Új megoldások kellenek a szárazság miatt

Van, aki új, mélyebb kutak fúrásával próbálkozik, mások az esővíz begyűjtésében és felhasználásában látják a megoldást.

Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni a többnyire vidéken használatos, a falusi házak előtt, az udvarokon vagy a házak mögötti kertekben ásott, kővel, téglával vagy betonkarikákkal kirakott kerekeskutakat és gémeskutakat. Míg az utóbbi években inkább már csak locsolásra vagy az állatok ellátásra használták a kutakból nyert vizet, a vízvezeték-hálózat kiépítése előtti időszakban ezek a szerkezetek gondoskodtak az emberek ivóvízellátásáról is. Az iparágazatok, a gépesítés és a mezőgazdaság rohamos fejlődésével azonban egyre szennyezettebbé vált a talaj és a benne rejlő talajvíz, ezáltal sok helyen vagy betiltották, vagy felhagytak a kutak használatával. A víz ettől függetlenül továbbra is ott rejtőzött az átlagosan 6–8 méter mélyre kiásott kutak fenekén, az adott évszaktól függően hol alacsonyabb, hol magasabb szinten.

Új kutakat fúratnak

„Nekünk is van egy saját, nagyjából hét méter mély földvízkutunk. Évtizedeken át ebből locsoltuk a ház körüli gyümölcs- és zöldségültetvényeket. Voltak évek, hogy kevesebb volt benne a víz, néhány évvel ezelőtt azonban teljesen kiszáradt, és azóta is üresen áll. Annak ellenére, hogy a Tisza itt folyik tőlünk egy kőhajításnyira, nemcsak a mi kutunk, de a szomszédoké is kiszáradt. Azóta többen új kutakat fúrattak, abból locsolják a kertetˮ – nyilatkozta lapunknak a kistárkányi Gabriel Jurčo. Elmondása szerint azért sem fúratott a kertbe új kutat, mert a korábbi vizsgálatok során olyan anyagokat találtak a mélyebbről feltörő talajvízben, ami nem kimondottan jó a fogyasztás céljából termesztett növények és gyümölcsök locsolására. „Nagyjából öt évvel ezelőtt szert tettünk egy ötezer literes, megerősített falú műanyag tartályra. A tartályt beástuk a földbe, így a nyári forróságtól és a téli fagyoktól is védve van. A tartályban felgyülemlő esővíz mintegy két-három hónapnyi kerti locsolásra elegendő, de mivel állandóan feltöltöm a kertünkben elhelyezett kisebb tartályokba befolyó esővízzel, szinte egész évben tele van. A kisebb tartályokból egy gumicső segítségével, szabadeséses eljárással szivattyúzom át a vizet a nagy tartályba, a locsolást pedig egy merülő szivattyú segítségével oldom meg. Szerintem nagy butaságot csinál az, aki nem él ezzel a lehetőséggel, hiszen az esővíz nem kerül pénzbe, és ideális esetben rengeteg van belőleˮ – magyarázza Jurčo.

Kiapad, ha nem használjuk

Ahogy az az eddig leírtakból kiderült, a kutak elsősorban a csapadék évről évre csökkenő mennyisége miatt száradnak ki, azonban a vízhiánynak más okai is lehetnek. Ulrich József magyarországi kútfúró véleménye szerint nem szabad megfeledkezni a kutak állandó használatáról sem. „Az igaz, hogy a szóban forgó kutak többsége a száraz időjárás miatt apadt ki teljesen, azonban ha egy minimális vízszinttel rendelkező kútból nem merjük ki rendszeresen a vizet, a kút fenekébe vezető vízcsatornák idővel eldugulnak. Ez szintén a kutak kiszáradásához vezet, és innen már nincs visszaút. Ha egy kút teljesen kiapad, csak egy nagyon hosszan tartó esős évszak, vagy a mindennapos imádság segíthet rajta. Éppen ezért sokan mélyebb kutakat furatnak, melyek az alsóbb szinteken található vízkamrákig hatolnak. Az itt található vízmennyiség már kevésbé van kitéve a felszínen végbemenő szárazság következményeinekˮ – mondta lapunknak a szakember. Mivel a kútfúrás nem olcsó dolog, Ulrich tapasztalatai szerint általában azok az emberek furatnak maguknak mélyebb kutakat, akiknek kimondottan nagy kertjük vagy saját gazdaságuk van. „Egy kiskert rendszeres locsolása miatt valószínűleg senki sem fog új kutat fúratni, de ha már nagyban gondolkodunk, mindenképp megéri saját kútból vizet nyerni. Apósomnak mintegy kétszáz szarvasmarha tenyésztéséhez elegendő gazdasági udvara van, ezért neki sokkal jobban megéri a földből nyerni a vizet, mintsem a vezetékbőlˮ– mutatott rá Ulrich József.

Rémisztő előrejelzések

Helena Hlavatá és Garčár Ivan, a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SHMÚ) szakembereinek lapunkhoz eljuttatott közleménye szerint a szárazságot illetően hazánkban is egyre rosszabb a helyzet. „Az év első öt hónapja kimondottan száraz volt. Ez annak tudható be, hogy a 2019/20-as tél különösen meleg volt, az egyik legmelegebb, amióta fel- jegyzik a méréseket. A földet szinte egyszer sem borította egybefüggő hótakaró. Az ország nyugati részén áprilisban összesen egy milliméternyi csapadék hullott. Az áprilisi hónap nagyon száraz volt, szinte sehol sem esett az eső. A legrosszabb helyzetben a délnyugati területek vannak, az északkeleti részek valamivel nedvesebbek. A jelenlegi állapotnak nem kedvez a gyors kipárolgás és a szeles időjárás sem, ezek miatt ugyanis még gyorsabban kiszárad a föld, a földalatti talajvízkészletek pedig nem tudnak feltöltődni. Míg nyugaton van a legnagyobb szárazság, a talajvízszint a keleti országrészben csökken a leggyorsabban. Éppen ezért a kelet-szlovákiai régió az ország legveszélyeztetettebbje, ott ugyanis nincsenek olyan talajvízkészletek, mint például a Csallóközbenˮ – állítják az SHMU szakemberei, akik szerint a jelenlegi állapotokra való tekintettel az sem kizárt, hogy a kormány a következő hónapokban vízvédelmi óvintézkedéseket vezet be. „A jövőt mi sem látjuk, de ha a helyzet nem változik, Szlovákiában több folyó is kiszáradhat. A változáshoz egy kiadós, többnapos intenzív esőzésre volna szükség, de az előrejelzések sajnos mást mutatnak. Május végéig csak nagyon kevés csapadékkal számolunkˮ – közölte Pavol Faško, az SHMU klimatológusa.