Túra egy ősi kultúra nyomában

Gömör északi részén, alig néhány kilométerre Rimaszombattól van egy kis falucska. A neve Kiéte, alig valamivel több mint kétszáz lakosa van. A fekvése csodálatos, a történelem pedig ugyancsak érdekes emlékeket hagyott itt. Időszámításunk előtt jó háromezer évvel igencsak virágzó élet volt itt, amelynek tanúja a helyi temető.

Egy bronzkori kultúra népe

Ha a bronzkorról beszél valaki, furcsa, misztikus világ sejlik fel az ember szeme előtt. Gömörben szántás közben, árokásáskor, nagyobb építkezések idején szinte ma is napirenden van, hogy az ásó kiforgasson valamilyen, a régmúlt időt idéző tárgyat. Cseréptöredéket akár csak a szántáson sétálgatva is lehet sok helyen találni, ilyenkor tavasszal különösen sok dolgot megmutat a terep, csak a lábunk elé kell nézni. Ezek a töredékek a rég letűnt időkről tanúskodnak, jó háromezer évet utazhat vissza képzeletben az ember, ha kezébe fogja őket, letisztítja róluk a sarat és nézegeti, elgondolkodva azon, vajon ki volt az, aki egykor kezdetleges korongján megformázta azt a cserepet.

Kiéte az a falu, ahol az idő forgása amúgy is lassúcska, valami rettenthetetlen nyugalom uralja ezt a tájat. Buszjárat alig van, ide csak autóval érdemes jönni, vagy akár gyalog is, aki jobban bírja a húsz kilométeres távokat. Aki ide téved, azt inkább a gótikus út elnevezésű turistacsalogató túraútvonal hozza ide. Ebben a falucskában egy igen szép, román kori elemeket is tartalmazó gótikus templom látványa fogadja a látogatót, benne a 14. századi falfestmények máig izzóan mély színű töredékei, a fakazettás reneszánsz korabeli mennyezet és az oltár. A falutól észak felé pár száz méterre, a Kadlub nevű településben archeológiai emlékhely található.

A kései bronzkor népeés nyomai

Amikor a késő bronzkor idejéről beszélünk, az időszámításunk előtti 1100 és 800 közötti időt kell figyelembe venni. Ebben az időben Föníciából már írásos emlékek állnak rendelkezésre, ez az időszak a XIX. és a XX. dinasztia kora Egyiptomban, I. Széthi és II. Ramszesz kora. Merneptah fáraó ebben az időben készült feliratán olvasható az első említés a zsidók nemzetéről, ekkorra datálják az ún. tengeri népek vándorlását, amelynek a görögországi mükénéi kultúra pusztulása tudható be. Európának erről az időszakáról a lexikonok úgy emlékeznek meg, mint az urnasírok elterjedésének idejéről. Ilyen módon temetkezett az a népcsoport is, amely ezeken az észak-gömöri lankákon telepedett le. Határán az ércekben dús hegyeknek, amiből a bronz alapanyagát, a rezet és az ónt nyerték, a domboldalakon pedig szerény, félig földbe vájt kunyhóikban éltek, a hegyek tetején hatalmas erődökkel ellátott fellegvárakat építettek a betolakodók elleni védelem céljaira. Hol harcos, hol békés világ volt ez, tele munkával, szenvedéssel, állandó készenlétben, örökös háborúban természettel, istenekkel és portyázó ellenséggel. Kik voltak ezek az ősök, hogyan beszéltek, miben hittek, hogyan éltek – minderről kevés információ van, annál több a feltételezés. A régészeti leletek azonban egyértelműek. Ezek a tárgyak a legmegbízhatóbb tanúi a múltnak.

A kiétei kultúra

Kiétén Vojtech Budinsky Krička régészprofesszor 1941-ben kezdett ásatásokat, amelyeket a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben Václav Furmánek folytatott, aki később Ragyolc község mellett egy igen nagy temetőjét tárta fel ennek a népnek. V. B. Krička már akkor felismerte, hogy ez a lelőhely egy teljesen önálló, a korábbiakhoz szervesen kapcsolódó, de részleteiben mégis eltérő kultúra nyoma, egy olyan népcsoporté, amely igen nagy területen élt, amelynek nyomai több járásban megtalálhatóak, és rokonságot mutatnak a Nógrád megyei Pilinyi kultúra népével.

A Kiétei kultúra népének hagyatékára, amely a bronzkor fiatalabb horizontjába tartozik, az igen gondosan előállított, ferdén vájatos kerámia, a hamvasztásos temetkezési rítus és az ún. szekrényes sírok használata a jellemző, amelyhez igen fejlett technológia is járult. Az érckitermelés és a bronztárgyak széles körű elterjedésének ideje ez, ebből az időszakból számos depot, vagy másképpen raktárlelet származik, de a sírokban is fellelhetők érdekes és míves szépségű tárgyak. Tokos fejszék, tekercses korongú fibulák, csákányok, fejszék, kopják, kardok, tőrök, tűk, karperecek, karkötők, függők és csüngők ezernyi darabja látható ma is szerteszét Szlovákia kisebb-nagyobb múzeumaiban. Konkrét adat arról, hogy kik is voltak e nép tagjai, még megközelítőleg sincsenek. A középső bronzkor utáni időszakban a leletek tanúsága szerint jelentős fémmegmunkáló műhelyek alakultak, kereskedelmi utak jöttek létre, a főleg állattartó, részben földműves törzsek egyre nagyobb és nagyobb területeket hódítottak meg. Az ennek az életmódnak megfelelő területeken települések alakultak ki, megkezdték munkájukat a fazekasok, viszonylag békés időszak volt ez, amit aztán újabb népmozgások formáltak át. Az autentikus helyszínen, Kiétén, az egykori késő bronzkori temető helyén ma archeológiai park látható. Valami furcsa érzés fogja el az embert, mikor kiballag erre a helyre. Meglegyinti a múló idő és azon kezd el hirtelenjében gondolkodni, mit hagy, mit hagyhat ő az utókorra. Kiétére kimenni pedig alig félóra autóút, némi gyaloglás. Alig húsz kilométerre van Rimaszombattól. Megismerésre, felfedezésre vár, elgondolkodásra késztet. A látvány feledhetetlen, a csend jóleső. Az idő pedig ott kint egyszeriben nem számít...