Zsákutcában a zsákfalu magyar iskolája

Szeptember 2-án borongós, esős az időjárás az Ipoly mentén. Tanévnyitóra készülnek az ország valamennyi iskolájában, a határ menti zsákfaluban, az ipolyvarbói alapiskolában is. Maroknyi csapat gyülekezik az iskola épületében, a diákok és a tanárok mellett három szülő és a község polgármestere van jelen. Chudý Erzsébet igazgatónak 20 évvel ezelőtt volt az első tanévnyitója a Mikszáth Kálmán Alapiskolában, akkor 98 tanulót üdvözöltek a nyári vakáció után.

Tanévnyitó 15 diákkal

Idén 15 tanulóval nyitja meg a 2019/2020-as tanévet a teljes szervezettségű alapiskolában. A rossz idő miatt nem az udvaron, hanem az emeletes iskola folyosóján köszönti az egybegyűlteket. Ezt követően a 15 tanuló útbaigazítást kap, három osztályba osztották őket. Az alsó tagozaton három diák tanul idén, másodikosok és harmadikosok kerülnek egy összevont osztályba. A felső tagozatos diákok két osztályba kerülnek, hat tanuló – ötödikesek, kilencedikesek – kap közös osztályfőnököt, és ugyancsak hat tanuló jár a harmadik osztályba, ide hatodikos és hetedikes diákok kerülnek. A tantestület az igazgató mellett három teljes állású pedagógusból és további három óraadó tanárból áll fel, mert a felső tagozaton nélkülözhetetlenek a szakos tanárok. 

Ígéretet kaptak

A tanévet ugyan megnyitották, de a mintegy 340 lelkes településnek egyelőre nincs anyagi fedezete az iskola működtetésére, csupán két hónapra elegendő pénzük van. Számításaik szerint az idei működésre az oktatási tárcától kapott fejkvótán kívül további 52 ezer euróra van szükségük. Az utóbbi két évben magyarországi támogatásnak köszönhetően működik a Mikszáth Kálmán Magyar Tannyelvű Alapiskola. Két alkalommal összesen 15 millió forint (45 ezer euró) támogatást kaptak a Bethlen Gábor Alapítványon keresztül. Az összegből a kifizetetlen számlákat fedezték. Chudý Erzsébet és Fagyas Marcel polgármester szerint az újabb támogatásra ismét ígéretet kaptak a magyar kormány képviselőitől. 

Miért nem zárják be?

Azok számára, akik nem ismerik a helyi viszonyokat valószínűleg felfoghatatlan hogyan működhet 1–9. osztályos, teljes szervezettségű alapiskola 15 diákkal. Valószínűleg felteszik azt a kérdést is, mi értelme van több mint 50 ezer euróért fenntartani az iskolát, hiszen sokkal költséghatékonyabb lenne ezt a 15 diákot egy másik magyar iskolába utaztatni. Igen ám, de a legközelebbi teljes szervezettségű magyar alapiskola harminc kilométerre van Ipolyvarbótól, tömegközlekedéssel alig lehet megközelíteni. A legközelebbi szlovák alapiskola pedig 10 kilométerre van. 

Gond az utaztatás

A szülők többsége nem tudja megoldani a gyerekek utaztatását. Tömegközlekedéssel csak átszállással lehet a 30 kilométerre levő ipolybalogi magyar alapiskolába eljutni. „Ehhez a diákoknak 4 óra 20 perckor kellene elindulniuk Ipolyvarbóról. A járatok nincsenek összehangolva, a gyerekeknek néhány településsel távolabb, a buszmegállóban kellene várakozniuk a következő járatra. Ezt pedig az alsó tagozatos, de még a 10-12 éves gyerekekkel sem vállalják a szülők, és az időjárási viszonyokról még nem is beszéltünk. Magyar iskola van Lukanényén és Csábon is, de a közlekedés ebbe az irányba sincs megoldva” – magyarázza az igazgató. Arról nem beszélve, hogy Ipolyvarbóra öt településről járnak a gyerekek, némelyikük Ipolybalogra csak kétszeri átszállással tudna eljutni. Az utazás reggel és este egy-egy órát venne igénybe. Közben számolni kell azzal is, hogy az óvodásokhoz és az alsó tagozatosokhoz mindenképpen felügyelet kell. 

Iskolabusz kérdőjelekkel

Lehetséges megoldásként az iskolabusz indítása merül fel. Kérdés viszont, hogy az érintett települések közül melyik vállalná a busz megvásárlását, indítását, működésének megszervezését, és a legfontosabb kérdés, hogyan oldanák meg a finanszírozását. Nyilván a helyiek összefogása nélkül ez sem lesz járható út. Az iskolabusszal kapcsolatban nem számíthatnak az állam segítségére sem. Pedig 2017 tavaszán három miniszter – Robert Kaliňák (Smer) belügy-, Peter Plavčan (SNS-jelölt) oktatási és Érsek Árpád (Híd) közlekedési miniszter indította útjára a Kis-Csallóközben az iskolabuszok próbatesztelését. A próbaüzemmód 2017 decemberében azzal fejeződött be, hogy az oktatási tárca elemzi a tapasztalatokat, és felméri a buszok működtetésének lehetőségét. Azóta viszont csend van a projekt körül, és hat hónappal a parlamenti választás előtt már nyilván nem lesz előrelépés ebben a kérdésben sem. „A község most pályázik egy kilencszemélyes autóbuszra a Leader programon keresztül. Rövidesen eldől, milyen sikerrel. Jár a Vidéo Alapítvány által működtetett kisbusz is, mely az óvári gyerekeket szállítja az óvodába és az iskolába” – magyarázza Fagyas Marcel polgármester. 

Újraindult az óvoda

Magyarországi támogatásból indult újra a község óvodája, melyet korábban az előző településvezető zárt be. Átalakították az iskola épületében levő egykori tanítói lakást. Kicserélték az ajtókat, ablakokat, felújították a fűtésrendszert, a mosdót, újrapadlózták és kifestették a helyiségeket. Számos munkát a szülők és a pedagógusok vállaltak. 2017-ben hat kicsivel indult újra az ovi, mely az iskolával közös igazgatású. Idén már kilenc gyermeket írattak be. 
Az iskola a pályázati lehetőségekből is ki van zárva, hiszen az utóbbi időben létszámhoz, illetve a romák százalékához kötik a pályázati források odaítélését. Közben az iskola a hőszigetelése mellett a nyílászárók cseréje és a fűtés modernizációja is több mint aktuális lenne, de legfőképpen a tornaterem tetőszerkezetének felújításával nem várhatnak sokáig. A tető már többször beázott, toldozzák-foldozzák, javítgatják. 

Több diákjuk is lehetne

A tanévnyitón a Radnóti házaspár is jelen volt. Lányuk, Terézia idén másodikos, fiuk óvodás. Ide járt édesanyjuk, Radnóti Éva és két nővére is. A szülők szerint az iskolaválasztáskor lányuk döntött, kijelentette, hogy nem akar szlovák iskolába járni. Így Ipolyvarbóra íratták be, Szécsénykovácsiból utaznak ide mindennap. „Többen megpróbáltak lebeszélni erről, azzal érveltek, hogy a magyar iskolában nem fog megtanulni szlovákul a gyermekem. Én viszont úgy vélem, a szlováknyelv-tudás nem iskolafüggő, csak akarat kérdése” – véli Radnóti Éva. Az oktatás színvonalával elégedett a Radnóti házaspár. Állítják, jóval több diák járna az ipolyvarbói magyar iskolába, ha a szülők különböző okok miatt nem a szlovák iskolát választanák. A döntés oka családonként változó, van, aki a szlováknyelv-tudás és a jobb boldogulás reményében, mások a színvonalas oktatással érvelnek a szlovák alapiskola mellett, miközben konkrét adatokkal egyik sem támasztható alá. A környéken mindennapos a családok migrálása a megélhetés és a munkalehetőség miatt. Mivel a régióban nehéz munkát találni, a férfiak a pozsonyi és a nagyszombati autógyárban, ipari parkokban dolgoznak, nem ritka, hogy idővel az egész család követi őket. 

Mindent bevetettek

Chudý Erzsébet is megerősíti, jóval több diákjuk is lehetne, van olyan település a régióban, ahonnan két, de tizenkettő is járhatna, ha nem szlovák iskolába íratták volna őket. „Gyakorlatilag minden lehetséges módon megpróbáltuk megszólítani a szülőket, legutóbb családi napot, Ringató foglalkozást szerveztünk, meseelőadással, koncerttel, kézműves-foglalkozással. Olyan szülőket is megszólítottunk, akiknek a gyermeke nem hozzánk, hanem szlovák óvodába jár. Hiába. Az érdeklődés siralmas volt” – mondta. 
Az igazgató szerint diákjaik 60-70 százaléka egyetemet végzett. Többségük nem itt telepedett le. „Így rájuk mint potenciális magyar szülőkre nem számíthatunk, pedig meggyőződésem, hogy ők azok lennének. Akik itt maradtak, nehezebben érvényesültek a környékbeli szlovák középiskolákból” – folytatja az igazgató. Valószínűleg több szülőt az összevont osztályok is zavarnak. „Nem gondolnak bele, hogy ilyen alacsony létszám mellett a tanárnak minden diákra marad elegendő ideje, nemcsak mindenki házi feladatát ellenőrzi, hanem a tananyagból is ki tud kérdezni mindenkit, és bőven van ideje arra is, hogy többször elmagyarázza, átvegye velük az új ismereteket. Gyakorlatilag magántanárként működnek a pedagógusaink” – sorolja a kis létszámú osztályok előnyeit az igazgató. 

Ötvenéves iskola

Az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskola idén márciusban volt 50 éves, egy időben nem volt, de 1975-től teljes szervezettségű. A csökkenő létszám miatt az utóbbi 2-4 évben már az önkormányzatnak is hozzá kellett járulnia az iskola működtetéséhez. Csak 2018-ban 31 ezer euróval egészítették ki a költségvetését. Chudý Erzsébet elmondta, két éve – miután jelentősen lecsökkent a diákok száma – kerültek súlyos anyagi helyzetbe. Míg negyven tanuló járt az iskolába, addig a diákok száma után járó fejkvótát ki tudták gazdálkodni. „Még 25 tanulóval is meg tudtuk oldani a működést, még ha nagyon nehezen is” – magyarázza az igazgató azzal, hogy az iskola tanárai évek óta csak alapbérért dolgoznak, mert az anyagiak jelentős részét a számlák, a fenntartási költségek térítésére költik. 

Állandó pénzhiány

Az iskola fenntartása az utóbbi két évben az önkormányzat szinte minden erejét felőrölte. Saját forrásaiból alig tud valamit átcsoportosítani, hiszen az éves költségvetésük 112 ezer euró, ebből pedig a zsákfalu szükségleteit is alig-alig tudják fedezni. Fagyas Marcel polgármester szerint hazai vonalon már minden létező követ megmozgattak. A vállveregetésen és az ígéreten kívül azonban nem vagy csak alig volt kézzelfogható eredménye a számos találkozónak, egyeztetésnek. Annyit elértek, hogy az oktatási tárcától évente két alkalommal az úgynevezett kompenzációs kiegészítés elbírálásakor 2-3 ezer eurót kap az iskola. Fagyas Marcel számos alkalommal megszólította a szomszéd települések – Ipolykér, Szécsénykovácsi, Óvár – polgármestereit is, ahonnan az ipolyvarbói iskolába a gyerekek járnak –, eredménytelenül, ami azért is érthető, mert a környékbeli községek hasonló cipőben járnak. Kevés, pár száz, jobbára idősebb lakosok lakta községekről lévén szó, nem dúskálnak az anyagiakban. Ráadásul a hatályos törvények értelmében Ipolyvarbó a fenntartó, rajta áll vagy bukik, meddig tartja életben az iskoláját. A településen és a közvetlen régióban olyan vállalkozók sincsenek, akik támogatnák az iskolát. Fagyas Marcel szerint ha bezárják a Mikszáth Kálmán Alapiskolát, akkor a diákok többsége biztosan a zsélyi szlovák alapiskolában köt ki. 

Jó lenne, ha az ipolyvarbói önkormányzatnak nem kellene évről évre élet-halál harcot folytatnia iskolája megtartásáért, mert az ipolyvarbói magyar diákok is megérdemelnék, hogy a bizonytalanság helyett stabil intézményi körülmények között tanulhassanak magyar nyelven, illetve hogy a magyar iskolába ne egyórás utazás, többszöri átszállás és hosszas várakozás után juthassanak el. Az ipolyvarbóiak is csak remélik, hogy nem maradnak magukra a magyar iskola jövőjének megoldásával.