Nemcsak megfigyelői, hanem résztvevői is a teremtésnek

Műfajilag és tartalmilag is rendkívül változatos kiállítást láthat az, aki a következő hetekben felkeresi a SZMM-t Kassán. A tárlatot Balla Rita művészeti menedzser, a komáromi Limes Galéria vezetője nyitotta meg. Többek között elmondta, Szunyog Júlia és Drabik Tamás az egyetemista éveik alatt ismerkedtek meg, „azóta barátként és alkotótársként is jelen vannak egymás életében, igaz, maga az alkotás folyamata legtöbbször egymástól távol eső földrajzi helyeken történik”. Hozzáfűzte, a Kertem-Kerted kortárs kiállítás a művészek anyatermészethez fűződő viszonyát járja körül. „A kert jellemzően hol szimbólumként, hol létező térként van jelen a művészpáros alkotási folyamataiban. A kert görögül „paradeiszosz” és Kr. e. a III. évezredben a suméreknél jelenik meg először úgy, mint az égi Paradicsom földi jelképe. Az a helyszín, ahol az ember nem csupán megfigyelője, hanem résztvevője is a teremtés folyamatának” – fejtegette, majd előadta, a két művész alkotásai az ember és a természet párbeszédéről alkotott kritikai megfogalmazásnak minősülnek. „A kert az ember által formált szimbolikus tér, ahol az élet és a létezés misztériuma találkozik, a reményt és a változást megtestesítik – ez a megfogalmazás mindkét művész esetében létjogosult. Néhány alkotást leszámítva zömében az utolsó két alkotói év munkáit öleli fel a mostani kettős kiállítás, amiben a művészek nem csupán megfigyelői, hanem résztvevői is a teremtésnek” – mondta Balla Rita.

A kiállítást a Botorkáló Tehetséggondozó Társulás és a SZMM közösen szervezték meg. Az eseményről szóló sajtóanyag szerint a rimaszombati születésű Szunyog Júlia főleg természetes anyagokat használ az alkotás során, de az utóbbi időben mesterséges matériával is dolgozik. Elsősorban az olyan alaptémák érdeklik, mint az élet-születés, halál-terméketlenség – a legtöbbször pedig a „mi marad utánunk?” kérdését teszi fel. A nőiesség a szövés, varrás, fonás és kötés aktusain keresztül jelenik meg a műveiben. Drabik Tamás Budapesten él és dolgozik, alapvetően az emberi test és a növények képezik a témáit. Legtöbbször acéllal dolgozik, amelyet addig formál, míg nem kapja meg a kívánt organikus formát. Plasztikái és rajzai leginkább antropo- és zoomorf alakokat öltenek. A megismerhetőség határait kutatja, műveiben pedig megjelenik a mindennapi élet, erotika, emberi viszonyok és a különc mivolt is.

A tárlat 2024. január 21-ig tekinthető meg.