Haris Richárd másfél éve, 2014. augusztus 1-jén döntött úgy, hogy új életet kezd.Párkány/KéméndA magyar–történelem szakos pedagógus rövid időn belül sok gyerek példaképévé vált.
Nem szégyen a futás, sőt hasznos
Haris Richárd másfél éve, 2014. augusztus 1-jén döntött úgy, hogy új életet kezd.
Párkány/Kéménd
A magyar–történelem szakos pedagógus rövid időn belül sok gyerek példaképévé vált. Szenvedélyét, a futást nemcsak műveli, hanem szívesen beszél is róla – olyan érdekfeszítően, rajongva és hitelesen, hogy példájával nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is motiválja.
Többet néztek ki belőle
„Elegem lett abból, hogy szinte állandóan náthás voltam. 2014 augusztusában az ágyat nyomva, egy influenzából lábadozva döntöttem úgy, hogy új életet kezdek. Amint lábra tudtam állni, edzőcipőt húztam, lementem a közeli sportpályára és róni kezdtem a köröket” – mesélte Haris Richárd, aki akkor még nem gondolt arra, hogy egy év múlva már a müncheni maraton résztvevőjeként fut be a célba. „A futáshoz a kezdő lökést az augusztusi nátha és az a tudat adta, hogy immunrendszerem erősítésre szorul. A motivációt a szomszédom megjegyzése jelentette, akivel a sportpályán találkoztam. Ő ekkor már rutinos futó volt. Első edzésemet végignézve csak ennyit mondott: Többet néztem ki belőled. Kezdetben tehát leginkább a bizonyítási vágy motivált. Bizonyítani akartam neki és önmagamnak is. Az állandó megerősítést pedig maga a kihívás jelenti: folyamatosan új célokat tűzök magam elé” – mondta.
Futni csak jól érdemes
Haris Richárd a futást hatalmas elánnal és jelentős súlytöbblettel kezdte. „Rendbejött az egészségem és három hónap alatt harmincöt kilót fogytam. Negatív következménye pedig az lett, hogy az orvosok életem hátralevő részére eltanácsoltak a futástól. Bokaízületeim ugyanis úgy begyulladtak, hogy nem bírtam lábra állni. Ettől függetlenül szomszédommal – akit teljesítményben sikerült utolérnem – eldöntöttük, hogy benevezünk a Karva–Lábatlan félmaratonra. Itt egy tapasztalt futó azt tanácsolta, változtassak futási technikámon. Azt javasolta, ne edzőcipőben, hanem mezítláb gyakoroljak. Az ember ugyanis teljesen másként fut mezítláb, mint cipőben. Mezítláb először a talpa felső részét, majd a sarkát helyezi a talajra, cipőben viszont fordítva, ami megterheli, és hosszú távon károsítja az ízületeket. Megfogadtam a tanácsát, bár nagyon nehéz volt megszokni, hogy edzőcipőben is úgy fussak, ahogy természetes” – magyarázta.
Migránsok és maraton
Következő versenye a bécsi félmaraton volt. A rendezvény – amelyen 42 ezer futó vett részt – hangulata magával ragadta. A versenyt követő edzések alatt már a 2015-ös októberi müncheni olimpiai stadion lebegett lelki szeme előtt. „Hosszú, kalandos és kimerítő volt az út Münchenbe. Tetőzött az első bevándorlási hullám, a migránsáradat megfékezésére Salzburg és München között megszűnt a vasúti közlekedés. Olyan fáradtan álltam a rajthoz, hogy kis híján feladtam a versenyt. A 42 kilométeres táv alatt azonban egyetlen metrómegállót jelző táblát sem láttam, úgyhogy kénytelen voltam saját lábon befutni a célba, a müncheni olimpiai stadionba” – emlékezett Haris Richárd. A pedagógus Párkányban lakik, de Kéménden tanít. A Párkány–Kéménd távot gyakran futva teszi meg. Hetente három-négy alkalommal edz, heti penzuma 50-60 kilométer. Futás közben gondolataiban óravázlatot készít vagy zenét hallgat. „Karácsonyra a páromtól futónaplót és azt az ígéretet kaptam, hogy ő is csatlakozik hozzám” – mondta mosolyogva Haris Richárd, akinek története azt bizonyítja, új életet – újévi fogadalomtétel nélkül is – az év bármely napján lehet kezdeni.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.