Míg a halál el nem választ

A tárlat a húszas és harmincas évek divatja mellett a világháborúk utáni évtizedek esküvői ruhakölteményeit is bemutatja – érdekes összképet adva a 20. századról.

„A házasság kezdetben a túlélést segítette. A közösség túlélését és erejét ugyanis annak létszáma biztosította. A nőket egyszerűen elrabolták, majd igyekeztek minél hosszabb ideig távol tartani a rokonságától – tartva azok bosszújától. Ez a barbárnak tűnő szokás napjainkra meglehetősen átalakult: ma nászútnak nevezik” – magyarázta mosolyogva Novák Margaréta történész-archeológus, a lévai Barsi Múzeum munkatársa. Az augusztus végéig tartó kiállítás ugyanis a párkányi és a lévai múzeum közös szervezésében valósult meg. „A megnyitó napján közel ötszázan nézték meg, és a tárlat azóta is nagyon népszerű, hiszen örök témát mutat be” – jegyezte meg Juhász Gyula, a párkányi városi múzeum igazgatója.

A jó házassághoz

nem kell hozomány?

„A menyasszonyt gyakran vagyontárgynak tekintették. Ha nem rabolták el, akkor politikai célokra használták fel, esetleg árura vagy birtokra cserélték. Megítélése a középkor folyamán némileg enyhült, megjelent a szerelemházasság. A menyasszonyt azonban továbbra is hozománnyal adták férjhez, vagyis az esküvő egészen a közelmúltig az üzlet szinonimája volt. A hozomány lehetett ingó vagy ingatlan vagyon – a múltban az eladósorban levő lány örökségének kifizetését jelentette. A kelengyétől az különböztette meg, hogy míg a kelengye a menyasszony személyes holmiját, illetve használati tárgyait tartalmazta, és személyes, illetve háztartási szükségleteit szolgálta azonnal az esküvő után, addig a hozományt a fiatalasszony csak az esküvő után egy évvel vagy az első gyermek megszületése után kapta meg, és gyakran beleolvadt a férj családi vagyonába” – részletezte Novák Margaréta.

Bíborban, bársonyban, gyöngyös koszorúban

A kiállítást nézve úgy tűnhet, hogy a menyasszonyok emberemlékezet óta fehér ruhában mondták ki az igent, pedig a fehér esküvői ruha viselésének kezdete a viktoriánus korabeli (1827–1901) Angliába nyúlik vissza. „Viktória királynő volt az első, aki fehér ruhában ment férjhez. Ezt megelőzően a menyasszonyok esküvői ruhája színes anyagból készült – jelezve az ara társadalomban elfoglalt helyét. Viktória királynő és Albert walesi herceg esküvője után a pompás fehér öltözék a gazdagság és luxus szimbóluma lett. A mai nyugati civilizáció országaiban nehezen is találnánk más színű menyasszonyi ruhát, pedig a második világháború előtti és utáni időkben tájainkon gyakran előfordult, hogy a nők vasárnapi ruhájukat öltötték fel ezen a napon. A 20. század második felének gazdasági fellendülése hozta újra divatba a fehér menyasszonyi ruhát” – mondta a történész.

Holtomiglan-holtodiglan

Novák Margaréta kicsi korától a szabásminták, az anyagok és a menyasszonyi ruhák bűvöletében él. „Nagyanyámnál sok szabásmintát és divatlapot találtam, amelyeket dédapám gyűjtött össze, aki híres szabó volt. A zselízi grófnőnek is dolgozott. Már egészen fiatalon megálmodtam ezt a kiállítást, amelynek anyagát magánszemélyek felajánlásaiból állítottam össze” – nyilatkozta lapunknak a történész a húszas évekből származó nyersselyem menyasszonyi ruhát és az Indiából hozatott ruhakölteményt mutatva. „A kiállítás összeállításakor arra törekedtünk, hogy a látogató komplex képet kapjon a 20. század városi esküvőiről. Ezért a menyasszonyi ruhák mellett menyecskeruhák is láthatók, és a sarokban megbújik egy 21. századi menyasszonyi ruha is – egy fiatal iparművész alkotása” – közölte Novák Margaréta. A párkányi kiállítás egyik gyöngyszeme az a fátyolos fejdísz, amelynek első tulajdonosa a párkányi Cicler Mária volt, és később büszkén viselte a család többi nőtagja is.