Sorsok, történetek bontakoznak ki a poros, olykor penészes régi iratokból

A lévai Vincze László mindezek ellenére levéltáros lett.

Különcök, néptanítók és a lévai öntudat

Vincze László diplomamunkáját a tragikus sorsú Nécsey Istvánról írta, aki fényes és sokoldalú tehetsége és időnkénti sikerei ellenére 32 évesen öngyilkos lett. Képzőművész, gyűjtő és természettudós volt, Hermann Ottó munkatársa. Félt az emberektől, szenvedett attól, hogy vidéki művészként nem fogadták be a „pesti körök”. A másik személyiség, akivel foglalkozik, a bölcs néptanító, a tudós, preparátor, a Barsi Múzeum első igazgatója, Kittenberger Kálmán tanára, Kriek Jenő. Róla írja doktori munkáját. A legnagyobb álma, hogy Léva jeles személyiségeiről elnevezett utcákban sétálhasson, bármikor leemelhesse a polcáról az ezekről a neves egyéniségekről szóló monográfiákat, tanulmányokat. Minél több kiadványra lenne szükség, melyek minél szélesebb körben hozzáférhetők, ezek teremthetnék meg ismét a valódi lévai öntudatot, így születhetne újra a város nagyrészt elveszett jellege, mely az iskolákra, a polgárságra és a kisiparos rétegre épült. Az első lépés már megtörtént, hosszú évtizedek után végre tavaly megjelent Léva átfogó monográfiája. Vincze László írta az osztrák–magyar kiegyezésről, az első világháborúról, a római katolikus egyházról és a város temetőiről szóló fejezeteket. Mindenki meglepetésére és örömére hatalmas volt az érdeklődés a kötet iránt. Igaz maga a kötet csak szlovákul hozzáférhető, de már készül a magyar nyelvű 20-25 oldalas összefoglaló.

A levéltárban előny a magyartudás

Léván jelenleg Vincze László az egyetlen levéltáros, aki tud magyarul, és ez hatalmas előnyt jelent. Emiatt is hívták az intézménybe, hiszen a kutatásban szinte elengedhetetlen a magyar nyelv ismerete. „A levéltáros akkor boldog, ha publikálhatja kutatásait, én viszont egy-egy téma földolgozása során már azon gondolkodom, hogyan lehetne ebből az anyagból kiállítást csinálni” – meséli Vincze László. A legfontosabb a tények tisztelete, de mindig valamilyen következtetésre kell jutni. Nagyon fontos a tapasztalat, hogy a vizsgált kornak megfelelően ítélje meg a kutató a tényeket.

4,7 kilométernyi irat

A lévai levéltárban 4,7 kilométernyi dokumentumot őriznek, és ez évente gyarapodik. Külön tudomány megtanulni tájékozódni, ebben a hatalmas mennyiségű irathalmazban. Évente több ezer iratot néznek át, fognak a kezükbe, keresnek meg a levéltárosok. Az egyik része a mindennapi tevékenységnek a kutatás, a másik pedig az ügyfélfogadás. Naponta több érdeklődő érkezik. Igazolásra van szükségük a nyugdíjukhoz, a kötelező iskolalátogatásról szóló dokumentumokat, érettségi bizonyítványok kivonatát kérik, a földtulajdon miatt jönnek, örökösödési ügyekben érdeklődnek, ingatlanok kolaudációjáról keresnek dokumentumot, bizonylatot egy építmény koráról. Az 1895-től 1905 között vezetett anyakönyveket is itt őrzik, családfakutatók is sokszor ellátogatnak a levéltárba, diákok is betérnek, ha különböző munkákhoz anyagokra van szükségük, helytörténészek is kutatnak itt. Emellett az egyes intézmények anyagainak pontos összeírását, feldolgozását kell elkészíteniük a levéltár szakembereinek. Fokozatosan érkeznek be ide a volt nemzeti bizottságok dokumentumai. Konferenciákra készítenek előadásokat, kiállítások megalkotásában segédkeznek. Iskolák, önkormányzatok kérnek előadásokat egy-egy falu, intézmény, egyházközösség történetéről. Községekben, intézményekben ellenőrzéseket tartanak, megfelelően kezelik-e az iratokat, szabályszerű-e a nyilvántartás, az iktatás, a tárolás. Egy-egy épületről, történelmi eseményről háttéranyagot, fényképeket, adatokat szolgáltatnak az újságíróknak.