapatok ritkán szoktak döntetlenre játszani. A DAC és a Tatran is meg akarta szerezni első győzelmét, így a nézők pörgős, hajtós, fordulatos meccset láthattak.
A dunaszerdahelyiek gyenge pontja továbbra is a védelem. A sárga-kék hátvédsor eddig még csak kétszer játszott ugyanabban az összeállításban, de minden meccsen összehozott háromnégy kapitális és számtalan kisebb hibát. Az eperjesiek ellen például rögtön az 5. percben, amikor Hrabač felesleges hazaadása után Bognár került helyzetbe. Két perccel később Belejík száguldott el senkitől sem zavartatva a bal oldalon, s meg sem állt a kapuig – 0:1.
Bognár Zoltán, aki egy éve még a DAC játékosa volt, a mérkőzés előtt azt mondta, ha a Tatran szerzi az első gólt, valószínűleg nyerni is fog, de végül nem lett igaza. Ahogy abban sem lett igaza, hogy majd a lefújás után elválik, megtapsolják-e vagy kifütyülik a stadionban, ahol kiskorától kezdve otthon volt – a DAC-tábornak ugyanis a lefújás után sokkal jobb dolga is volt, mint hogy az ellenfél futballistáival foglalkozzon.
A DAC-tábor ünnepelt, s teljes joggal tette: a dunaszerdahelyiek megfordították a meccset.
A kapott gól ugyan egy rövid időre visszavetette a hazaiakat („Itthon fogunk védekezni?” – méltatlankodott valaki a lelátón), de tíz percen belül egyenlítettek: Gašparík beadása után Konečný fejjel talált a hálóba – 1:1. A gól szárnyakat adott a DAC-nak, Konečný a kapu mellé fejelt, Hrabač a kapufára, Gašparík lövését védte Diviš. A Tatran csak a szünet előtt jutott újra szóhoz, de akkor majdnem újra vezetést szerzett: Bognárt két hazai védő kísérte előzékenyen egészen a tizenhatosig, a vendégek csatára estében lőtt, a labda pedig centikkel a kapu mellé gurult. A második félidőre egy még elszántabb DAC futott ki. Radványi Miklós vezetőedző egy pillanatra sem ült le, kiabált, dirigált, kritizált, tapsolt, belelendült a közönség is, zúgott a „Micsoda álom, micsoda mámor”.
A dunaszerdahelyiek a lehető legcélszerűbben oldották meg a sokat bakizó védelem problémáját: csupán kivételes esetekben passzoltak hátra, egyébként támadtak, támadtak, támadtak. Az 52. percben fordítottak is, Helísek beadására Harsányi érkezett – 2:1, a 23 éves támadónak ez volt az első akciógólja dunaszerdahelyi színekben. „Játszik a DAC” – tomboltak a drukkerek, de a csereként beállt Macko majdnem lehűtötte őket, egy újabb védelmi megingás után alig lőtt mellé. A 69. percben Gašparík eldönthette volna a meccset, de egy nagyszerű szóló után nagyon nagy gólt akart lőni, s a kapu fölé bombázott.
Az utolsó húsz perc így nagyon izgalmas lett, a Tatran nem akart egykönnyen beletörődni a vereségbe. Volt helyzete Mackónak, Bognárnak és Farbáknak is, sőt, a hazai szurkolóknak párszor egekbe szökött a vérnyomásuk, de a DAC már nem hagyta veszni a három pontot.
„Végre – sóhajtott megkönnyebbülten Radványi Miklós. – Nagyon kellett ez a három pont. Boldog vagyok, hogy a játékosaim az első perctől az utolsóig küzdöttek. A végén már görcsösen játszottunk, nehogy az utolsó pillanatban csússzon ki a kezünkből a győzelem. Én is a szokásosnál idegesebb voltam, hisz kezdő edző vagyok, s öt forduló alatt csak egy pontot szerzett a csapatom. Arra kértem a drukkereket, legyenek türelmesek velem, mert előbb-utóbb az eredmények is jönni fognak. Remélem, ez a diadal a csapatnak és nekem is segíteni fog.”
Győzelmükkel a dunaszerdahelyiek feljöttek a táblázat 9. helyére, a sereghajtó a Tatran lett, amely a kassaiakhoz hasonlóan még nem nyert bajnokit az idényben.
Harsányi: „A szurkolók fantasztikusak” „Megvan az első győzelem, s én szereztem a győztes gólt... Nagyonnagyon boldog vagyok! – mosolygott a meccs után fültől fülig Harsányi Zoltán, a DAC csatára. – Az eperjesiek gólját nem is láttam, annyira gyorsan történt. Sokkolt minket a kapott gól, de szerencsére fordítottunk. Helísek nagyon jól adta be a labdát, csak be kellett rúgnom, egész héten ezt gyakoroltuk az edzővel. A végén kicsit idegesen játszottunk, de az a lényeg, hogy megvan a három pont. A szurkolók fantasztikusak voltak, ez a hangulat volt az egyik fő ok, amiért Dunaszerdahelyre igazoltam. Remélem, ezzel a győzelemmel már átlendülünk a holtponton. Egyik meccsünkön sem játszottunk rosszul, szerintem a top 6-ban a helyünk.”
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.