Patonyrét és még két falu gáz nélkül maradt

Bár szavaiban kissé kételkedünk, látjuk, hogy igazat mondott. A focipálya mellett új, kertes, fedett uszodás, magas kerítéssel elkerített családi házak gátolják a partra jutást. A községi hivatalban megtudjuk, hogy bár négy éve peres úton próbálnak érvényt szerezni igazuknak, sejtik, hogy a jogtalan restitúció során elveszített egy hektárnyi terület immár mások tulajdonát képezi.

– Éppen a Duna-part eladása miatt döntöttünk mi, patonyrétiek arról, hogy különválunk Felsőpatonytól. Úgy éreztük, hogy az akkori képviselő-testület nem sokat tesz értünk, s mi tagadás, féltettük a község ingó s ingatlan vagyonát attól, hogy tudtunk nélkül cserél gazdát. Hiába tiltakoztunk mi négyen, réti képviselők, ha a testület további 21 tagja ellenünk szavazott. Pedig a 240 lélekszámú Patonyrét soha nem volt önálló település. Ennek ellenére a 195 szavazásra jogosult bejegyzett polgár közül 136-an a különválásra voksoltak, így 2002. január 1-vel leváltunk Benke-, Csécsény-, és Lővérpatonyról is, bár az ottani lakosokhoz továbbra is erős a kötődésünk. Szinte az utolsó pillanatban sikerült önállósulnunk, de mert az idő szorítása miatt sietni kellett a vagyonelosztással, e téren sem jártunk túl jól – elevenítette fel a történteket Rostás Alajos polgármester. Bár a felsőpatonyiaktól csak 497 hektár földet kaptak, költségvetésüket pedig a kultúrház fejében (holott az épület a Jednotáé) 800 ezer koronával terhelték meg, mégis reális jövőképük van. „Siránkozással, a múlt sérelmeinek felöklendezésével nem sokra megyünk. Akadtak, akik halálunkat jósolták, szerencsére nem lett igazuk. Nehezen bár, de működünk, s mindent megteszünk azért, hogy bár egy tanerővel, de működjön a 13 tanulós kisiskolánk, a 8 gyerekes óvodánk. Hisszük, ha belefogunk a községi bérház építésébe, az elöregedett kisközség feléled. Mert a lakásokat természetesen elsősorban a fiataloknak szánjuk” – mondja a polgármester.

Rostás Alajos hangsúlyozza, költségvetésük csupán évi 2 millió korona, a lehetőségekhez mérten azonban javítják az utakat, tervbe vették a vízhálózat bővítését is. – Nemcsak víz- hanem gázvezetékre is szükségünk van. Az iskola ugyan vezetékes vizet kap, de fontosan tartjuk, hogy mindenkinek jó minőségű ivóvize legyen. Leginkább az bánt, hogy mi kimaradtunk a gázszolgáltatásból, közismert okok miatt. Felsőpatony régi önkormányzata nem tartotta fontosnak a patonyréti rész fejlesztését. Pedig ebben a régióban csak három község – Sárrét, Vitény, Patonyrét – lakói kénytelenek szénnel vagy fával fűteni, illetve villannyal, de az megfizethetetlen.

Nehezen érthető, hogy bár az 1997-ben elinduló gyorsütemű gázbevezetéshez nem sok kellett, miért nem ér a gázvezeték Patonyrétre is. Miért kellett propánfűtéses (drágább a földgáznál) rendszert szerelni a helyi iskolába 450 ezer koronáért, amikor költségmegtakarítás címén úgyis szénnel, fával kénytelenek tüzelni?

– Bár a Kis-Duna partja magánterület, terveinkben helye van a vidéki turizmus fellendítésének. Mert itt a táj csodálatos, aki egyszer kerékpározott ezen a vidéken, biztos, hogy maradandó élményekkel tért haza. Közismertek a Kis-Duna menti gyalogtúrák, április utolsó szombatján négy-ötszázan teszik meg a távot. Tudjuk viszont, hogy a látnivalók mellett a vendégeknek többre, étkezési lehetőségekre, szállásra is szükségük van. Beruházó viszont csak akkor jön, ha lesz vezetékes víz és gáz – magyarázza a polgármester. Amikor az iránt érdeklődünk, mennyibe kerülne a gázvezeték lefektetése, s miért nem élnek a hitelfelvétel, esetleg környezetvédelmi támogatás lehetőségével, azt magyarázza, hogy 2 milliós költségvetésre nem kapnak hitelt senkitől. Pedig szó sincs horribilis összegről, 14-15 millió koronából gázhoz juthatna Patonyrét mellett Sárrét és Vitény is. Előnyt jelent, hogy használni lehetne a meglévő középnyomású átemelő állomások közül például a légit, a földmunkák is 3-5 hónap alatt végezhetők el.

A megoldás kézenfekvőnek, s nagyon egyszerűnek tűnik, az egyedüli gond az, hogy nincs nagy akarat a községek fellendítésére. Sem a Szlovák Gázmű-vek, sem a gazdasági, esetleg a környezetvédelmi minisztérium, és végső soron a politikai pártok, parlamenti képviselők sem foglalkoznak ilyen „piti” ügyekkel. Holott az volna a természetes, hogy a 20,5 milliárd koronás nyereséget bezsebelő gázgyár hazai, valamint német és francia tulajdonosai amellett, hogy 11 milliárdot juttatnak az állam kasszájába, beruháznának ott is, ahol emberi, vagy akár környezetvédelmi szempontból erre szükség mutatkozik.