Hódító körúton Nyers Gyula vattacukorcsodái

GULYÁS ZSUZSANNA

Bátorkeszi. Nyers Gyula rokkantnyugdíjasként két éve kezdett vattacukrot készíteni. A finomság előállítását rövid idő alatt tökélyre fejlesztette. A Nyers Gyula-féle vattacukor nemcsak méretében, hanem formájában is eltér a szabványostól.

„Két éve döntöttem úgy, hogy veszek egy vattacukorkészítő gépet. A bátorkeszi borfesztiválon avattam fel” – dörmögte bajsza alól mosolyogva, miközben mesterien forgatta a hurkapálcát, amelyre összegyűjtötte és felfonta a levegőben vattaszerűen kavargó cukrot. Nyers Gyula keze alól nem hétköznapi édességek kerülnek ki. Pompázatos virágokkal és szívekkel örvendezteti meg vásárlóit. Munka közben szívesen beszélget, mindenkihez van egy kedves szava. A vattacukor készítését az internetről tanulta meg. Kezdetben csak Párkány és Komárom környékén tűnt fel háromkerekű masinájával, ma már távolabbi rendezvényekre is ellátogat. Fesztiválokon, vásárokon, kulturális rendezvényeken és jótékonysági akciókon is részt vesz. Vattacukorfonó gépét nemcsak a gyerekek, a felnőttek is csodálkozva állják körül.

„Nem nagy ördöngösség elkészíteni, csak a levegő páratartalmára kell ügyelni. Nedves, meleg időben a vattacukor könnyen összeesik, nyúlós és ragadós lesz” – mondja, miközben cukrot szór a gép tálkájába, melynek felhevített forgófején, az apró lyukakon keresztül a centrifugális erő hatására távozik az olvadt cukor. Az édes massza a hidegebb levegővel érintkezve megszilárdul és vattacsomószerűen rendeződik.