Legyen lelkük bekötve az élők kötelékébe – a deportáltakra és meggyilkoltakra emlékeztek Párkányban

Legyen lelkük bekötve az élők kötelékébe – a Párkányból és Párkány környékéről deportált, Auschwitzban meggyilkolt emberekről, családokról emlékeztek meg hétfőn a helyi hitközségi temetőben. Azokról, akiknek egyetlen „bűnük” a zsidóságuk volt, s akiket példátlanul aljas módon pusztítottak el, az akkori magyar állam hathatós segítségével. A holokauszt nem a tömeggyilkosságokkal kezdődik. Hanem az uszító szavakkal, a szándékosan hizlalt gyűlölettel – a vészkorszaknak ez az egyik legalapvetőbb tanulsága – hangzott el a megemlékezésen. 

A párkányi zsidó családok egészen 1938 őszéig békében, nyugalomban éltek a városban, ám az ekkor életbe lépő zsidótörvény már sikerrel fordította a közhangulatot ellenük. 1944. március 19-e, Magyarország német megszállása után pedig tragikus gyorsasággal pörögtek az események. A párkányi gettó már május közepétől működött, a helyi zsidók mellett ide gyűjtötték össze az egykori Párkányi járás zsidóságát is, többek közt Bátorkesziről, Dunamocsról, Köbölkútról, Kéméndről és Szőgyénből. 

A családokat Lévára szállították és az Alsó–Garam menti zsidósággal együtt június 6-án a lévai dohánygyár raktáraiba zsúfolták őket. Innen indultak végzetük felé, június 13-án, marhavagonokba zárva. A transzportot 2678 személlyel június 15-én, Kassán adták át a magyar hatóságok a németeknek. Ezek után a halálvonat június 17-én ért Auschwitzba, ahol a szerencsétlenek többségét még aznap meggyilkolták, elgázosították. A transzportban 107 párkányi család, 335 ember is utazott, közülük szinte senki sem élte túl a poklot. Egész családok tűntek el nyomtalanul – mondta emlékbeszédében Himmler György, a Párkány és Vidéke Kulturális Társulás elnöke. Az izrarelita temetőben tartott kegyeleti ünnepségen ezekre a családokra emlékeztek tisztelettel, a mártírok előtt hajtottak fejet. A rendezvényre első alkalommal került sor, ipolysági emlékezők is részt vettek rajta. Az áldozatok neveit is felolvasták, de mint Himmler György közölte, a lista nem végleges, további levéltári és történészi kutatások szükségesek a múlt teljes feltárásához. 

Párkányi klasszikus a zsidóságról 

Radvánszki Péter rabbi a párkányi Sebők, született Sternfeld Zsigmondnak, a magyar gyermekirodalom klasszikusának egy tragikus költői képéből mutatta meg a zsidóságot, hangsúlyozva, hogy Jeremiás siralmai hangzanak a párkányi születésű író mondataiból. Elmondható, hogy a vészkorszakban a zsidóság milyen testi-lelki megpróbáltatásokon ment keresztül, elmondható a gázkamrákig vezető út, de mindennél több egy arc költői leírása, egy gyászoló gyermek arca, ami fokozatosan elhalványul. Ilyenek voltak a párkányi zsidók és a holokausztban meghalt, vagy testben megmaradt, de lélekben meghalt túlélők – mondta a rabbi. 

Radvánszki kifejtette, hogy anyai nagyanyja kassai volt és tanúja volt annak, hogy sok magyar ajkú zsidó is örült anno a visszacsatolásnak, a zsidótörvényekkel viszont üröm következett, majd fokozatosan a teljes jogfosztottság. A deportálások előkészületeit a megkérdezett magyarországi hivatalnokok az utolsó pillanatig tagadták, mire a zsidóság vezetői felocsúdtak, a közösségeket lezárt gettókba terelték. 1944. április közepe és július eleje között több mint 170 gettóban vagy gyűjtőtáborban 437 ezer zsidót zsúfoltak össze, rettenetes körülmények közé, a folytatást ismerjük – mondta a rabbi. Radvánszki Péter a vészkorszakot felidézve is az életet éltette beszéde végén, hangsúlyozva, hogy fontos a zsidóság revitalizálása, a közösségek újjáéledése, ezt köszönte meg Párkányban a szervezőknek is. A rabbi végezetül imát mondott a mártírok, a holokauszt áldozatainak tiszteletére. A hétfői párkányi rendezvényen Eugen Szabó, Párkány polgármestere is köszöntötte a résztvevőket, kiemelve, hogy Párkány egykori zsidó közösségének tagjai megbecsült és tisztelt polgárai voltak a városnak, emléküket kötelességünk megőrizni. A megemlékezésen Radnóti Miklós két verse is elhangzott, Jozef Nosál tanár pedig szlovákul ismertette a holokauszt párkányi vonatkozásait.