Megújuló energiából működő háztartás

A bodrogköziek számára talán ismerős lehet a Tomojka vezetéknév. Elsősorban azért, mert ők azok, akik naponta jelentkeznek regionális híranyagokkal a tévében és az internetes portálokon, de azért is, mert hosszú évek óta egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a környezettudatos életformára és a megújuló energia felhasználására. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a környéken az elsők között voltak, akik családi házuk tetején napkollektorokat helyeztek el, az pedig szinte már biztos, hogy ők az első olyan régióbeli család, akik robbanómotoros személygépjárműveiket az utóbbi évek alatt 100 százalékban elektromosra cserélték. Az, hogy miért tartják olyan fontosnak a környéken még inkább csak gyerekcipőben járó életstílust, valószínűleg annak is köszönhető, hogy korábban több éven át Nagy-Britanniában éltek s olyan meglátásokkal szembesültek, melyek idehaza mondhatni csak most jönnek divatba.

Nem a pénz a lényeg

„Amikor valakivel a napkollektorokról vagy a megújuló energia felhasználásához szükséges berendezések egyikéről beszélek, általában mindig azt hallom, hogy a környezetbarát berendezéseket csak a nagyon gazdagok engedhetik meg maguknak. Elsősorban azt kell magunkban tudatosítani, hogy az emberek többsége számtalan olyan dologra költi a pénzét, aminek az ára igazából sohasem térül meg. Halomra vásároljuk az új cipőket, a tévéket, a notebookokat, a telefonokat és számos olyan kacatot, amiből valójában semmi hasznunk nem származik. Ha viszont egy napkollektort akar valaki venni, rögtön azon töri a fejét, hogy a lehető legrövidebb időn belül megtérüljön az ára. Ha valaki igazán fontosnak tartja a megújuló energia felhasználásának fontosságát, nem biztos, hogy a megtakarítást kell elsőrendű célként kitűzni, hanem inkább arra kell gondolni, hogy egy olyan rendszerbe fektetjük a pénzünket, amellyel szén, gáz, fa vagy egyéb fosszilis tüzelőanyag felhasználása nélkül oldjuk meg a családi házunk áramellátását. Számomra ez a fő cél és a motiváció, és őszintén szólva elszomorít, hogy egyelőre még csak nagyon kevesen tartják fontosnak ezeket a szempontokatˮ – magyarázta lapunknak Tomojka Vojtko Béla.

Háromszoros teljesítmény

Míg a legelső fotovoltaikus panelek – nagyjából egy évtizeddel ezelőtt – részben állami támogatással kerültek fel Tomojkáék angol vidéki stílusú házának tetejére, az évek során annyira megkedvelték a rendszert, hogy nemrég megháromszorozták a panelek számát és ezáltal a fotovoltaikus rendszer teljesítményét is megnövelték. „A házunkat már eredetileg is úgy terveztük, hogy idővel biztosan paneleket helyezünk majd el a tetőn. Az első paneleket a felépítést követő években szereltük fel. Először 3kW/h-s teljesítményt tudtunk generálni, majd később 6-ra, nemrégiben pedig további panelek felszerelésével 9 kW/h-s teljesítményre növeltük a rendszer teljesítőképességét. Mivel több mint egy éve pusztán csak elektromos autókkal közlekedünk, a napkollektorokból nyert energiának köszönhetően évente közel 4000 euróval kevesebb pénzt fizetünk ki a ház és az autók üzemeltetéséért. Normális esetben minél több a fogyasztás, annál hatékonyabban térül meg a rendszerbe fektetett pénz. A panelek tapasztalataim szerint délidőben termelik a legtöbb energiát, ami a mi esetünkben maximálisan 9 kW per óra. Egy átlagos nyári napon 42-45 kW-ot tudunk termelni. Ha figyelembe veszünk egy átlag háztartás energiafogyasztását, ami óránként 800 watt és 1,5 kW között mozog, akkor a napi átlag fogyasztás körülbelül 8 kW. Ez ugyebár jóval kevesebb annál, mint amit a panelekkel elő tudunk állítani. Magyarán mondva, sokkal többet termelünk a napból, mint amire szükségünk vanˮ – magyarázta Tomojka Vojtko Béla.

Áram a felhőben

Mivel a család a feleslegesen megtermelt villanyáramot visszatáplálta az állami hálózatba, egy még hatékonyabb és még környezetbarátabb rendszer érdekében úgynevezett virtuális „felhőˮ akkumulátorok felhasználására fizettek elő. Tomojka szerint a lényeg az, hogy a túltermelést és a virtuális akkumulátorba feltöltött energia mennyiségét egy automatikus rendszer folyamatosan méri. „Ez a szolgálgatás egy csésze kávé árába, 2,40 euróba kerül, s valójában azt teszi lehetővé, hogy amikor nem tudom kihasználni 100 százalékban a paneleink által termelt fölösleges energiát, akkor azt automatikusan feltöltöm a felhőbe. Ennek köszönhetően hétköznapokon 16 és 8 óra között – abban az esetben, ha a panelek nem képesek elegendő villanyáramot generálni – visszakapom a villanyáramot a felhőből az állami hálózaton keresztül. Ilyenkor az áramért már nem kell fizetnem, pusztán a hálózat felhasználásáért számláz a cég minimális összeget. Ez papíron igazából a reálisan felhasznált villanyáram felének felel megˮ – magyarázta a kétgyermekes családapa. Elmondta azt is, hogy a szolgálgatást nyújtó cég a 2,40 eurós havi költség mellett további 1,20 euróért azt is garantálja, hogy a tőlük megvásárolt, a panelek által többletként kitermelt energiát a hálózatból valóvisszatöltés során garantáltan megújuló energiaforrásból biztosítja az előfizető számára. „Persze tisztában vagyok azzal, hogy a hálózatból nem lehet csak a tiszta, megújuló forrásból származó villanyáramot leszüretelni, hiszen Szlovákia áramellátásának mindössze 14 százaléka származik ilyen forrásokból, de mivel én egy olyan cégnek fizetek az áramellátásért, aki száz százalékban megújuló energiát biztosít a háztartásunknak, nyugodt lélekkel kijelenthetem, hogy mi már teljes mértékben megújuló energiaforrásból tartjuk fenn a házunkatˮ – mondta Tomojka Vojtko Béla.

Alternatív megoldások

A négytagú család szerint földünk és a következő nemzedék jövője érdekében mindenképp érdemes elgondolkodni a fotovoltaikus rendszer beiktatásán, persze tisztában vannak azzal, hogy erre nem mindenkinek van lehetősége. Azok, akik még nem állnak készen a váltásra, Tomojka szerint már azzal is sokat segítenek, ha a jelenlegi áramszolgáltatójukat olyanra cserélik, akik megújuló forrásokból állítják elő és juttatják el hozzájuk a villanyáramot. „A felhős rendszer után igazából már csak a teljesen hálózatmentes, úgynevezett off-grid rendszer a legtisztább, legkörnyezetbarátabb megoldás. Ez úgy működik, hogy a felhasználónak saját akkumulátorai vannak, melyekben eltárolja a fel nem használt energiát későbbi felhasználásra. Számunkra ez jelenleg felesleges lenne, ugyanis két elektromos autónk van, melyekben rengeteg áramot tudunk elraktározni. Bár egy 10 kW-os befogadóképességű akkumulátor nagyjából 5- 6 ezer euróba kerülne és teljesen függetlenné tenne az állami hálózattól, az autóink akkumulátoraiban ennél jóval többet, összesen közel 70 kW-ot tudok tárolni. Így hát a kocsi számunkra nemcsak közlekedési eszköz, hanem energiatároló is. Az egyik autónk mindig rá van kapcsolva a töltőre, hogy a felesleges villanyáramot később utazás formájában nyerjem vissza. Így bárhogyan is nézem, sokkal jobban járunk, ha saját akkumulátorok helyett inkább féláron visszavásárlom a hálózatból az áramot, hiszen nemcsak olcsóbb, de tudom, hogy a szolgálgatással a megújuló forrásokból származó energia előállítását támogatom. Ez az egész alfája és ómegájaˮ – magyarázta a családapa, aki a költségek leegyszerűsítése érdekében beszélgetésünk végén számokban is felvázolta, mennyivel csökkentették kiadásaikat a fotovoltaikus rendszer beiktatása óta.

Benzinre sem költenek

A napkollektoros rendszer és az elektromos autók beszerzése előtt havi 300 kW-ot fogyasztottak el egy hónap alatt, ami éves szinten átlagosan 3600 kW-os fogyasztást jelentett számukra. A villanyáramot az összes többi lakoshoz hasonlóan az állami hálózatból nyerték. Amikor megvették az első, majd később a második elektromos autót, és a vizet gáz helyett villanyárammal melegítették, az éves energiaszükségletük 12 000 kW-ra nőtt, vagyis megháromszorozódott. „Tehát amikor még nem voltak saját napkollektoraink és elektromos autóink, havonta megközelítőleg 55 eurót fizettünk az áramszolgáltatónak. Az elektromos autózásért havonta 150–180 eurót kellene fizetnem a panelek nélkül, de a paneleknek köszönhetően az autók folyamatos töltését és a házunk teljes mértékű energiaellátását, illetve a virtuális akkumulátorok szolgálgatás költségét egybevéve mindössze havi 40 eurót fizetünk a mostani szolgálgatónak. Ebben a költségben az autók napi szintű működtetése is benne van, ami nem kevés, hiszen éves szinten közel 55 ezer kilométert tettem meg a két kocsival. Ha belső égésű motor hajtaná az autókat, csak a benzinért havonta 300–350 eurót dobnék ki az ablakon, nem beszélve a motor folyamatos karbantartásáról és az egyéb üzemeltetési költségekrőlˮ – zárta Tomojka Vojtko Béla.

A lista legalján

Az elektromos autózást figyelembe véve a Pravda napilap legfrissebb elemzése szerint Szlovákia európai szinten gyakorlatilag a béka feneke alatt van. Az európai országokat tekintve múlt éven Norvégiában adták el a legtöbb elektromos személygépjárművet, a 2020-as statisztika szerint a Norvégiában eladott autók 54,3 százalékát már részben vagy teljes mértékben elektromos motorok működtetik, vagyis a 141 412 legyártott autóból 76 789 elektromos volt. Az elemzés szerint a szlovákiai autópiac nagyjából fele a norvégnak, ami azt jelenti, hogy országunk versenyképessége érdekében múlt éven legalább 38 ezer elektromos autót kellett volna idehaza értékesíteni. A számok viszont azt mutatják, hogy az elmúlt egy évben mindössze 918- at adtak el. És ez országos szinten az eddigi legjobb volt! Míg az EU-ban eladott és beregisztrált elektromos autók éves átlaga tavaly az 5,2 százalékot is elérte, idehaza ugyanez 1,2 százalék volt. Persze az országok közötti különbség nagymértékben függ az állami támogatásoktól is. A gazdagabb országokban, például Franciaországban vagy Németországban jóval több segítséget kaptak az államtól az elektromos autókat vásárlók, mint idehaza, egy-egy megvásárolt autóért a lakosok átlagosan 5-9 ezer eurós állami támogatást kaptak. Nem utolsósorban arról sem szabad megfeledkezni, hogy az elektromosautó-piac fejlődését az emberek vásárlókedve is jócskán befolyásolja. Az új elektromos autók továbbra sem tartoznak a legolcsóbbak közé.