Srí Lankától a járványhelyzet sem tántorította el a nagy utazót

Valóságos sokkot jelenthetett, amikor a járványhelyzet miatt lezárultak a határok és nem valósulhattak meg a tervezett utazásaid. Vagy mégis volt lehetőséged kiruccanni, új élményeket gyűjteni?

– Még 2020. február végén elmentünk a barátnőimmel öt napra Gdanskba, és egy héttel a haza érkezés után jött a koronavírus-sokk. Azt hittem, egy-két hónapról lesz szó. Nagyot tévedtem! Miután szembesültem a járványhelyzettel, annak komolyságával, egyre inkább eluralkodott rajtam a bizonytalanság. 2021-ben már derűlátóbbak voltunk és befizettünk egy öt országos körútra. A koronavírus miatt két időpont-csúsztatás is volt, végül egy nyári és egy őszi tervezett elindulás után sem valósulhatott meg ez az út. E helyett ötnapos olaszországi kiránduláson voltam, hogy legalább egy kis időre kiszabaduljak a szobafogságból.

A korábbi utazásaid között mindig csak egy „pihenésnyi” idő telt el a hétköznapok valóságában, máris új terveket szőttél és csomagoltál. Melyek azok a helyek, amiket kiemelten említenél az elmúlt néhány évtizedből, és amelyekről úti beszámolók, hangulatos előadások készültek?

– Általában minden utam egy régen dédelgetett álom beteljesülése volt, bár néha „becsúszik” olyan út, amire nem is mertem addig gondolni, mert annyira távolinak és elérhetetlennek tűnt. Volt úgy, hogy az élet ajándékaként olyan ajánlatot kaptam, amit elutasíthatatlannak éreztem. Számomra Dél-Amerika maga a szerelem, Latin-Amerika temperamentumos, színes világa is nagyon közel áll hozzám és vonz. Szívesen eleget teszek a felkéréseknek és tartok vetítéssel egybekötött úti beszámolókat, hátha kedvet kap valaki az általános negatív kampányok ellenére elmenni Iránba, Madagaszkárra vagy az ezeregy éjszaka hangulatát idéző Selyemút útvonalán levő helyekre. Amit az ember nem ismer, attól hajlamos félni, nemegyszer a médiában közölt hírek veszik el az utazni vágyó kedvét és bátorságát.

Korábban is szükség volt bizonyos védőoltások felvételére ahhoz, hogy útra keljél. Ezt most sem kerülhetted el. Hogyan viszonyulsz a védőoltásokhoz?

– Igen, a Covid-19 előtt is voltak országok, ahová csak úgy utazhattam, hogy feltétel volt a védőoltás. Ezért vagyok beoltva sárgaláz ellen. A hastífusz elleni oltást háromévente ismételten felveszem a saját biztonságom, egészségem érdekében, mert imádok az utcán enni. Sárgaság ellen is oltva vagyok.

A mostani úti cél Srí Lanka volt, mennyire volt körülményes az utazás megszervezése, milyen hagyományos, vagy mondhatni különös biztonsági intézkedésekkel találkoztál a Covid-19 miatt?

– Az indulás előtti napon PCR-tesztelést kértünk, rendeltünk. Ha az érdeklődő délig mintát ad, még aznap megkapja az eredményt a megfelelő többnyelvű dokumentumon, amit kinyomtatva kérnek a célállomás repülőterén. Az igazolást legalább három ellenőrzőponton alaposan áttanulmányozták. Srí Lankán kérték kinyomtatva a három védőoltásról szóló igazolást is. A célország kormánya ETA egészségügyi igazolást kért, amelyen összefoglalták a koronavírus-fertőzés elleni védőoltások adatait. Srí Lanka lakossága 100 százalékos átoltottság mellett is betartja a kormányuk által megkövetelt maszkviseletet. Rendkívül alázatosan viselkednek a lakosok, nem szegik meg az előírásokat. Előfordult, hogy néha levettem a maszkomat az utcán, levegő után kapkodva a magas páratartalmú hőségben. Ilyenkor a rendőr figyelmeztetett vagy a biztonsági őr, hogy tegyen fel újra az arcvédőmet. Olaszországban tavaly nyáron a helyiek is ránk szóltak, lépten-nyomon erélyesen követelték a helyes maszkviseletet. Sri Lankán, az óceán partján senki sem hordott maszkot, hál istennek! Ám az éttermek alkalmazottai ott is betartatták a kötelező maszkviseletet. PCR-teszttel kellett bizonyítanunk az egészségügyi állapotunkat az országból való kilépéskor. Lengyelországon át tértünk haza és a jelenlegi előírás, a schengeni övezetben ezt megköveteli. Az előre megrendelt PCR-tesztelést az egészségügyi dolgozó a szállodában végezte el, tetőtől-talpig védőöltözetben, és a kinyomtatott eredményért egy általa megadott címre kellett mennünk.

Szívesen kérdeznélek a rengeteg látnivalóról, de azokat már hagyományosan saját magad írod meg lapunknak és az olvasók nagyon kedvelik a beszámolóidat. Idén is számíthatunk rá? Tervezel előadásokat is?

– Igen, tervezem. Amint a lelkem utoléri a testemet és leülepednek bennem a megélt események, néhány napon belül megírom az élménybeszámolómat. Ha lesz érdeklődés a vetítéses élménybeszámolóra, fényképek bemutatására, szívesen vállalok meghívást ilyen találkozókra. Remélem, az éppen aktuális előírások lehetővé teszik majd az ilyen találkozókat, beszélgetéseket.

Nagyon szép fotós albumok készülnek az utakat követően, hogy ne csak digitális felületen őrizd a szépséges felvételeket, mert remek fotós vagy. Nem gondolkodtál még egy több sorozatból álló útikönyvön?

– Minden utamról készítek fotóalbumot, a fényképek mellett feltüntetem az alap információkat, az útinaplóm jegyzetei alapján. Ezek személyes élmények. Úgy gondolom, mindenki más, mindenki másban látja a szépet, az értékeset. Nem gondolom, hogy lenne érdeklődés ilyen útinaplók iránt.

Nemrég értél haza a jóval melegebb tájakról, mennyi időt vesz igénybe az áthangolódás, a visszazökkenés? Sokáig a látottak, a megéltek bűvöletében maradsz, maradhatsz még?

– Még nincs 20 órája, hogy haza értem. Rettenetesen utálom a hideget, ez az átmenet most is megkínozott fizikailag és lelkileg egyaránt. Nagyon tudok fázni, hát, még ha 32 fok különbség van pár órán belül. A felfutási idő nálam eltart egy ideig, de a bőrönd kipakolása, a mosás, a kis személyre szóló apró egzotikus ajándékok zacskózása a legközeliebbek számára, lépésről lépésre közelebb visz a visszazökkenéshez. Már ma éjjeli szolgálatban vagyok a munkahelyemen, az ilyen gyors visszazökkenés igencsak fájdalmas! Jönnek majd a szürke hétköznapok, de majd a következő utazás alapos megtervezésével izgalmassá teszem. Mindig kell egy újabb úti cél!