Szent Mihály-napi búcsú a Pólya hegy lábánál

Ipolyfödémes. Október 3-án a 360 lelket számláló kisközség, amely egy hegyektől körülzárt völgyben fekszik, a hagyományos Szent Mihály-napi búcsút falunappá avatta.

Az eseménysorozat a katolikus templom kertjében tartott szentmisével kezdődött, melyet Orosch János a pozsony–nagyszombati egyházmegye általános helynöke celebrált. A segédpüspök negyvenperces késéssel érkezett, mert – mint mondta – probléma adódott. „Ilyen helyzetekben lehet észrevenni, milyen nagy a mi egyházmegyénk. Távol vagyunk egymástól, de lélekben és szívben közel” – hangsúlyozta. Mint később kiderült, szervezési nehézségek adódtak, de Ján Wechter, helyi lelkésszel már további fennakadások nélkül tartották meg a szentmisét.

Molnár László Ipolyfödémes polgármestere elmondta, még ipolyviski plébános korából ismeri a segédpüspök urat, és nagyon szerette volna, ha olyan személy képviseli az egyházmegyét, akinek van köze ehhez a tájhoz. Orosch János prédikációjában az angyalokról szólt, akiket láthatatlan lelki fényeknek, az Úr szolgáinak tartunk, de a kedves, szeretetteljes embereket is illetjük ezzel a névvel. Mit kell tennünk, hogy megközelíthessük az angyalokat? Orosch János izgalmas választ adott a kérdésre: „Egy hívőnek soha nem szabad azt mondania, hogy valami úgy van jól, ahogyan van. Örülnie kell az újdonságnak – ez az élő egyház jele. Az állóvíz veszélyes, nem érdemes inni belőle. A folyóvíz az élet, a megújulás.” Ezután kérte a Szentlelket, tanítson meg mindenkit a szeretet nyelvén beszélni, hiszen ez minden igaz ember közös anyanyelve.

A polgármester köszöntött mindenkit, majd a felszentelésre váró keresztútról beszélt. Eddig a falu Szent Mihály ünnepén mindig igyekezett valami maradandót alkotni, tizenkét éve a két világháborúban elesett ipolyfödémesi hősök emlékművét avatták fel, hat éve a felújított templom újraszentelése számított kiemelt eseménynek, idén pedig a keresztút felszentelése volt a nap fénypontja. A keresztutat a magyarországi testvérközség, Fedémes és a Fedémesi Hagyományőrző és Faluszépítő Egyesület adományozta Ipolyfödémesnek. Válóczi István, Fedémes polgármestere elmondta, falujukban járva a szlovákiai testvérközség képviselői szinte „beleszerettek” a Varga Károly agyagosmester készítette keresztútba, ezért a község és Szabó Lajos, a faluszépítő egyesület titkára elhatározta, megajándékozzák az ipolyfödémesieket a pétervásárai fazekas munkájával. A domborművekhez Szabó Lajos asztalosmester készítette el a kegytárgyszekrényeket. Orosch János segédpüspök ezután mind a 14 színezetlen, rusztikus erejű stációt meghintette szenteltvízzel. Azzal búcsúzott, hogy „milyen jó, ha egy hívő ember együttműködik az angyalokkal”.

Egyes források szerint a födémes méhest jelent, és Molnár László fölhívta a figyelmet, menynyire hasonló Ipolyfödémes és Fedémes története. Mindkettő méhészközség volt, mézzel adóztak, a törökök mindkettőt fölégették, és a régi falu helyét Pusztatemplomnak nevezik itt is, ott is. Dűlőnevek, családnevek is megegyeznek, és a leégett templomok védőszentje is Szent Mihály volt. A búcsú programját színesítette a selmecbányai Bavon solymászcsoport bemutatója, amelyen a turulról is szót ejtettek, kerecsensólymot is röptettek. A sportpályán Győröd focicsapatát a helyiek 6:0-ra szinte „lemosták” a pályáról. A kultúrházban a kelenyei menyecskekórus saját gyűjtésű helyi dalokat énekelt, a palásti hagyományőrzők pedig Palóc szüret című összeállításukat mutatták be. Közös nótázással fejeződött be a kultúrműsor és csapott át zenés vigadalomba. A csábi Fénix együttes hajnali kettőig játszott a mulatozóknak.

„Apám, ha velem volt, mesélt”

A falunap vendége volt Ipolyfödémes szülötte, Annus Antal. Családja a kitelepítések idején menekült Magyarországra, és a Bakonyban eltöltött évek után az édesapa a szlovák–magyar határhoz közeli Ipolyvecén vett házat, mert onnan látszódtak az Ipolyfödémest körbeölelő hegyek és a kelenyei ház pirosló cserepei. „Apám, ha egyedül volt, énekelt, ha velem volt, mesélt – minden födémesi volt a történetekben” – emlékezett vissza Annus Antal. A Balassagyarmaton élő szerzőnek eddig négy könyve jelent meg, a falunapra a Vecey László című ifjúsági történelmi regényével érkezett, amelyben a legendás nagykanizsai hősnek, a lévai vár és az ipolysági premontrei monostor kapitányának, Thury Györgynek az unokaöccsét elevenítette meg. Duhaj című könyve apja meséiből állt össze, ipolyfödémesi anekdoták, a falu jellegzetes figurái adják a történet gerincét. Az Annus név eredetéről egy legenda azt tartja, Ali Hannus fiatal török tiszt az akkori Födémes mellett sebesült meg, „egy tanyán gyámolították”, míg egy szolgálólánnyal, Varga Katával egymásba nem szerettek, s végleg le nem telepedett ezen a szép helyen. Ezerhatszáztól aztán már Annus formában használta a nevét. (fm)