Olajfestményein a táj lelke látható

Barta Gyula legújabb tárlatán negyvenkilenc alkotást mutat be a képzőművészetet kedvelő nagyközönségnek. A tájképek dominálnak, de a látogató ízelítőt kap könyvillusztrációiból és grafikáiból is.

Barta Gyula a táj, a szülőföld bűvöletében él és alkot. Őszinte csodálója a természetnek, a fáknak, a hegyeknek, az évszakok változásának, a vizeknek, a naplementének. Tájképfestészete nem igényel műtermet. Ő a közvetlen, az élő természetért rajong. Ott érzi jól magát, mondván: „Ez az én iskolám, a mindenem!” És képein valóban érződik ez a szeretet, ragaszkodás, amelyet a látogatónak is átad.

A tárlat anyagát – amelynek nagy része idén készült – nézegetve úgy érezhetjük, szinte hivogat bennünket, lépjünk be a képbe, járjuk be az általa elénk tárt csodálatos tájat. Fogadjuk el meghívását, engedjünk a csábításnak, és járjuk be vele az erdőt, hegyet, völgyet, mártózzunk meg a Duna hűs vizében! Vegyük észre mindazt, amit a hétköznapok elszürkítettek: a fák közti fényt, a színeket, a táj lélegzetvételét, a lelkét.