Leszakadó régiók

A fentieket az MKP 2002-es Választási Programjának Szociálpolitika című fejezetében olvashatjuk, de hiába lapozunk tovább, megoldásra utaló konkrét javaslatra nem találunk.

A Magyar Koalíció Pártja saját választói körében akkor szólalhatna meg érdemben és hitelesen a munkanélküliség bennünket érintő valós helyzetéről, ha felmérné és nyilvánosságra hozná, hogy Szlovákiában hány magyar él munkanélküli, illetve szociális segélyből, s hogy ez a szám az itt élő magyarságnak hány százalékát teszi ki. Ha ez a szám negatív irányban eltér az országos statisztikai átlagtól, vagy az egyes járások össznépi mutatóitól, akkor tizenöt évi parlamenti lét és hat évi kormányzás után mérlegelni kellene a párt felelősségét a honti, dél-gömöri, nógrádi, gömöri, bodrogközi, Ung-vidéki magyar többségű települések lakóinak munkanélküliségét, szociális kirekesztettségét, leszakadását, elszegényedését és a jövő generáció esélyegyenlőségét illetően.

Hamerlik Richárd parlamenti képviselő a kérdéskörrel kapcsolatban egy korábban rögzített beszélgetésben a következőket mondta: „A pártnak nem feladata, hogy munkahelyeket teremtsen, erre nincs sem lehetősége, sem pedig apparátusa. Azok a régiók, ahol kreatív emberek élnek, vannak elképzeléseik, amelyeket meg tudnak fogalmazni, részt vesznek a pályázatokon, érvényesülhetnek, s őket különböző közvetlen vagy közvetett csatornákon keresztül segíteni is tudjuk, erre számos példa akad. Ami a déli régiók centrális ipari és más irányú gazdasági beruházásait és fejlesztéseit illeti, erre a koalíciós partnerek oldaláról nincs politikai akarat. Érthető is, hiszen ezek a régiók a magyar határ mentén terülnek el, és a szlovák kormánypártok, valamint az ellenzék részéről is rendszeresen felmerül az aggály, hogy egyszer határrevízióra kerülhet sor. A jelenlegi szlovák politikai elit még nem érett arra, hogy európai módon, európai értékrend mentén gondolkodjon, ha rejtetten is, de az itt élő magyarságot még mindig ellenségének tekinti.”

Nem kívánom megkérdőjelezni a parlamenti képviselő állásfoglalását, mindössze két megjegyzést fűznék hozzá:

1. Vélhetőn sem az SDKÚ-nak, sem az ANO-nak nem az a vállalt fő feladata, hogy munkahelyeket teremtsen, de feladatának tekinti azt, hogy a hatalmi pozícióit kihasználva központilag oda irányítja az ipari és más irányú beruházásokat és fejlesztéseket, ahol a legnagyobb választói bázissal rendelkezik.

2. Amennyiben elfogadjuk azt az álláspontot, mely szerint a szlovák koalíciós partnerek részéről nincs politikai akarat a magyar határ mentén történő munkahelyteremtő fejlesztésekre, elfogadjuk azt is, hogy az itt élő magyarságot a központi hatalom tudatosan diszkriminálja, s elfogadjuk azt, hogy ez a tudatos diszkrimináció a magyarok által lakott régiók szociális és gazdasági ellehetetlenítésére való törekvés, ami ellentétes az EU minden eszméjével. A szlovákiai magyarság ezen hátrányos megkülönböztetése az esélyegyenlőség kormány által való megcsúfolását jelenti, mely kormánynak az MKP immáron a második ciklusban tagja.

A Nemzeti Munkaügyi Hivatal július közepén hozta nyilvánosságra a 2004 első félévére vonatkozó foglalkoztatottsági adatokat, és örömmel nyugtázták, hogy a munkanélküliség országos aránya 13,91 százalékra csökkent. Ehhez képest a magyarságot közelebbről érintő számadatok továbbra is aggodalomra adnak okot, még akkor is, ha a munkanélküliek száma mindenütt csökkent. Rudolf Sokol, a központi munkaügyi hivatal igazgatója azt mondta, hogy a munkanélküliek számának csökkenése nem a nyilvántartásból való kiiktatásnak köszönhető, hanem annak, hogy az emberek munkát vállaltak. Ennek egy kicsit ellentmondanak azok az információk, amelyeket a legnagyobb arányú munkanélküliséggel (29,03 százalék) sújtott Rimaszombati járásban tapasztaltunk.

Katrína Biacovská, a rimaszombati munkaügyi hivatal szolgáltatási osztályvezetője lapunknak elmondta, a járásban a munkanélküliség május végéhez képest júniusban 2,317 százalékkal csökkent. A 42 542 munkaképes lakos közül június 30-án 12 352 fő szerepelt a munkanélküliek listáján. A jegyzékből június hónap folyamán 797 személy nevét húzták ki, ez a csökkentés az alábbiak szerint történt: a munkahivatal közvetítésével 68-an vállaltak munkát, egyéb módon 234-en helyezkedtek el (főként mezőgazdasági idénymunkákat vállaltak), 252 személyt azért húztak ki a listáról, mert nem működött együtt a munkahivatallal, 238-at pedig egyéb okokból.

Június folyamán a Rimaszombati járásban tehát 303 személy vállalt munkát, így kerültek ki a nyilvántartásból, 490 embert pedig törvényes úton átsoroltak. Az osztályvezető asszony arról is tájékoztatott, hogy a járásban 170 felsőfokú végzettséggel rendelkező személy állástalan, viszont 587-en az alapiskolát sem végezték el. A munkanélküliek javát a szakmunkások (4269) és a csak alapiskolai végzettséggel rendelkezők (5889) teszik ki. 780 tizennyolc év alatti személy szerepel a nyilvántartásban, 20-29 év közötti 3917, 30-39 év közötti 3308, 40-49 közötti 3380, ötvenéves kor fölötti pedig 2019. Több mint egy éve szerepel a munkanélküliek listáján 2395 személy, több mint két éve, tehát tartósan munkanélküli 6543 itt élő ember. A Rimaszombati járás területén jelenleg 111 betöltetlen állást jegyeznek.

A munkanélküliek nemzetiség szerinti megoszlásáról a hivatalnak nincsenek adatai, de a magyar többségű településeken arányuk mindenütt meghaladja a járás átlagát, sőt több faluban túllépi a 40 százalékot.

Katarína Biacovská szerint a régióban a munkaerőpiac csak lassan ébredezik, a várt uniós lehetőségek közül csupán Magyarország és Szlovénia tett konkrét ajánlatokat. Mindaddig, amíg központi döntés nyomán nem telepítenek ipart a térségbe, a gömöri régió és Szlovákia nyugati része között létrejött szakadék napról napra mélyülni fog és egyre áthidalhatatlanabbá válik.

A Rimaszombati járásban tapasztaltakhoz képest a Lévai járás, ezen belül pedig az ipolysági körzet már nyugatnak számít. Valérša Solmošiová, a lévai munkaügyi hivatal ipolysági kihelyezett részlegének vezetője elmondta, az ő hatáskörükbe 21 település tartozik 9476 munkaképes lakossal. Közülük 2004. június 30-án 2222 szerepelt a munkanélküliek listáján, ami a korábbi időszakhoz képest csökkenést jelent. Ennek fő okát az uniós csatlakozás után bekövetkezett lehetőségekben látja, – melyek – különösen a magyar határ mentén elterülő régiók számára – régóta várt távlatokat nyitottak. Mint mondta, mindenki tudott arról, hogy sokan járnak Magyarországra dolgozni, s ezt a tevékenységet most hivatalossá teheti mindenki, aki valóban dolgozni akar. Ennek érdekében – mondta – a munkahivatalok hálózatában is meg kell teremteni a külföldre irányuló munkaerőpiac intézményrendszerét, amely állandó kapcsolatot tarthatna a külföldi munkaközvetítőkkel. Május óta az ipolysági kirendeltség 12 magyarországi munkaadóval vette fel a kapcsolatot, akik összesen 445 állást hirdettek. A kiválasztáson részt vett 669 emberből 168-at vettek fel munkaviszonyba, ez a szám azóta már 250-re emelkedett. Mint mondta, a munkavállalók körében legkeresettebbek azok a magyarországi munkahelyek, ahová naponta bejárhatnak, a családtól való többhetes távolmaradás gondolatától a többség idegenkedik. Szerinte is kényszermegoldások sorozatát jelenti a külföldi munkavállalás, de reménykeltő, hogy egy autóalkatrészeket gyártó német cég idén Ipolyságon telepíti le egyik üzemegységét, s már az első szakaszban 100 embernek ad munkát.

A sajtóban számos hír jelent meg azzal kapcsolatban, hogy a szlovákiai munkavállalók iránt a szlovéniai vállalatok érdeklődnek a legintenzívebben. Pavol Sijanta, a ljubljanai székhelyű szlovák vállalkozói központ igazgatója elmondta, hogy Szlovéniában jelenleg tizenötezer munkavállalóra lenne szükség, s ez a szám rövidesen harmincezer fölé emelkedik. A kínálat széles, a segédmunkásoktól kezdve egészen az orvosig. Sijanta úr elmondta azt is, hogy miután értesültek arról, mely szlovákiai régiókban a legnagyobb a munkanélküliség, a gazdasági minisztériumon keresztül megkeresték a kormányban lévő magyar pártot is, de a párt képviselői számára érthetetlen okokból elhárították az együttműködést. Sajnálatos – mondta a szlovéniai üzletember – különösen, ha figyelembe veszszük, hogy más politikai mozgalmak két kézzel kapnának ilyen ajánlat után.

Nem vagyok üzletember, ezért nem is tudom megítélni az üzletember által kialakított véleményt. Tény, hogy a magyarok által tömegesen lakott közép és kelet-szlovákiai járásokban legalább 10 százalékkal magasabb a munkanélküliség, mint az ország más tájain. Elképzelhető, hogy érdemes lett volna a nyári szabadságok előtt néhány kósza percet a szlovén ajánlatnak és a szlovákiai magyarok munkanélküliségének szentelni.