Múltunk ápolása és jövőnk építése

Királyfiakarcsa. A csallóközi településre látogatók a falu közepén lévő kis parkban egy fehér talapzaton álló bronz mellszobrot láthatnak. Az idén augusztus 20-án, a falunapi ünnepségek keretében leleplezett szobor Szent István királyt ábrázolja. Ugyancsak Szent Istvánt ábrázoló bronz mellszobor látható egy másik felvidéki „királyi” községben, a Vágsellye melletti Vágkirályfa templomában – két évvel korábban szentelték fel, ugyancsak ünnepélyes keretek között. A két szoborban nemcsak az a közös, hogy ugyanaz a szobrászművész – a marosvásárhelyi származású, ma a magyarországi Magyarpalánkon élő Dienes Attila – alkotta azokat, hanem az is, hogy mindkét szobrot a Szent Király Szövetség ajándékozta a községnek.

A Szent Király Szövetség létrejöttéről és céljairól Iványi Andrással, a szövetség egyik alapítójával és irányítójával, Szentkirályszabadja polgármesterével beszélgettünk. „Még 1996-ban a Csíkban élő magyaroknak, a csíkszentkirályiaknak született az a gondolatuk, hogy a Kárpát-medencében lévő, Szent István nevét viselő, vagy történelmében Szent Istvánhoz szorosan kapcsolódó települések alkossanak egy szövetséget. Ez a szándék meghallgatásra talált, és végül is 17 ilyen nevű településből alkottunk egy szövetséget. Ez nem jogi társulás, hanem a magyar falvakban élők szövetsége. Semmilyen kötöttség nincs, csak két célunk van: múltunk ápolása és jövőnk építése múltunk ismeretében. Csíkban döntöttünk arról, hogy megalakul a szövetség, és 1997-ben Szentkirályszabadján aláírtuk az alapító okiratot. A Szent Király Szövetség ünnepnapja minden évben augusztus 15., Nagyboldogasszony napja, és egyben Szent István halálának évfordulója.”

Megkérdeztük a polgármestertől, mi alapján ajándékoz a szövetség Szent István-szobrot egy-egy településnek, ahogyan azt a mátyusföldi Vágkirályfa és a csallóközi Királyfiakarcsa esetében is tette. „A határon túli települések közül azok, amelyek tudták, a maguk lehetőségei szerint oldották ezt meg. Három olyan település volt, ahová mi tudtunk Szent István-szobrot ajándékozni. Az első volt a felvidéki Vágkirályfa, azután Kalotaszentkirály Erdélyben, a harmadik pedig Királyfiakarcsa. Ezt az anyaországi települések adományaként kell érteni, mert a határon túliak anyagi helyzete nyilvánvalóan másként ítélendő meg.”

A szövetség tevékenységéről annak vezetője következőképpen tájékoztatott: „Az volt a szándékunk – és ezt tartjuk is – hogy az együttműködés ne csak a vezetők találkozója legyen, hanem minél több polgárt is vigyünk vendégségbe, minél több embert lássunk vendégül. Egy-egy találkozó alkalmával két-háromszáz fős vendégsereg jelenik meg, amelynek fogadása, ellátása nem kis feladat a településeknek, de ez eddig nem volt akadály, és jó emberi, családi kapcsolatok születtek. Nem mulatni megyünk, hanem feltöltődni, és ez eddig bevált.”

„Itt senkinek nincs elnöki funkciója – mondja a szervezet működéséről Iványi. – Az a gyakorlat, hogy ahol éppen a találkozó volt, annak a településnek a polgármestere egy évig ellátja a koordinációs feladatokat, tehát nem elnök, hanem jegyzőkönyvvel, fényképekkel dokumentálja a találkozót. Van egy mesterládánk, egy céhláda, amelyben egyelőre egy kódexet, emlékkönyvet őrzünk, amely 1996-tól tartalmazza az év eseményeit. Ez a céhláda jelenleg egy évig Marosszentkirályon van.”

A szervezet tagközségei

A Szent Király Szövetség tagközségei: Magyarországról Bakonyszentkirály, Gyöngyösszentkirály, Kerkaszentkirály, Királyszentistván, Forrogszentkirály, Rinyaszentkirály, Szentistván, Szentistvánbaksa, Szentkirály, Szabadszentkirály, Szentkirályszabadja; Szlovákiából Vágkirályfa és Királyfiakarcsa; Romániából Csíkszentkirály, Palotaszentkirály, Balogszentkirály és Székelyszentkirály. Jövő év augusztusában Magyarországon, a matyóföldi Szentkirály településen találkoznak a Szent Király Szövetség tagjai. (gl)