Még visszakaphatják a vagyonrészüket

Bergendi Ferenc: „Rengeteg dokumentumot kellett összegyűjteni, hogy elismerjék az úrbéresek jogosultságát.” A szerző felvétele „Ha minden igaz, rövidesen eredményes lesz csaknem tízévi utánajárásunk, s a járási földhivataltól hamarosan megkapjuk azokat a végzéseket, amelyek alapján az állami földalap kifizetheti a restitúcióban visszaszerzett egykori úrbéres földjeink értékét” – tájékoztatott Bergendi Ferenc, a Vágkirályfai Úrbéres Társaság elnöke.

Hogy mi is az az úrbéres társaság? Ennek gyökerei még a jobbágyfelszabadítás előtti időkre nyúlnak vissza, amikor a földesúr az alattvalóinak, jobbágyainak földet adott, aminek fejében a jobbágyok robotoltak, fizették a tizedet, kilencedet, a papi részt meg a földesurat. Mária Terézia rendelettel írta elő a földesúrnak, milyen feltételekkel köteles átadni az alattvalóinak bizonyos földterületeket, hogy saját maguk műveljék meg, ugyanakkor a földesúrral, a papsággal, az állammal szembeni kötelezettségeik megmaradtak. A földátadás feltételei jelentették az úrbéri viszonyt, és az ebben a viszonyban lévő alattvalók voltak az úrbéresek. Később II. József rendelete kötelezővé tette, hogy a jobbágyok teljes jogú tulajdonba kapják az úrbéri földeket, és a nevükre telekkönyvezzék azokat. Ezzel megjelent a magántulajdon új formája. A szántót vagy a kaszálót egy-egy tulajdonos nevére írták be a telekkönyvbe, ugyanakkor voltak olyan területek – árterület, nádas, erdő –, amelyek nehezen oszthatók fel parcellákra, s amelyeket a jobbágyok közösen művelték. Aszerint, hogy melyik alattvalónak milyen volt a vagyoni helyzete, ebben az osztatlan közös földtulajdonban is ennek megfelelő résztulajdont kapott. A résztulajdonosok úrbéri gazdaközösséget alkottak, és a földeket a gazdaközösség közös tulajdonaként jegyezték be a telekkönyvbe. Az úrbéres közösségek 1948-ig folytatták a közös gazdálkodást, azután a földek átmentek a földműves szövetkezetekbe, az úrbéresek pedig kötelezően szövetkezeti taggá váltak. Egy évtizeddel később, egy 1958-ban kiadott törvény jogilag is felszámolta az úrbéri közösségekben való gazdálkodási formát. A tulajdon ugyan átment a földműves szövetkezetek tulajdonába, ám a telekkönyvekben nem minden tulajdonosváltást jegyeztek be. A legutóbbi rendszerváltás után lehetőség kínálkozott arra, hogy az egykori úrbéresek vagy azok örökösei, restitúció útján visszaszerezzék földjeiket. Az 1990-ben elfogadott gyülekezési jog alapján nagyon sok községben, az akkori Galántai járás szinte minden településén, újjáalakították az egykori úrbéres közösségeket, gazdaköröket. Vágkirályfán az akkori Vágsellyei Körzeti Hivatal elöljárója, Bergendi Ferenc kezdett hozzá néhányadmagával az úrbéres társulás újjáalakításához. A polgármesterrel és az alpolgármesterrel 1992 októberében összehívtak egy falugyűlést, amelyen 75 ember vett részt. A falugyűlésen úgy döntöttek, hogy megalapítják az úrbéresek társaságát. A résztvevők Bergendi Ferencet választották elnöknek, majd a szervezetet Urbárska spoločnosť Kráľová nad Váhom (Vágkirályfai Úrbéres Társaság) néven bejegyeztették a belügyminisztériumban. „A lényeg az volt, hogy visszaszerezzük a tulajdont. Ráadásul olyan szerencsénk is volt, hogy az ezernyolcszázas években alapított vágkirályfai úrbéres telekkönyv is megmaradt. Az egyik falubelink, Pozsonyi Feri bácsi a háború alatt vermet ásott, és az oroszok elől abba rejtette a gazdakör pénzét, a telekkönyvet meg a gazdaköri ülések jegyzőkönyvét, amelyekből később identifikálni lehetett, ki volt a gazdakör tagja” – idézi a kezdeteket az úrbéresek szóvivője. „Két dolog okozott gondot. Nagyon sokan már nem is tudták, pontosan miről van szó, a fiatalokat pedig nem érdekelte a föld.” A további problémát az jelentette, hogy a törvényeket futószalagon módosította a parlament, tehát amint teljesítették az éppen aktuális törvény feltételeit, máris újabbak születtek. „Az egyik legnehezebben teljesíthető feltétel az volt, hogy egybe kellett gyűjteni az egykori gazdakör tagjainak, illetve azok örököseinek legalább ötvenegy százalékát. Aztán amikor 1995 novemberében minden szükséges iratot leadtunk, újabb változás következett; az addig polgári társulásként jegyzett úrbéres társulást gazdasági szervezetté kellett átalakítani.”

A Vágkirályfaiak – legalábbis az érdekükben munkálkodó négy-öt ember – azonban kitartottak. Úgy tűnik, munkájuk rövidesen meghozza gyümölcsét, idén februárban a vágsellyei földhivatal illetékese, Valéria Alföldiová arról tájékoztatta őket, hogy az egykori vágkirályfai, 80–90 hektárnyi gazdaközösségi földekből 42 hektárt restituálni tud. Alföldiová tízesével hívatta a hivatalba a királyfai úrbéreseket, hogy személyesen tájékoztassa őket. Mivel előfordult, hogy a tíz emberből csak ketten-hárman tudtak egyszerre megjelenni, akadozott a tájékoztatás, és nagyon sokáig elhúzódhatott volna az ügy. „Hogy felgyorsítsuk az eseményeket, júniusban újból összehívtunk egy falugyűlést, amelyen a földhivatal illetékese mindenkivel egyszerre, hivatalosan közölte, amit nem sikerült a korábbi találkozókon. Azt is megígérte, hogy július közepén elkezdi kiírni a határozatokat, s azokban minden jogosult személynek a ráeső részét is meghatározza.” Minderről majd a gazdaközösség elnökének mint felhatalmazott személynek ad ki egy összefoglaló határozatot, amellyel meghatározza a jogosultak körét, és a kártérítés összegét. „Mi ezt a földet nem fogjuk kiméretni, hiszen nem vagyunk olyan helyzetben, hogy ha visszakapjuk a néhány hektáros parcellánkat, akkor azon mindjárt gazdálkodni kezdjünk. Ezért a földek értékét kifizettetjük” – tájékoztat Bergendi Ferenc.

Valéria Alföldiovától, a Vágsellyei Járási Hivatal földügyi és földművelési osztályának vezetőjétől afelől is érdeklődtünk, hány úrbéres társaság kapcsolódott be a restitúcióba és mennyien jártak sikerrel a Vágsellyei járásban. Tájékoztatása szerint a járásban nyolc községből kérték a restitúciót. Sókszelőcéről, Vágfarkasdról, Vágsellyéről, Vágkirályfáról, Vághosszúfaluról és Mocsonokról úrbéres társaságok, Zsigárdról és Negyedről pedig magánszemélyek kérték az egykori úrbéres vagyonrészüket. „Már csak a vágkirályfai társasággal nem fejeztük be az ügyintézést” – tájékoztat Alföldiová. – A vághosszúfalui, a sókszelőcei és a vágfarkasdi társaságok nem tettek eleget a törvényben megszabott feltételeknek, ezért nem kaphatták vissza a vagyonrészüket, az ottani volt úrbéres földek a földműves szövetkezet tulajdonában maradnak. A többi társaságot pedig, amelyeknek bizonyos okokból nem adhatók ki az eredeti földek, például amiatt, mert ma ezeken a földeken öntözőcsatornák vezetnek keresztül, pénzzel kárpótolja az állami földalap, de tudomásom szerint ezeket az összegeket még nem fizették ki.” A vágsellyei úrbéres társaságnak összesen 31 hektárnyi területet tudtak visszaszolgáltatni, a többi földért anyagi kárpótlást kaptak. A mocsonoki társaság fellebbezett a földhivatal végzése ellen, és most bírósági úton próbál érvényt szerezni a követeléseinek. A vágkirályfai úrbéresek kérvényeire Alföldiová jelenleg írja a végzéseket, ezeket az úrbéres társaság megbízottjának, Bergendi Ferencnek adja át, ezen kívül nyilvános helyen is kifüggesztik. Ha nem fellebbeznek a határozat ellen, a végzés a 30 napos határidő leteltével lép életbe. Ami az egyes vagyonrészek nagyságát illeti, az egész Vágkirályfai Úrbéres Társaság által restituált földterület 42 hektár, amiért pénzbeli kárpótlást kaphatnak. Akadnak olyan jogosult személyek, akikre ebből csupán néhány négyzetméternyi terület jut, hiszen az egykori úrbéres részt többen örökölték. Ha pedig az egykori tulajdonosnak például tíz ükunokája van, vagyis tíz jogos örököse, de közülük csak ketten kérik vissza az úrbéres vagyonrészt, akkor a tíz örökös egész vagyonrészét kettejük között osztják el. A számítógépes programmal kiszámított eredmények alapján a Vágkirályfai Úrbéres Társaságban az egy személyre jutó legkisebb vagyonrész 168 korona, a legnagyobb 21 ezer korona. Alföldiová azt ígéri, szeptember közepéig az összes vágkirályfai úrbéres megkapja a vagyonrészéről szóló végzést.

A úrbéresek elnöke számára azonban nem fejeződik be a kálvária azzal, hogy megkapja a földhivatal által kiadott végzést, hiszen azzal még az állami földalaphoz kell fordulnia, hogy ott kérje az egyes vagyonrészekért járó pénz kifizetését. „Az idő nagyon sürget – véli Bergendi Ferenc –, mert a földalapban egyelőre van pénz az ehhez hasonló restitúciós igények rendezésére, ám közelegnek a választások, és ki tudja, hogy egy új kormánynak mennyire lesz fontos az ilyen ügyek rendezése.”