Szentivánéj Vásárúton

Mindezt, persze, a különleges estét szervező tanító nénik felügyelete mellett. Elek Ilona tanítónő volt az ötletadó, szerették volna feleleveníteni a nyári napfordulóhoz kötődő néphagyományokat, és éjjeli egy óráig tartó programot szerveztek.

A nyári napforduló különleges alkalmat jelentett a régi korok embereinek: vad mulatságokat tartottak pajzán ősi énekekkel, a táltos által megszentelt tűzzel, közben jósoltak és szerelmeseket varázsoltak össze. Vásárúton a rituális tűzgyújtást koszorúcskafonás és párkiválasztás követte, a bátrabbak égő farakásokat ugrottak át. A tűz körül egymás mellett kuporgó gyermekeknek Marczell Béla csallóközi hagyománygyűjtő és mesemondó mesélt sejtelmes lényekről, boszorkányokról és tündérekről, akik egykor itt éltek – és még talán ma is élnek. Vacsora után a hálóból font csillagkapun átjutva egy-egy tekercs várta az időutazókat, mely útmutatást adott, éppen melyik korban landoltak a kalandvágyó tanulók. Éjfélkor csillagszórók fénye mellett mindenki hallhatta a harangok kongását, majd elvarázsoltan ki-ki megtalálta helyét az osztályokban kialakított hálótermekben. Egy emlékezetes éjszaka volt a ma két hónapra kiürülő iskolában, hogy mindenki a lehető leggazdagabb élményekkel vágjon neki a nyári szünidőnek.