Hosszúréten sosem tagadták le a sírok létezését

Az ismert sírokAdataikat a várhosszúréti önkormányzat őrizte. A dokumentumon nemcsak a katonák neve, rendfokozata szerepelt, hanem születési dátumuk és napra pontos elhalálozási időpontjuk valamint sírhelyük száma is. A 44 német sír közül 14 volt csupán ismeretlen. A magyaroknak, mivel utóvédharcot folytattak, nem volt már idejük eltemetni magyar katonatársaikat, ezért később, a front elvonultával a civil lakosság helyezte el őket a ma is meglévő tömegsírban. Ezeket a német és magyar katonasírokat a várhosszúrétiek évtizedeken keresztül gondozták, és kis táblával meg is jelölték, „elviselve az akkori karhatalom szélsőséges hozzáállását ebben az ügyben” – írja a volt polgármester, Soltész Sándor levelében Reinhard Wiener német nagykövetnek.

„Amerre jártunk, holtakat hullattunk, százat, ezreket. Hadd tudná, aki megmarad, hogy haza melyik út vezet” (Ratkó József). Ez a felirat található azon a nagy kopjafán, amely a magyar katonák tömegsírját jelöli nem messze a templom bejáratától. Senki sem tudja pontosan, hányan lehetnek a sírban. Egyesek 130 katonát is emlegetnek, Soltész Sándor szerint azonban körülbelül harmincan lehetnek benne. „Ezt onnan lehet tudni, hogy felkerestem azokat az embereket, akik a front után öszszeszedték a holttesteket és elhozták a sírba. Sokan elestek itt, voltak itt románok is, de azokat a csehszlovák katonaság kivitte innen. Ők is a templomkertben voltak eltemetve. Hogy hova vitték őket, nem tudni.”

A templomkert északi sarkában négy egymás mellett lévő sír található, amely ismert magyar katonákat rejt. Az egyik sírt, amelybe Nagy Ferencet temették, egy helybéli ápolta hosszú évekig névrokoni alapon, míg meg nem halt. Ez a katona a magyarországi Ibrányból származott. Ő az elsők között volt, akik ezen a területen meghaltak. Társaival muníciót hordtak ide, s egy gránátbecsapódástól halt meg. A fia – mint később kiderült – hosszú évekig kutatta apja sírjának hollétét, mígnem egy mondat vezette el a helyre. A Nyíregyházi Megyei Levéltár igazgatójaként szerteágazó levelezést folytatott Magyarországon, s egy dokumentumban azt olvasta, hogy egy kéttornyú templom almafája alatt nyugszik az apja. Végül ez vezette nyomra. Megtudta, hogy a környéken nincs más kéttornyú templom, csak Várhosszúréten. „Egyszer délelőtt mentem vissza az irodába és látom, hogy egy magyar rendszámú autó áll az épület előtt. Akkor jöttek először” – emlékezik vissza Soltész Sándor. „Az elhunyt fia kiderítette, hogy itt kell lennie valahol az apja sírjának. Akkor mi rögtön léptünk: elmentünk azokhoz az emberekhez, akiknek közük volt annak idején a holttestek elhantolásához. Persze, most már közülük egy sem él. Négy évvel ezelőtt halt meg az utolsó tanú.” Nagy Ferenc sírját azóta a hozzátartozók évente meglátogatják, mindenszentekkor gyertyát gyújtanak a síron.

Szabó Ottó felvételei A hozzátartozók már nem akarják, hogy Magyarországra kerüljenek Nagy Ferenc földi maradványai. Úgy érzik, Várhosszúréten itthon van, rendes körülmények között. Ez mindenképpen a helyiek gondosságát dicséri. Ráadásul hálából a nyíregyházi levéltár-igazgató minden évben 60 ezer forint jutalmat ad a helybéli kisiskola legjobb tanulójának.

A többi három sírba temetett hozzátartozójáról már rég semmi hír nincs. Ezelőtt harminc évvel voltak még magyarországi rokonok, ők készíttették a kereszteket és a táblákat, amelyekre Fekete András, Baraksó Antal és Varga József nevei vannak vésve. A rokonok lassan elmaradtak. Nem tudni, vajon kivesztek-e. Évek óta ezeken a sírokon is gyertyát gyújtanak a várhosszúrétiek.

A falu környékén a hegyen még három sír található. Azt a helyet azóta úgy hívják, Három-sír. Ott szintén magyar katonák nyugodnak, ismeretlenül. Ezt a három sírt és még kettőt, a rakattyait egy helybéli önkéntes gondozza évek óta. Minden sírt egyszerű fakereszttel jelöltek meg.

Az önkormányzat 1989 után elhatározta, emlékművet állít az ismert és ismeretlen katonák tiszteletére, lett légyen az magyar vagy német. Tervüket azonban csak részben sikerült megvalósítani, mert 1993-ban felsőbb hivatalos intézkedés folytán exhumálták a német katonai sírokat. „...számunkra érthetetlen okok és célok miatt eltávolították a katonák földi maradványait templomkertünkből, ahol 49 évig nyugodtak” – írja az akkori polgármester tájékoztató levelében 1995-ben a szlovákiai német nagykövetnek. „Sajnálattal vettük tudomásul ezt a tényt, hisz mi 49 évig nem tagadtuk le a sírok létezését és már csak becsületből is kötelességünknek éreztük, hogy továbbra is gondoskodjunk róluk.”