Segített valakin, majdnem börtönbe került

A kerületi bíróság jogerősen felmentette Horváth Zoltánt a súlyos testi sértés vádja alól. A dunaszerdahelyi férfi 2009-ben egy bántalmazott idős férfi védelmére kelt, és a támadó őt vádolta azzal, hogy súlyos sérüléseket okozott neki. A nyolc évig tartó bírósági hercehurca során több egymásnak ellentmondó ítélet is született.

Elítéltből vádló

Horváth Zoltán azért került bajba, mert 2009 májusában az akkor hetven év körüli Takács Lajos védelmére kelt. Szomszédja, Tibor Kovačič a bérházuk előtt támadta meg az idős férfit. Horváth Zoltán a védelmére sietett, pedig épp be volt gipszelve a lába, de mire édesapjával leértek a ház elé, már csak az eszméletlen Kovačičot találták a bicikliállvány mellett. „Takács Lajost, akinek Kovačič néhány perccel azelőtt még a bicikliállványba verte a fejét és eltörte az orrát, a lánya támogatta fel a lakásukba. A helyszínen csak két szomszéd volt, akik hívták a mentőket és a rendőröket. A Kovačič családból senki nem volt ott, pedig később a támadó anyja és nővére azt vallotta, látták, amint begipszelt lábban fejbe rúgtam” – emlékezett a történtekre Horváth Zoltán, akit az incidens másnapján még tanúként hallgattak ki.

A rendőrségen a ház lakói is arról számoltak be, hogy Tibor Kovačič rendszeresen belekötött a magyarokba. Többen látták azt is, hogy megtámadta Takács Lajost. Kovačičot könnyű testi sértésért 2011 novemberében el is ítélték, húsz hónap letöltendő szabadságvesztést kapott, de az elsőfokú elmarasztaló ítélet után ő is feljelentette Hotváth Zoltánt.

Tanúból vádlott

Másfél évvel a történtek után, 2010 őszén tett feljelentést a férfi ellen, azt állítva, hogy először Takács Lajos kötött bele, azután a begipszelt lábú szomszéd. 2011 tavaszától párhuzamosan tárgyalta a bíróság a két ügyet, az egyikben Tibor Kovačič volt a vádlott és Horváth Zoltán tanúként szerepelt, a másikban a vádlottból sértett, a tanúból pedig vádlott lett. A tárgyaláson két tanú vallott Tibor Kovačič mellett: az anyja és a testvére. Horváth Zoltán mellett az összes szomszéd, de ez sem volt elég. Első fokon felmentették, de Tibor Kovačič ezt megtámadta és a Nagyszombati Kerületi Bíróságra került az ügy. Az újra visszaadta a Dunaszerdahelyi Járásbíróságnak, ahol ugyanaz a bíró, aki előzőleg felmentette Horváth Zoltánt, 2013. október 9-én négy év letöltendő szabadságvesztésre és 3036,60 euró pénzbírságra ítélte.

Horváth Zoltán megfellebbezte a döntést, és felhívta a bíróság figyelmét, hogy az állítólagos károsult édesanyja és nővére csak akkor érkezett a helyszínre, amikor a sérült már a földön feküdt. Tibor Kovačič először azt állította, elölről érte az ütés, majd, hogy hátulról támadták meg, a kezelőorvosának pedig azt mondta, hogy négyen voltak a támadói.

Nem volt bizonyíték

A Nagyszombati Kerületi Bíróság 2015 tavaszán érvénytelenítette a járásbíróság döntését, és az ügyet azzal adta vissza újratárgyalásra, hogy a tanúvallomásokban fellelhető ellentmondások miatt a vádlott javára döntsön a járásbíróság. Újabb egy év telt el a következő elsőfokú ítéletig, mert a vádló és tanúi sorozatosan nem jelentek meg a tárgyalásokon. 2016. júniusában ugyanaz a járási bíró, aki 2013-ban négy év szabadságvesztésre ítélte, bizonyíték híján felmentette Horváth Zoltánt. A károsult ismét fellebbezést nyújtott be és az ügy végére csak a héten került pont. Miután a kerületi bíróság meghallgatta Tibor Kovačič kezelőorvosát, bizonyíték híján felmentette Horváth Zoltán. Az ítélet jogerős, a vádlott végre fellélegezhet. „Hét évig a börtönbüntetés fenyegetettségében éltem, ezt már senki sem teszi jóvá. De a legszomorúbb, hogy aki ismeri az ügyemet, az csak azt a következtetést vonhatja le belőle, hogy nem érdemes mások segítségére sietni, mert az ember magát keveri bajba.”