Pengett a húr, szólt az ének

„Akinek szép a lelkében az ének,/ az hallja a mások énekét is szépnek...” – idézte Babits szavait a rendezvény megnyitójában Pék Éva, a Csemadok helyi szervezetének elnöke, és a közönség bizonyára szépnek találta a mások énekét-muzsikáját, mert nem fukarkodott a tapssal. A kéttagú zsűrinek, Bódi Györgynek, a tiszakécskei Tisza ?83 citerazenekar tagjának és Huszár Lászlónak, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya titkárának feladata az értékelés és a szakmai tanácsadás volt, de sorrendet nem kellett állítaniuk, hiszen nem verseny, csupán találkozó volt a szombati rendezvény.

Talán nem is lett volna etikus rangsort állítani az egy-két éve játszó gyermekcsoportok és a több évtizedes múlttal és rangos díjakkal büszkélkedő tapasztalt zenekarok között. Például a magyarországi Kunbaracsról érkezett, alapiskolásokból álló Kökény citerazenekarban van, aki csak tavaly novembertől citerázik, és a csoportnak ez az első külföldi szereplése. A másik Magyarországról érkezett csapat, a tiszakécskei Tisza ?83 -–mint a neve is mutatja -–több mint két évtizede működik, és olyan sikert is magáénak mondhat, mint a pengetős hangszerek spanyolországi világversenyének fődíja. A Szőke Péter által vezetett öttagú csapat abba az irányzatba tartozik, amely szerint a citerán nem csak népdalokat lehet játszani. Viharos tapsot arattak például Theodorakis Zorba, a görög című filmzenéjének bravúros előadásával, de dzsesszmuzsikát is elővarázsoltak pengetős hangszereikből. A tapsból kijutott a többi résztvevőnek is, akik között a már említett házigazda Anonymuson kívül ott volt a királyrévi „fürge ujjak” a naszvadi Cifra és a Viza, a párkányi Pengető, a perbetei Turul, a diószegi Dió-héj, a hodosi citerazenekar és Női Éneklőcsoport, az ebedi, a százdi, a tardoskeddi citerások, a nyitracsehi Cétényke és a deáki „Diaky” citeraegyüttes.

A műsort vezető Bodri Nórától, a Pátria rádió népszerű műsorvezetőjétől a közönség a citera történetéről és elterjedéséről is megtudhatott egyet s mást, egyebek mellett azt, hogy Kínában már Krisztus előtt 1100-ban használták, Magyarországon a 16. századtól említik az írásos emlékek, és a csángókon kívül minden más magyarlakta tájon elterjedt. A jó hangulatú rendezvény befejezéseképpen Pék Éva és Halag György polgármester oklevelet és egy kis ajándékcsomagot adott át minden résztvevő csoport vezetőjének, akik azután rövid szakmai megbeszélésen hallgathatták meg a zsűri észrevételeit és tanácsait.