Ma adják át a felújított borsi Rákóczi-kastélyt

A 2018-ban kezdődött átfogó felújítás során teljesen átalakult a kastélykomplexum. A borsi Rákóczi-kastély felújítási munkálatait irányító magyarországi Teleki László Alapítvány korábbi tervei alapján idén márciusban nyitották volna meg az épületkomplexumot a nagyközönség előtt, de a járványhelyzet miatt ezt későbbre halasztották. Diószegi László, az alapítvány igazgatója szerint a járványhelyzet alapvetően nem akadályozta a munkát, annak ellenére sem, hogy hónapokig korlátozások voltak érvényben.

A teljes felújítás költségei meghaladták a 8 és fél millió eurót. Ebből az összegből a magyar kormány hozzájárulása 8 728 257 euró volt, míg a szlovák államé 10 000 eurót tett ki.

Az alapvetően két részből álló épület a megnyitás után különféle célokat fog szolgálni. Az 1560-tól 1650-ig épült műemléki szárnyban az eredeti tervek szerint műemlékvédelmi és múzeumi részleg működik majd, az 1940-es években felépített részben pedig egyebek mellett egy szálloda és egy étterem lesz. A 15 szobából álló szállodai részben összesen 45 embert tudnak elszállásolni, éppen ezért olyan látnivalókat hoznak létre a kastélyon belül és kívül, amelyek elegendő vonzerőt kínálnak a látogatók idecsalogatására. „Bízunk benne, hogy nemsokára Borsi is felkerül a közép-európai turizmustérképreˮ – mondta az Új Szónak korábban Diószegi László.

Az épületet 1559 körül kezdte építtetni Henyey Miklós ónodi, később füzéri várnagy. Henyey lányát, Margitot Zeleméri Kamarás Miklós tokaji várkapitány vette feleségül. A Henyey-féle épület mellé Zeleméri is reneszánsz kúriát építtetett, ez – egy kandallópárkány töredéken szereplő felirat alapján – 1579-ben már készen állhatott. A két kúria valamikor a 16. században épülhetett egybe.

Borsi a Rákóczi család tulajdonába Lorántffy Mihály lánya, Zsuzsanna és I. Rákóczi György 1616. április 18-án kötött házassága révén került. A frigy megkötésétől a kastély kinézetében jelentős gyarapodáson ment keresztül.

A lakórészeket már az akkori kor igényeinek megfelelő komforttal látták el. Erre utal az, hogy 1631-ben már elkészültek a hálótermek közelében az árnyékszékek, a női szárnyban pedig faszerkezettel leválasztott, feltehetően fürdőhelyiséget alakítottak ki. Az 1638-ra megépített szárnyban az illemhelyeket már falba süllyesztették, bútorszerű faszerkezettel készítették. Az új termek mennyezetét festették, „aranyos gombokkal” díszítették. Az ajtók festettek, vagy berakásosak, a vasalatok ónozottak lehettek. A termekben zöld, később fehér, sárga és kék „lengyel” kályhák, a kevésbé jelentősebb termekben tapasztott lábas kemencék álltak. A kastélyt kiterjedt uradalom vette körül. A déli szárny előtt, az épület és a Bodrog folyó közötti területen reneszánsz elvek mentén telepített kétosztatú kert létezett: egyik oldalon gyümölcsösként hasznosítva és a másik részén lugaskertként kialakítva. Lorántffy Zsuzsanna maga is gondozta és irányította az uradalom kertjének művelését.

A kastélyt 1688-ig, Munkács elfoglalásáig három Rákóczi nemzedék is használta. Bátori Zsófia, I. Rákóczi Ferenc és felesége Zrínyi Ilona több fontosabb levelét is innen keltezte. A források alapján feltételezhető, hogy Borsi a Rákóczi-birtokok más központjaihoz képest is kényelmes és otthonos várkastély volt.

A később vezérlő fejedelem 1676. március 27-én, a kastély fénykorában született. Míg korábban úgy hitték, erre Sárospatakról Munkácsra történő utazás, vagy menekülés közben került sor, az újabb kutatások kimutatták: édesanyja tudatosan itt, a Rákócziak által kedvelt, megerősített Borsi kastélyban adott életet fiának.

II. Rákóczi Ferenc születése után nem sokkal gyászos napok virradtak Borsira. A család harmadik gyermekeként, egyetlen életben maradt fiúként már néhány hónapos korában, 1676 júliusában, édesapja halála miatt árvaságra jutott. Örökségéhez tartozott szülőhelye, a borsi kastély is, melynek kényelmét és biztonságát összesen két évig élvezhette.

A borsi kastély Munkács várával együtt I. Lipót birtokába került, később a kurucok a faluval együtt feldúlták, felégették.

Közben a gyermek Rákóczi Bécsben nevelkedett egészen 1694-ig, hazatéréséig. A borsi kastély néhány éven keresztül pusztán állt addig, amíg az ifjú Rákóczi minden jogát visszanyerte örökségére. A várkastély II. Rákóczi Ferenc életében a javítási munkálatok ellenére sem tölthette be korábbi rendeltetését, legfeljebb az uradalmi gazdálkodás céljait szolgálta, ezért nem fordult meg itt a fejedelem oly gyakran, mint apja és nagyanyja. A szabadságharc időszakából egyetlen adat utal arra, hogy Rákóczi átutazóban megállt Borsiban: Beniczky Gáspár fejedelmi titkár naplójában feljegyezte, hogy „a fejedelem 1707. december 3-án, a Bodrogközből érkezve, szülőhelyén fogyasztotta el ebédjét”.

A szabadságharc végét jelentő szatmári béke megkötése után Rákóczi Ferenc és vele emigrációba vonult társai száműzöttek lettek, uradalmait a kincstár elkobozta. A szerencsi uradalom felét, magába foglalva Borsit is, Rákóczi testvérének, Aspremont grófnénak sikerült a maga számára biztosítania, az uradalom másik felének ugyanakkor több tulajdonosa volt.

A fejedelem szülőháza már a 19. század elején is meglehetősen elhanyagolt állapotban lehetett; a Pesti Napló 1862-ben például így írt róla: „a borsi kastély, melyben Rákóczi született, a kegyelet hiányának nyomait viseli magán; nagy részben gazdasági czélokra lévén fordítva, még azon szobát sem jelöli egy egyszerű kőlap sem, hol született”.

1882-ben emléktáblát avattak a kastély falán, ez ma is látható az épület udvari frontján. Az emléktábla fekete márványból, díszes oszlopos kőkerettel és a következő felirattal készült: „Itt született II. Rákóczy Ferencz 1676. év márczius 27-én. Egyes hű hazafiak és törvényhatóságok áldozatkészségéből emelték a sátoraljaujhelyi touristák 1881. évben”.

A kastély helyzete azonban ezután sem változott, sőt, tovább romlott. Az 1890-es évek közepétől az első világháború végéig a kastély a herceg Windischgrätz család tulajdonában volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia leírását tartalmazó sorozatban a Magyarország VI. kötete, Felső-Magyarország II. része néhány sorban emlékezett meg Rákóczi szülőházáról. A borsi kastély továbbra is létezett, de „külső díszétől megfosztva gazdatiszti lakásúl s gazdasági raktárúl” szolgált.

Magyarország kormánya 2017-ben 805 millió Ft (2 500 000 EUR) támogatást nyújtott a felújítás első ütemének megvalósítására, ami a kastély teljes körű szerkezeti helyreállítását, valamint a kő- és falkép-restaurátori munkálatok elvégzését tette lehetővé. 2018 februárjában Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkára bejelentette, a magyar kormány a munkálatok második ütemének megvalósítására 1250 millió Ft (3 470 000 euró) támogatásról döntött. A helyreállítást a Teleki László Alapítvány és Borsi önkormányzata által alapított II. Rákóczi Ferenc Nonprofit Szervezet koordinálta.