Könyvtárosok! Jelentkezzetek!

-         Mi ez a program és kiket szólít meg?ED: Ez egy nagyszerű lehetőség a külhoni magyar könyvtárosoknak, hogy különleges tapasztalatokkal gazdagodjanak a könyvtári munka és a különböző könyvtárak működése terén.  -         Milyen feltételek szükségesek a részvételhez?ED: A feltételek egyszerűek: Kell írni egy munkát egy választott témában, a jelentkező legyen 40 évnél fiatalabb, illetve szükséges még a könyvtáros végzettség, vagy munkatapasztalat.RE: Az ösztöndíjprogram az Országgyűlési Könyvtár égisze alatt kerül megrendezésre. A pályázat feltétele egy 5-8 oldalas pályamunka beadása; a meghatározott öt témából lehet választani. Pályázók lehetnek a Magyarországgal szomszédos országok magyar ajkú könyvtárosai, vagy könyvtári tapasztalattal rendelkező szakemberei. Az ösztöndíjprogram egy hónapra szól, központi helyszíne Budapest. -         Mi volt számodra a leghasznosabb az egy hónapos részvétel során?ED: Számomra a leghasznosabb és legérdekesebb részek az ún. backstage látogatások voltak - amikor a legrejtettebb irodákba, raktárhelyiségekbe is bevittek minket a fogadóintézmények. A legjobb dolog a programban az volt, hogy közvetlenül a könyvtáros kollégáktól kérdezhettünk, ill., hogy fizikailag is megtapasztalhattuk a különböző könyvtári tereket, megoldásokat, praktikákat.RE: Én nagyon élveztem, hogy egy hónapig úgy jártunk ki-be az Országházba, mintha napi szinten a munkahelyünkre mentünk volna. Magyarország egyik - ha nem a - legszebb épülete volt az otthonunk ez idő alatt, s ezt igazi kiváltságnak tekintem. Számos elhivatott, lelkes, odaadó, szakmai téren kísérletező, szüntelenül fejlődő könyvtári vezetővel és könyvtárossal találkoztunk, akiktől amellett, hogy rengeteget tanultunk, általuk feltöltődtünk és hosszú időre inspirálódtunk is. -         Látsz különbséget a szlovákiai és a magyarországi könyvtári helyzet között? Ha igen, mit lehetne javítani, miben lehetne fejlődni az egyik vagy a másik félnek?ED: Egészen egyértelmű számomra, hogy nagy különbség van a két helyzet között. Ha hirtelen kellene rámondanom, egyértelmű lenne, hogy Magyarországon fejlettebb a rendszer. S bár, a szlovákiai rendszerben dolgozunk, mégse látok rá annyira az egész helyzetre, mint Magyarországon. A magyaroknál jobban működik a kommunikáció, nagyobb hangsúlyt fektetnek a képzésekre, sokkal jobban működik a központi könyvtárak támogató szerepe – sokkal inkább felkarolják a kisebb könyvtárakat. Szlovákiában ez még gyerekcipőben jár, a maga gyermekbetegségeivel. Viszont meglepő volt néhány speciális esetben tapasztalni azt, hogy mivel Szlovákia később alakította ki az adott rendszert, egy fokkal átgondoltabb és hatékonyabban működő. De ez tényleg kivétel. -         Miből állt az egy hónap? Milyen rendezvényeken vettetek részt?ED: Volt itt minden, előadás, képzés, látogatás, kirándulás, beszélgetés, tapasztalatcsere. És a kifogyhatatlan téma: könyvtár, könyvtár, könyvtár, olvasó, könyvtáros.RE: Igen, valóban nagyon tömör volt ez a majdnem harminc nap. Olyan volt, mintha intravénásan egy adag Könyvtár nevű szert fecskendeztek volna belém, aminek összetétele nagy dózisban tartalmazott mindent, ami szükségeltetik ahhoz, hogy megerősödve és gyógyultan távozzam a ’kezelésről’. Szakmai előadások, konzultációk, párbeszédek, könyvtári- és egyéb kulturális intézményekben tett látogatások színesítették a programot. Jártunk a Lakiteleki Népfőiskolán, részt vettünk Kecskeméten és Egerben az Országos Könyvtári Napok rendezvényein; Pannonhalmán találkoztunk a korábbi ösztöndíjasokkal, míg Budapesten szinte az összes fontosabb könyvtárban megfordultunk – ELTE, MTA, Országgyűlési Könyvtár, Ludovika, Széchényi Könyvtár, OPI, Országos Idegennyelvű Könyvtár, Corvinus Egyetem. -         Miben látod annak előnyét, hogy találkozhattál más határon túli könyvtárosokkal?ED: Az egyik első esti beszélgetésünk során a szálláson egyértelműen megfogalmazódott bennünk, határon túliakban, hogy csak mi tudjuk egymás dolgait igazán megérteni. Magyarázhatjuk százszor, ezerszer a magyarországi kollégáknak, milyen a mi helyzetünk, százszázalékosan sosem fogják átérezni. Megérteni meg lehet, de átérezni, csak egy kárpátaljai, egy vajdasági vagy egy erdélyi fogja tudni a helyzetünket. És nem csak a rossz dolgokat, hanem a kisebbségi lét szépségeit és különlegességeit is – mert bizony van bőven. -         Miért tartod jó dolognak ezt a programot?ED: Egyértelmű, hogy a dolgok fizikai megélése a legerősebb része a programnak. Az élmények, a tapasztalatok azáltal lesznek mélyebbek, hogy ott voltunk személyesen, szemtől szemben a kollégákkal, a problémákkal, a sikerekkel, a megoldásokkal a helyzetekkel. Ettől válik életre szóló élménnyé. Szerintem minden szakmában ajánlatos volna bevezetni efféle tapasztalatcserén alapuló csereprogramokat; mindenki tanulhat valami újat, valami mást.RE: Kapcsolatépítési szempontból nagyon jelentős ez a kezdeményezés. Nem csupán a határon túl élő és az anyaországi magyarok közötti kötelék megerősítésében fontos, hanem ugyanezen vonal mentén létező könyvtárosi, azaz szakmai háló szálainak szövéséhez is elengedhetetlen. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"276793","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] -         Az elmúlt csaknem fél év alatt sikerült-e kamatoztatni az ott szerzett ismereteket a munkahelyeden?ED: Nagyon sokszor merítek abból az egy hónapból, s nem feltétlenül konkrét megvalósítható dolgot, hanem erőt és kitartást, hogy ne adjam fel az itthoni munkát, legyen az néha kifejezetten nehéz és reménytelen. Ezenkívül természetesen jól jött már nem egyszer, hogy egyenes kontaktusom volt egy-egy konkrét ügyben, intézkedés során. S persze akadt pár olyan ötlet, amit megvalósítottunk, például saját könyvtári munkánk során (pl. raktárrendezés, s egyéb praktikus megoldások).RE: Igen, vannak bizonyos változások, melyeket az ösztöndíjprogram inspirált, de számos dolog van még az íróasztal fiókjában, mely megvalósításra vár. Mindent nem lehet egyszerre és a külső tényezők is olykor akadályt képeznek. -         Miben volt hasznos számodra ez az ösztöndíjprogram? Mit kaptál általa?ED: Ez könnyű kérdés. Úgy egészben volt tökéletesen szuperhasznos. Nem lehet szavakba önteni. Az ember a zsigereiben érezte, hogy feltöltődött energiával, hasznos ötletekkel, s ami nagyon fontos, reménnyel.RE: Engem megerősített abban, hogy fontos, amit csinálok, amiben hiszek. Igenis van jövője a könyvtáraknak, a könyvtárosi szakmának és elengedhetetlen a megfelelő szakmai továbbképzés. Mit kaptam?! Oly sok mindenért hálás vagyok; még most is, csaknem fél év múltán is felbuzognak bennem az emlékek és a program során begyűjtött ötletek, nem beszélve az ott szerzett új ismeretségekről – több kollégával azóta is tartjuk a kapcsolatot. -         Miben változtatott rajtad vagy a felfogásodon leginkább ez az ösztöndíjprogram?ED: Engem személy szerint megerősített azokban az elgondolásokban, amelyekkel Budapestre érkeztem. Nagyon sok biztatást és dicséretet kaptunk, amely erőt ad a mindennapokhoz.RE: Szélesítette a látóköröm. Lehetőségem volt megtapasztalni, milyen jó dolog szakmai síkon együtt gondolkodni, lélegezni, s a különböző háttér ellenére is egységben lenni más kisebbségben élő magyar könyvtáros kollégákkal. Még nem késő beadni a pályázatot (a határidő 2017. május 31.)! Aki könyvtárosként dolgozik, s nyitott az új élményekre, szánja rá az időt, s küldje el a jelentkezését! A részletes pályázati kiírást az Országgyűlés Könyvtár weboldalán találják (www.ogyk.hu), egyéb információkért nyugodtan keressék a már sikeresen pályázott kollégákat a Selye János Egyetem Egyetemi Könyvtárában (www.uk.ujs.sk).