Újjáéledt a Fodros és a Kincses

A Csemadok égisze alatt 1971 és 2003 között működött népművészeti csoport hagyományaira épül a 2013-ban életre hívott Fodros menyecskekórus és a Kincses citeraegyüttes.

Marcelháza

A kettő elválaszthatatlan egymástól, külön-külön nem is vállalnak fellépéseket, ezért rovatunkban közösen mutatjuk be őket.

1970-ben Keszegh Béla lelkes pályakezdő pedagógusként – a marcelházi alapiskola első szakképzett zene szakos tanáraként – azonnal hozzálátott az iskolai éneklőcsoport és a községi népdalkórus megalapításához. A nyitrai pedagógiai főiskolán „fertőződött meg” az énekkari mozgalommal, Zsakay Erzsébet legendás énektanár ajánlására már elsős hallgatóként tagja lett a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának (ma Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa). Vass Lajos személyisége meghatározó volt a marcelházi csoport tevékenységére nézve is. „Vass Lajos nem tűrte a műdalokat, a nótákat, ezért mi is csak autentikus népdalokat énekeltünk, főleg helyi és környékbeli gyűjtésből származókat. Egy-egy összeállítás kapcsán mindig kikértem a véleményét, és nagyon sok szakmai segítséget kaptunk tőle” – emlékezett vissza Keszegh Béla. Az akkori éneklőcsoport vegyes karként kezdett működni, de a férfiak lemorzsolódtak, illetve néhányan citerazenekart alapítottak. Több mint harminc évig énekeltek és muzsikáltak együtt, rendszeresen részt vettek a Tavasz szél vizet áraszt… népzenei fesztiválon – volt úgy, hogy két kórussal is, mivel 12 főben limitálták egy-egy kórus létszámát, de senki nem akart lemaradni a fesztiválról –, felléptek a régió falvaiban. A kétezres évek elején aztán sokan elhaláloztak a tagok közül, hiányzott az utánpótlás, ezért a csoport feloszlatása mellett döntöttek.

Két évvel ezelőtt Kelkó Erzsébet és Markacz Irén (aki a korábbi csoportnak is tagja volt) az újjáalapítás ötletével kereste fel Keszegh Bélát. Az énekkart és a citerazenekart is sikerült újjáéleszteni. Igaz, először csak hárman jelentkeztek, de fokozatosan héttagúra bővült a citerazenekar, egy köcsögdudással kiegészülve. Többen más hangszerről – harmonikáról, szintetizátorról, gitárról – tértek át a citerára. Az egykori alapítók közül ma már csak a 85 éves Senkár Tivadar él, aki szintén nagy örömmel csatlakozott a nála generációkkal fiatalabb zenésztársakhoz.

A repertoár részben az elődök által énekelt népdalokból áll, de nagy ünnepekre – például karácsony, Szent István-nap – is készítenek az alkalomhoz illő összeállításokat. Fellépnek a falu minden fontosabb eseményén, a nyugdíjasok napján, Csemadok-évzárón, számos meghívást kapnak a régióban zajló népzenei rendezvényekre és a magyarországi testvértelepülésekre is. Augusztusban részt vesznek a hagyományos bécsi Szent István-napi ünnepségen, amire már nagyon készülnek, csakúgy, mint az október 3-i Szomszédolásra, amelyen hét régióbeli település vesz részt. A Csemadokon kívül a község önkormányzata is támogatja a két csoport működését.

Legközelebb a kürti Bokréta vegyes kórus t mutatjuk be.