Minden negyedik nő veszélyben

Az összejövetel elsődleges célja az volt, hogy kialakítsák a bántalmazott nőket segítő szervezetek hálózatát, és hatékonyabb, gyorsabb segítséget nyújthassanak a jövőben a rászorulóknak. A Fenestra ebből a célból együtt?működik a megyei hivatal szociális osztályával, a kerületi rendőrkapitánysággal és a kassai munkaügyi hivatallal, ugyanis általában leggyakrabban ezeknek a szerveknek a segítségét kérik az áldozatok. Az egyes állami intézmények azonban csak saját, törvény adta kereteiken belül mozoghatnak, komplex szolgáltatás a bántalmazottaknak csak úgy nyújtható, ha hatékonyan együtt?mű?ködnek egymással. Ezért létrejött egy munkacsoport, mely az említett hivatalok és a Fenestra képviselőiből áll. Az első körben megpróbálták meghatározni a családon belüli erőszak fogalmát, és felmérni, az áldozatoknak milyen konkrét segítségre van szükségük. A további találkozásokon a más országbeli tapasztalatok adták az inspirációt, a nyugati társadalmakban ugyanis ezzel a problémával már évek óta foglalkoznak.

Az itthoni felmérések szerint a partner részéről tapasztalt erőszakkal minden harmadik-negyedik szlovákiai nő szembesül. Statisztikák ebben a témában még nem léteznek, ám a szakemberek véleménye szerint csak nagyon kevesen fordulnak az illetékesekhez segítségért. Bár az e problematikát érintő törvények már 2002-ben változtak, és pontosabban határozzák meg a családon belüli erőszak és a közeli személy fogalmát, a törvény érvényesítése a gyakorlatban még nem zökkenőmentes. Közrejátszanak ebben azok a társadalmi mítoszok is, melyek szerint a férfinak joga van az erőszak különböző formáira. „Meghatározni, hol van az erőszak határa, nagyon nehéz – magyarázta Sylvia Králová, az együttműködési projekt koordinátora. – Ha a partnerek egyike úgy érzi, joga van parancsolni, megalázni, kigúnyolni a másikat, és a másik úgy érzi, ezt el kell tűrnie, már erőszakról beszél?hetünk.”

A Fenestra munkatársai szerint téveszme az is, hogy a rossz gazdasági körülmények, az alkoholizmus vagy a vallási-etnikai berögződések okozzák a partnerkapcsolaton belüli erőszakot. Ezek a tényezők csupán felgyorsíthatják a folyamatot, ám például egy erőszakos alkoholista férfi az elvonókúra után sem viselkedik másképp, és a megváltozott anyagi helyzet szintén nem változtat a partnerkapcsolat minőségén. Elsődlegesen a férfi és nő társadalmi feladatát érintő régi mítoszokat kell lerombolni. Ez pedig hosszú folyamat, melyben nem lehet gyors és látványos sikereket elérni.

A kis lépések közé tartoznak azok az intézmények, melyekben a bántalmazott nők ideiglenes otthonra lelhetnek. Ilyenből az országban csupán kettő van, ám a krízisközpontokban, egyedülálló szülők házában, menedékhelyeken szintén meghúzhatják magukat azok, akik partnerük bántalmazása elől menekülnek. A közeljövőben ezeket a létesítményeket és szolgáltatásaikat is javítani szeretnék a problematikával foglalkozó szakemberek.

Mi a helyzet Franciaországban?

Egy 2006-ban megrendezett kassai szakmai összejövetelen Marie-France Casalis franciaországi szakértő számolt be az aktuális helyzetről. A franciák már a nyolcvanas évek óta foglalkoznak a nők elleni erőszakos megnyilvánulásokkal. Egy 2000-ben Párizsban végzett reprezentatív felmérés szerint minden tizedik megkérdezett nő erőszakos cselekedet áldozata volt abban az évben, ami Párizs viszonylatában 350 ezer nőt jelent, és ebbe nem számolták bele a már menedékhelyen élő áldozatokat. Ehhez képest a bejelentések száma alig haladta meg a háromezret, a nők kétharmada a felmérésig senkinek sem beszélt az őt ért megrázkódtatásról. Az országban azóta is széles körű kampány folyik, számos plakáton olvasható például: „Férfi vagyok, ezért nem verek nőt”, „Szeretem, tehát nem bántom” és hasonló szlogenek. Kerületi szinten működnek erőszakellenes komissziók, melyek hivatali dolgozókból, rendőrökből, orvosokból, jogászokból és nonprofit szervezetek képviselőiből állnak, és komplex segítséget nyújtanak az erőszak elszenvedőinek. (kozs)