Kinek kell ma itt mese meg líra?

Kiállt, szavalt – s a közönség, ahogy mondani szokás, „ülve maradt”.

A csallóközben született, annak is a kellős közepén, Légen. Negyvennyolc éve során sokféle foglalkozást űzött – de a meséhez, lírához mindig hű maradt.

Örökség mint kereszt

„Szinte az egész életemet itt éltem le, kötődöm ehhez a tájhoz, az emberekhez – vallja magáról. – Édesanyám, aki félcigány volt, tíz gyereknek adott életet. A sorsunk úgy hozta, hogy mindenért keményen meg kellett dolgoznunk, de szüleink nagy gondot fordítottak a neveltetésünkre. Testvéreimmel valahogy mindig kilógtunk a sorból, nem olyanok voltunk, mint a többi romagyerek, s csak felnőtt koromban tudatosítottam, mit is kaptam örökül szüleimtől. A ki tudja, milyen régi roma kultúrát...

Hozzáállás kérdése…

„Szüleinktől olyan többletet kaptunk, mellyel bátran léphettünk ki az életbe – vallja Rigó Tibor. – Édesapám sokat küzdött, szenvedett; végigverekedte a II. világháborút, majd hazafelé jövet, Győrnél elfogták az oroszok, s elhurcolták málenkij robotra. Évek múltán, negyven kilósan, tébécésen jött haza. Anyagi javakban nem dúskáltunk, gyakran nélkülöztünk – ám annyi szeretetet kaptunk, hogy az számomra máig kiapadhatatlan kútfő, melyből bátran meríthetek. Verseim, meséim minden sora a gyerekkoromat idézi, ott gyökerezik. Tízen voltunk testvérek, rengeteg szeretetet, odsfogyelést kaptunk a szüleimtől. Ezt vittem tovább a családomba – ezt adom át a gyerekeimnek, s remélem, jó emberekké válnak.”

Hozzáállás terén egyfajta üzenetet is megfogalmaz a romák felé: „Nem elég két lábbal a földön állni, küzdeni kell mindenért. Az a világ, amelyben lakást, segélyt osztogattak, s viszonylag könnyű megélhetést vagy még inkább túlélést biztosított, elmúlt. Azt a fajta hozzáállást kellene magukévá tenniük, hogy ne legyenek szülőhazájukban számkivetettek.”

Kiadó kerestetik

A Benedek Elek születésének 150. évfordulójára rendezett meseíró verseny felnőtt kategóriájában vitte el a pálmát, a zsűriző Szőke István író-költő gratulált neki. Az egyik hazai irodalmi lap munkatársa viszont feltette a kérdést: „Szükség van még erre a XXI. században? A romantika kora rég véget ért…”

„Az embereket meglepi, hogy nem rébuszokban fogalmazok, és nem szégyellem a tiszta, mélyről jövő érzéseket – mondja Rigó Tibor. – Az évek során hatvan verset és tizenöt verses mesét írtam, ezeket szeretném a közeljövőben magyar, szlovák és roma nyelven közreadni.”

Az aranyerdő rózsafájától kezdve a szkinhedek táncáig sok minden foglalkoztatja a meseírót és költőt. Egyebek közt a társadalmi megkülönböztetés.