Megújul Egyházasbást temploma

A vidék központi települése Egyházasbást, a falu alapításával kapcsolatosan több dokumentumban is találkozhatunk. Egy feljegyzés szerint a mai Óbást területén élő Básti családban három fiú született. Amikor a gyerekek felcseperedtek, a vagyon elosztásáról ellentét támadt közöttük. A két fiú elhagyta a portát, és átkelt a hegyeken, a legkisebbik a szülői háznál maradt. Ahol az egyik fiú letelepedett, ott később Bartalyusbást néven létrejött egy új település, azt a helyet pedig, ahol a másik fiú házat épített, Egyházasbástnak nevezik. Amíg a Bartalyus nevet ma már csak hegytető őrzi a közeli erdőségben, Egyházasbást és Óbást megmaradt településnek.

Ila Bálint szerint a bolondóci várjobbágyság básti ága valamikor a 12. században települt a mai Óbást vidékére, és a tatárjárás után három részre vált. A lakosság kissé délebbre megépítette templomát, ennek közelében a 13. század végére létrejött település neve Egyházasbást.

Talán a földet vallató régészek sem tudnák pontosan megmondani, hogy azon a bizonyos hegyen mikor épült fel az első templom. A legrégebbi írásos emlék szerint 1270-ben kis kápolna állt a mai szentély helyén. A templom hátsó része román stílusban épült, menynyezete „stukatóros” (ott, a kőművesek és ácsok vidékén így nevezik azt a szigetelési formát, amikor a mennyezetre erősített nádat bevakolják). A templomot fennállása óta háromszor vagy négyszer bővítették, mígnem mai formáját elnyerte.

„A torony 1820 körül épült, korábban zsindelyes lehetett, a tetőfedőt csak később cserélték lemezre – magyarázza Vincze Dezső, az egyháztanács kurátora. – A mestergerendában a következő bevésés olvasható: »1827 Mede István«, tehát valószínűleg az ácsmester neve és a gerenda elhelyezésének az éve. A névből arra lehet következtetni, hogy a mester egyházasbásti volt. A templom 1960-ban kapott új külső vakolatot, lefestették, teljes belső felújítására 1970-ben került sor. Az egyház vonzáskörzetéhez korábban öt, a tajti templom megépítése óta négy település tartozik, a templomtanácsban természetesen valamennyi falu képviselteti magát, illetve önálló képviselete van a közigazgatásilag Egyházasbásthoz tartozó Bakóházának is. A vasárnapi istentiszteleteken általában 180-190 hívő vesz részt, sajnos, leülni csak a fele tud. Terveink között szerepel a padok cseréje, az ülőhely bővítése. Az ehhez szükséges anyagot már megvásároltuk” – mondta a gondnok.

Közölte azt is, hogy a nagy rezsiköltségek miatt az egyháztanácsnak a parókia fenntartása is problémát jelent, pedig a lelkész is osztozik a kiadásokban. Mindezek mellett a templom épületén évente szükséges munkálatokat elvégezni. A tető- és a toronyborító lemez cseréjét a közeljövőben szerették volna elvégezni, a kivitelezését azonban a tavalyi, augusztusi vihar felgyorsította. Ősszel a legfontosabb munkákat befejezték, de a szentély fölötti tető cseréje és még sok minden más 2008-ra maradt.

„Négyszáz négyzetméter lemezt megvettünk, szakemberekkel is beszéltünk, akik a munkálatokat elvégzik, mivel azonban a templom és a körülötte fekvő telek a műemlékvédelmi hivatal felügyelete alá tartozik, várnunk kell a jóváhagyásra – mondja Vincze Dezső. – Amikor elkezdtem a templom körüli intézkedéseket, sokan elrettentettek a műemlékvédelmi hivataltól, hogy túlságosan bürokratikus módon viszonyulnak a dolgokhoz. Mi jól kijövünk velük: nem azt mondom, hogy elősegítik a munkánkat, de nem is hátráltatják. Nagyon sok munka vár ránk idén is, ráadásul még a kereszt is elhajlott. Nehezíti a munkát, hogy a földtől számított 45 méter magasan van, a környéken pedig nincs olyan daru, ami odáig felérne.”

Tavaly az egyháztanács mintegy 520 ezer koronát fordított a templomfelújításra, de az épület teljes tatarozásához ennél sokkal több pénzre volna szükség. Szeretnék kijavítani a vakolatot, a meszelést felújítani, a freskókat újrafestetni... A tanács minden évben pályázatokat nyújt be, gyűjtéseket szervez annak érdekében, hogy a templomon elvégezhessék a legfontosabb munkálatokat. Eddig a pályázatok aránylag sikeresek voltak, a gyűjtésekből pedig jelentős bevétel származott, kaptak adományokat, ezeknek köszönhetően sikerült nedvességmentesé tenni a falakat, felújítani az orgonát, korszerűsíteni a harangozást, tatarozni a parókia épületét, új misézőoltárt készíttetni, garázst építeni stb. A kurátor szerint a hívők szívesen kiveszik a részüket a munkából,volna elegendő szakember is, csak a templomba járók többsége idős ember. A földön adódó munkákat nyugodtan rájuk bízhatják, de a magasba nem engedik fel őket.