Eredménytelenül zárultak a békéltető tárgyalások Gútán

A zártkörű egyeztető, vagy ha úgy tetszik, békéltető tárgyalást Horváth Árpád polgármester kezdeményezte a márciusi önkormányzati ülést követően. A 17 tagú testület ugyanis 10:7 arányban két táborra szakadt. A Forró Tibor vezette helloGúta és a Németh Iveta vezette ForTe 3-3 tagú frakció tagjai az MKP-ból kizárt Samu Istvánnal kiegészülve úgy vélik, nem kaptak kellő arányú képviseletet a városi tanácsban és a szakbizottságokban, többen közülük egyetlen bizottságba se kerültek be. A márciusi ülésen viszont blokkolni tudtak egy általános érvényű rendelet elfogadását, amihez 11 képviselői szavazatra lett volna szükség.

Az április 15-i testületi ülésen már a programpontok megszavazásánál nyilvánvaló volt, hogy nem sikerült a két tábornak megegyeznie. Először a többség elvetette Angyal Béla (ForTe) javaslatát a város szervezési rendjének napirendre tűzéséről, a későbbiekben pedig az újratárgyalt általános érvényű rendelet elfogadásához – amely az óvodáknak, napköziknek, iskolakonyháknak és művészeti alapiskolának nyújtandó városi támogatás nagyságát szabályozná – nem volt meg a szükséges 11 szavazat. Az ülés szünetében a 7 képviselő sajtótájékoztatót tartott, ahol felelevenítették az elmúlt hetek történéseit és magyarázták, miért nem támogatták az általános érvényű rendeletet.

Nem barterezni akarnak

Angyal Béla kifejtette, a március 18-i egyezetésre egy ötpontos javaslatcsomaggal érkeztek. Azt kérték, hogy Németh Iveta kerüljön be a városi tanácsba, alakuljon kulturális és örökségvédelmi bizottság Samu István vezetésével, a frakciók elnökei hozzanak létre egy bizottságot, amely akkor ülésezne, ha a 4 frakcióvezető közül bármely kéri összehívását a felmerült politikai kérdések megvitatására. Egy további pont arról szólt, hogy mind a polgármester, mind a képviselők kölcsönösen tartózkodnak a politikai támadásoktól, egymás lejáratásáról, a városi szervezetek vezetőinek megfélemlítésétől. Kérték a város szervezési rendjének módosítását is, úgy, hogy a képviselők automatikusan szót kapjanak bármelyik szakbizottsági ülésen, akkor is, ha nem tagjai az adott bizottságnak. „Azt azonban már az első egyeztetésen nyilvánvalóvá tettük, hogy nem barterezés folyik a részünkről, az általános érvényű rendelet megszavazását szakmai kérdésnek tekintjük, ahol törvényességi aggályaink is vannak. Ez az öt pont viszont politikai kérdés. A másik félnek tudatosítania kellene, hogy nem lehet erőből kizárni 7 képviselőt olyan területekről, mint a szociális szféra, vagy az iskolaügy” – magyarázta Angyal Béla.

Öt kérésből négyet elfogadtak

A másik fél az öt pont közül egyet nem tartott elfogadgatónak, mégpedig új bizottság létrehozását. Válaszlevelükben arra kérték a „heteket”, hogy legkésőbb az április 15-ei önkormányzati ülésig jelezzék, elfogadható-e számukra ez a kompromisszum. Megírták továbbá, hogy ezzel lezártnak tekintik az egyeztető tárgyalásokat. „Az ötből négy kérést akceptáltunk, a tíz képviselő erre a kompromisszumra jutott. Erre azt a választ kaptunk, hogy számukra ez így nem elfogadható, vagy mind az ötöt támogatjuk, vagy tárgytalan az egész. Ilyen hozzáállás mellett viszont részünkről sincs miről tovább tárgyalni” – mondta Lengyel István, a Gúta Fejlődéséért Frakció vezetője, egyben a pénzügyi bizottság elnöke. Elfogadhatatlannak tartja ugyanakkor, hogy az oktatási intézményeket érintő általános érvényű rendelet megszavazását a hét képviselő politikai alku tárgyává tette.

Koczkás Beáta alpolgármester és Madarász Róbert, az MKP frakcióvezetője osztotta Lengyel István véleményét. „Az elmúlt hetekben háromszor ültünk le tárgyalni, és ezeken a megbeszéléseken rendre az öt pontról volt szó – mondta Koczkás Beáta. – A rendeletet illetően a hét képviselő nem állt elő konkrét javaslattal, csak két munkanappal az ülés előtt kaptunk tőlük egy módosító javaslatot, ami így nem kerülhetett a szakbizottságok elé és szakmai vitát sem lehetett róla folytatni.” Madarász Róbert hozzátette, hogy Angyal Béla az oktatási szakbizottság ülésén sem jelezte kifogásait.

Mi a baj a rendelettel?

A hét képviselő elsősorban azt kifogásolja, hogy a javasolt általános érvényű rendelet szerint a Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont egy gyerekre átszámítva magasabb normatív támogatást kap a várostól, mint a városi intézmények. A programpont tárgyalásakor márciusban és most is többször elhangzott azonban, hogy az önkormányzat fenntartásában lévő óvodákat, napköziket, iskolakonyhákat a város más formában, célirányos dotációval is tudja segíteni, míg az egyházi iskolaközpontot csak a normatíván keresztül. Végeredményben pedig így részesülhet minden óvodás és napközis egyforma támogatásban. A normatív támogatást egyébként a város abból a pénzcsomagból fedezi, amit az állami költségvetésből részesedési adó formájában kap. „Évek óta bevett gyakorlat szerint készült a mostani általános érvényű rendelet is, a pénzügyi bizottság elnökeként én nem látok ebben problémát – mondta Lengyel István. – Az egyházi óvodába, napközibe járó gyerekek is gútaiak, miért kellene őket hátrányos helyzetbe hozni?” Angyal Béláék kifogásolták az ellenőrzés lehetőségének hiányát is az egyházi iskolában. Koczkás Beáta ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy nonprofit szervezetként más szabályok vonatkoznak rá, mint a város oktatási intézményeire, amelyek költségvetési szervezetek. A képviselők viszont bármikor megbízhatják a főellenőrt, hogy ellenőrizze a normatív támogatás felhasználását az egyházi iskolában is.

Hogyan tovább?

„Az általános érvényű rendeletre mindenképp szükség van, ez alapján kaphatják a normatív támogatás az iskolák, óvodák – mutatott rá Horváth Árpád polgármester. – Addig fogunk róla tárgyalni, míg elfogadja a testület. A tervezetet ismét kifüggesztettük a hirdetőtáblán, várjuk hozzá a képviselői észrevételeket, május elején pedig soron kívüli ülést hívok össze a megvitatására.” A polgármester ugyancsak nehezményezte, hogy néhány képviselő a rendelet elfogadását a város szervezési rendjének módosításától, bizottsági helyek elosztásától tette függővé. Bár a békéltető tárgyalások nem érték el céljukat, a polgármester szerint nem voltak hiábavalók. Szerinte már az is eredmény, hogy egymás érveit meghallgatva, egy asztalhoz tudtak ülni a képviselők.