IV. Béla és a Bebek ős kedvenc helye

Megindítóan szép hely az egykori Torna vármegye nyugati pereme, a Galambos- kő alatt meghúzódó, a kanyar- gós utcáival egészen a karszt tövéig kapaszkodó falu, Tornagörgő.

Tornagörgő (Hrhov)

Itt még ma is élnek regék a második honalapító királyról, IV. Béláról meg a Bebek család őséről, s a falu határában még számos évezredes titok rejtőzik.

A víz az élet

A falu kialakulásában minden bizonnyal fontos szerepet játszottak a karszt tövében fakadó vízforrások, a legnagyobb az úgynevezett Fej-forrás, amely mellett még közel tucatnyi természetes forrás fakad a falu területén. A Fej-forrás és annak mintegy tizennégy méter magasból lezúduló, csodálatos látványt nyújtó vízesése ma turisztikai látványosság. Itt évszázadokig szinte minden a jól faragható édesvízi mészkőből épült, a régi travertinbánya bontási falát is megőrizték az utókornak. Valószínűleg ilyen anyagból építhették még a tatárjárás előtt azt a királyi pihenő- és vadászlakot, erődített udvarházat a falu Palota nevű dűlőjében, ahol a második honalapítónak nevezett IV. Béla király az írásos emlékek szerint sokat tartózkodott. 1245-ben például két oklevelet is itt állított ki, de nagy valószínűséggel a vesztes Muhi csata után, a tatárok elől menekülve is errefelé vette az irányt. A hagyomány szerint menekülés közben a Galamboskő sziklájánál tartottak rövid pihenőt, ahol a királyt kísérő vitézek az ott fészkelő galambok tojásaiból készítettek ételt a királynak. Azt is megőrizték a regék, hogy Béla király minden görgőit nemesi rangra emelt a hűsége miatt. A regéken kívül tények is alátámasztják, hogy a király szívesen tartózkodott itt. 1263-ban az uralkodó megváltotta az esztergomi érsektől a neki kedves falu dézsma- és tizedkötelezettségét, a korábban az érsekhez szállított búza, árpa, zab, köles, len és kender, valamint bárány, malac, kecskegida és méz onnantól fogva már a király udvarházát illette. Egy igen érdekes tárgyi lelet is a 13. századi igen élénk udvari életről tanúskodik. 1980-ban, egy istálló alapjainak ásásakor arany pecsétgyűrűre akadtak a Palota dűlőben. A kutatás szerint bizonyos Marculinus bucelaoi grófé volt. Hogy mit rejthet itt még a föld, senki nem tudja, de minden bizonnyal rengeteg értékes lelet bukkanhat elő.

Azok a híres Bebekek

1243-ban, a tatárdúlás után a második honalapítás nehéz feladatait végezte IV. Béla király. Az említett év június 5-én kiállított királyi adománylevélben a Bebek család ősét, Detre ispánt említik, aki annak a maroknyi kis testőrségnek volt a tagja, amely a királyt a Muhi csatából kimenekítette. A nemesség adományozásával birtokot is kapott a Bebek ős, méghozzá a tornai királyi dominium, azaz birtokrész nyugati részét, Csetneket és Pelsőcöt. Már valahol itt kezdődik a neves család és Tornagörgő kapcsolata, amelyet aztán bő másfél évszázad után, Nagy Lajos király korában Bebek György szepesi és liptói ispán, avignoni követ, majd Nagy Lajos özvegye, Erzsébet királyné tárnokmestere pecsételt meg évszázadokra. Ez a neves és gazdag Bebek úr 1391-ben hunyt el, és végakarata szerint nem Szádváron, Pelsőcön vagy az általa alapított gombaszögi pálos kolostorban, és nem a számos Bebek-tulajdonban lévő várban, hanem éppen itt, Tornagörgő templomában kívánt temetkezni. Hatalmas, 230 centiméter magas és 100 centiméter széles, borzovai vörös márványból faragott, címeres sírköve Tornagörgő templomában látható ma is. Maga a templom is, amelyben nyugszik, számos titkot őrizhet még. Őse egy kisebb, nemesi alapítású templom volt, ezt bővítették valamikor a 15. század vége felé, mai, barokkos formáját sok átépítés után kapta meg. Ha udvarában leütik az ásót, szinte mindenhol korábbi építkezés nyomait találni. Sok hát még a felfedezésre váró titok.