Pro Urbe – in memoriam

Alexander Mézeš Szekács István özvegyének adta át a díjatSzőcs Hajnalka felvételeAz egyetlen Pro Urbe díjat halála után tíz évvel in memoriam ítélték oda Szekács Isntvánnak, a város egykori krónikásának. A kereken 80 évvel ezelőtt született Szekács István 1955-től pedagógusként dolgozott a városban. 1957 és 1977 között ő volt a város krónikása, és az eredeti képekből, képeslapokból, térképekből és más tárgyi emlékekből álló értékes gyűjteménye – a felesége jóvoltából ma már a város tulajdona – a kastély kiállítótermeiben tekinthető meg. A kitüntetést Szekács özvegye vette át Mézeš Alexander polgármester kezéből. A Polgármester Díjában részesült Balogh Csaba, a Kodály Zoltán Alapiskola pedagógusa, aki 1965-ben alapította, és azóta vezeti a ma már 55 tagú gyermekkórust, amellyel számos hazai és nemzetközi sikert aratott. Mikuláš Melaj az atlétika és a turisztika terén végzett szervezői és edzői munkájával érdemelte ki a díjat. Ő egyébként 2000-ben az országos sportszövetségtől a Fair Play díjat is megkapta. Rák Vilmosnak mint száznégyszeres véradónak, a Jánsky plakett gyémántfokozata tulajdonosának is jutott kitüntetés. Vígh Imre a galántai ökölvívás terén kifejtett tevékenységéért, a Boxing Klub alapításáért, több szlovák bajnok kineveléséért kapta a díjat. A magánszemélyek mellett egy nonprofit szervezet, a Pro Renovatione Galanta, ezenkívül három jubiláló intézmény, a Kodály Zoltán Gimnázium, a Galántai Matica Ház és a Štefánik Utcai Alapiskola is megkapta a Polgármesteri Díjat. Nyilvános elismerésben részesült Barczi Attila, aki a városi tekeklub aktív tagjaként és a röplabdacsapat alapítójaként érdemelte ezt ki. Hasonló elismerésben részesült Anna Bukovská, a Patria Nyugdíjasotthon igazgatója, Jozef Gál I. osztályú sportedző, Pavol Knapp, a 2. sz. nyugdíjasklub elnöke és Vincent Slíž, az Olympia Sportegyesület edzője. Alexander Mézeš a tegnapelőtti ünnepség jelentőségét így jellemezte: az életben a legfontosabb az egészség, fontos a pénz is, de sokszor nagyon fontos lehet egy szerény „Köszönöm”.