Toszkán hangulat a Kálosa völgyében

Alsóvály idén ünnepli első írásos említésének 770. évfordulóját – 1247-ben Wal alakban írták le a nevét, IV. Béla ekkor adományozta ezt a területet várjobbágyainak a Frigyes császár elleni harcokban mutatott szolgálataikért.

A híres szilvapálinka

A Vály völgyét, ezt az ősidők óta lakott helyet sokan gyümölcstermesztéséről, az egykor hét vármegyehatáron túl is híres szilvapálinkájáról ismerik még máig is. Szinte biztos, hogy a vidék már a honfoglalás óta lakott, erről tanúskodik a Gömörben csak kevés helyen megmaradt szeres településformák fennmaradása is. Vály első birtokosa a Csathó család volt, Corvin Mátyás 1480-ban meg is erősítette őket jogaikban, s ekkor jelent meg ezen a vidéken a Korláth és Kalas család is, utóbbinak máig élnek itt leszármazottai. Nyugat felől a Balog völgye, keletről a Túroc völgye szinte párhuzamosan fut a Vály völgyével, a patakvölgyben meghúzódó falvakat észak felől egy kihunyt vulkán lassan elkopó sziklapereme védi, ami szinte ideális körülményeket teremt a gyümölcs- és szőlőtermesztésre. Ezt felismerve az itt élők évszázadok óta mezőgazdasággal foglalkoztak, és ez a fő megélhetési forma ma is.

A Beélik család kastélya

A szinte már mediterrán hangulatú Beélik-kastélynak pontosan tudni az építési idejét, ami ritkaság. A Trencsén megyei dezséri Beélik família alsóvályi története 1795-ben kezdődött, amikor Beélik János az itteni Czirbesz Júliát feleségül vette, és nagyobb birtokrészhez jutott a faluban. A házaspár Rozsnyón élt, amikor Júlia megözvegyült, hazaköltözött. A birtokközponttá tett kastély 1843-ban épült, s vele párhuzamosan a család másik birtokán, a Rakottyás nevű szomszéd faluban egy ugyanilyen kastély építettek, amely sajnos mára elpusztult. Eddig úgy tudtuk, hogy ifj. Beélik János püspök építette az alsóvályit, de a rakottyásiról pontosan tudni, hogy azt a szepesi püspök, dezséri Bélik József építette. Mivel Beélik János nevű püspökről nincs adat a lexikonokban, valószínűleg egy tévesen megadott név miatt nehezen tisztázható, ki az építtető. A birtok vagyoni adottságaiból ítélve inkább a szepesi püspök építtethette, de róla azt tudni, hogy 1757-ben született és 1847-ben, vagyis a kastély befejezése után négy évvel, 89 évesen hunyt el. Marad tehát egy kis bizonytalanság az építtető személyét illetően, ám annak jó ízlését, bárki volt is, csak dicsérni lehet. Egy biztos, a 19. század végén bizonyos Beélik István volt a kastély lakója, akit az 1795-ben idenősülő Beélik János unokájaként jelöl meg a forrás.

Olaszos könnyedség

Gömörnek ezen a részén ritka az emeletes kastély, inkább az egyszintes úri lakok, kúriák jellemzőek a vidékre. Az alsóvályi a klasszicista építészet mintapéldája lehet hétosztatú utcai homlokzatával, vakolatdíszes, timpanonos, zöldre festett, fából készített zsalus arculatával. Ilyen zsalugátereket ma már ugyancsak ritkán lehet látni. Az épület műemléki védettséget élvez, jelenleg a községi hivatal és az óvoda működik benne. Jó, hogy élet van a falai közt, látszik is rajta a gondoskodás, tetőzetét már felújították, a sötétvörös fedőanyagot jól megválasztva, a régi, hatalmas kéményeket meghagyva és újjáépítve, az esővíz elvezetését gondosan megoldva várja, hogy további felújításokat végezzenek el rajta. Külön figyelmet érdemel egy műszaki érdekesség a kastély nyugati falán, ez pedig a bejáratot védő, egykor kihúzható vasvázas roletta, amelyhez hasonló Betlér kastélyában maradt fenn a 19. századból. A teljes felújításkor remélhetőleg erre is figyelni fognak, és a még jól rekonstruálható, másfél hektárnyi angolkertre is, amely a kastélyt övezi. Hogy megmaradjon a toszkán hangulata ennek az építészeti remekműnek.