Három generációs kiállítás Dunaszerdahelyen

A kiállítás a Puss család három nemzedékének felvételeiből állt össze. Mind tematikailag, mind műfajilag változatos művészi fotók láthatók. A kiállítás célja, hogy különböző korszakok és helyek művészileg értékes felvételeit mutassa be.

A legidősebb alkotó, Puss Rudolf 1935-ben született és 12 éves kora óta a fényképezőgép szerelmese. A népművelési központ mellett működő Rácz László által vezetett dunaszerdahelyi Fotóklub első tagjai közé tartozott. Fényképeit több újság és hetilap, többek közt a Csallóköz hetilap is rendszeresen publikálta. Fia, Tibor különféle fotópályázatok és kiállítások aktív résztvevője, az utóbbi években főleg művészi fotózással foglalkozik. Puss Péter pedig utazásait használja fel arra, hogy érdekes helyszíneket örökítsen meg. A legifjabb, a mindössze 20 éves Puss Richárd pedig az AMFO – amatőr fotósok versenyén bizonyított 2019-ben, hiszen a járási fordulóban első díjat nyert a színes és fekete-fehér fotók kategóriában is.

„Bérmálásomkor, a szokásos karóra helyett, én 50 koronát kaptam ajándékba. A pénzért azonnal megvettem életem első fényképezőgépét. Ezt később a katonasági szolgálatra is magammal vittem, Brünnbe. A kaszárnyában nem volt szabad fényképezni, így ez mindig az ezred parancsnoknál volt lezárva egy páncélszekrényben. Amikor szabadom, vagy eltávozásom volt, elkértem, és bármerre mentem, bármit láttam, fényképeztem”

– meséli Puss Rudolf, aki a kiállítás megnyitásával egy időben ünnepelte 85. születésnapját. A legtöbbet a hetvenes évektől a rendszerváltásig fotózott. Arra a kérdésre, mi volt a kedvenc témája, Puss Rudolf azt válaszolta: minden.

„Egyszerűen az objektíven át néztem a világra és mindent, ami láttam, érdekesnek, különlegesnek találtam, azt fotóztam.” A mai napig nem lankad a fotózás iránti szenvedélye, annál inkább is, hogy amint vallja, a mai fotósoknak sokkal egyszerűbb dolguk van, hiszen hála a technika vívmányának, azonnal ellenőrizni tudják az elkapott pillanat minőségét. Ha nem tetszik, megvan a lehetőség az azonnali javításra. „Az én időmben, először elő kellett hívni a filmet, a fotók és a színes fényképek esetében, napokat, sőt heteket kellett várni, amíg végre kiderült, ugyanaz látható a fotón is, amit a fotózáskor megakartunk örökíteni, amit ott, abban a pillanatban láttam” – meséli Puss Rudolf.

A fotózás 85 éves szerelmese a mai napig fotózik, bár a keze már nem annyira biztos, mint volt évekkel ezelőtt, de a kamera iránti szeretete nem lankad.