A csapatkapitány Petrán legalább egy pontot megmentett

Az utolsó pillanatban mentett pontot hazai pályán a rimaszombati együttes, amely a II. labdarúgóliga keleti alsóházában 2:2-es döntetlent játszott a Lipanyval.

Az esőben, csúszós talajon rendezett mérkőzést a vendégek kezdték aktívabban, az első negyedórában három távoli lövéssel is próbálkoztak, a 18. percben pedig egy jobb oldali beadás után az üresen hagyott Miliutin révén a vezetést is megszerezték – 0:1. Két percen belül jött viszont a rimaszombati egyenlítés, kisebb kavarodás után Lacsarak bombázott tíz méterről a hálóba – 1:1.

A nem ideális talaj nem kedvezett a hazaiak kombinatív játékának, az első valamirevaló akciójukat több mint fél óra után vezették, Ľupták lapos lőtt passza után Vasilko jobb oldali beadásáról Lacsarak éppen csak lemaradt.

Nem maradtak le viszont az akciókról a gyors vendégek, a 37. percben Hirka közeli fejesét Prošovský még nagy bravúrral védte, de senki nem jött tisztázni, így a Lipany csatára a kipattanót már belőtte – 1:2.

A félidő végén emberhátrányba kerültek a vendégek, Popovec ugyanis a második sárga lapját is összeszedte.

Ezúttal a szünetben is érdemes volt a pályát figyelni, a játéktéren ugyanis a rimaszombati klub legkisebb reménységei játszottak rövid bemutatómeccset, a kisszámú közönség lelkesen tapsolt, „a töpörtyűk meccse” (amelyen feltűnően sok lány is szerepelt!) sok gólt és önfeledt, örömteli játékot hozott.

A második félidőre Csányi Csaba, a hazaiak vezetőedzője Szekulics helyett Mazurt, Uličný helyett pedig Kuridzét hozta fel. Emberelőnyben óriási mezőnyfölényben játszottak a hazaiak, a vendégek át sem tudták lépni a felezővonalat, viszont önfeláldozóan védekeztek. A rimaszombatiaknál hiányzott az a higgadtság, ami egy tiszta ziccer kialakításához kellett volna. A 62. percben Erik Ľupták mégis megvillant, 18 méterről remekül fordult kapura, de félmagas lövését a kapus a kapufára ütötte, utána pedig hozzá pattant vissza a labda… „Másképp alakulhatott volna ez a mérkőzés, ha az a helyzet bemegy. Ha akkor kiegyenlítünk, biztosan megtörtük volna az ellenfelet” – vélekedett a lefújás után Csányi. Öt perccel később Kuridze közeli lövésénél Vitovič nem sokkal a gólvonal előtt állva mentett.

A 74. percben egy ártatlannak tűnő szituáció után több mint öt percet állt a játék: a hazai Morháč egy párharc végén átugrotta a vendégek földön fekvő támadóját, Hirkát, ám a stoplijával akaratlanul hozzáért, és felsértette a fülét. Bár szándékosságról nem lehetett szó, a vendégek gyúróként is funkcionáló csapatvezetője, Ján Angelovič dühödten leöntötte vízzel Morháčot. Špaček játékvezető nem igazán állt a helyzet magaslatán, mert ahelyett, hogy a csapatvezetőt feddte volna meg, Morháčot kezdte el nyugtatgatni, nem túl nagy sikerrel. A hevesebb vérmérsékletű szurkolók rögtön a pályát körülvevő kerítés mellett termettek, és nem éppen kulturált módon kezdték el szidni a bírót és az ellenfél csapatvezetőjét, akinek végül a tribünről kellett végignéznie a meccset.

A rimaszombatiak tovább küzdöttek, és a 89. percben egy bal oldali szöglet után Petrán a jobb saroknál állva közelről a hálóba lőtt – 2:2! A rimaszombatiak csupaszív csapatkapitánya cigánykerékkel és szaltóval ünnepelte az egyenlítést. Az öt perc hosszabbítás során volt még egy jó fejese, de az kevéssel mellément, így maradt a 2:2-es végeredmény.

„Le a kalappal a fiúk előtt – dicsérte védenceit a Lipany csapatát irányító Emil Jacko, aki szerint az egyenlítő gólt leshelyzet előzte meg. – A hazaiaknak jó játékosaik vannak, de most görcsösen játszottak. Mi 45 percen át tíz emberrel hősiesen védekeztünk.”

Csányi Csaba szigorú volt saját csapatával szemben: „Az első félidőt elherdáltuk, hiába figyelmeztettem a fiúkat, hogy koncentrálniuk kell, a fejükben valami teljesen más volt… Úgy futottak ki a meccsre, mintha semmi baj nem érhetné őket… A második félidőben az állhatatos játékunkkal legalább a döntetlent kiharcoltuk, de nyerni szerettünk volna.”