Énekmondók Léván

Léva. A helyi Magyar Tanítási Nyelvű Egyházi Gimnázium szervezésében Kátai Zoltán és Róka Szabolcs magyarországi énekmondók adtak ízelítőt ismertebb vagy alig ismert 16. századi alkotók munkáiból. A gimnazisták és a Juhász Gyula Alapiskola kilencedikesei október 14-én a Reviczky Házban egészíthették ki irodalmi ismereteiket. Farkas András, elfeledett krónikás énekével kezdődött a műsor. Egyik különlegessége, hogy nyomtatásban és kottával együtt maradt ránk 1538-ból ez a mű, a másik, hogy egyértelműen kettős honfoglalásról beszél a magyarok eredetéről, történetéről szólva. Luxemburgi Zsigmond énekmondójának „remekül összekutyult” hét nyelven írt verse következett. A Szent László királyáról szóló ének után katonaköltőket mutatott be a két előadó, az ismert Balassi Bálintot és az ismeretlen Vatay Ferencet. Utóbbi „a magyar nemzetségnek múltjának és jelenének nyomorúságos állapotát traktálja.” A dallamhasonlóság okán az „Indulj el egy úton...” kezdetű ismert moldvai csángó népdallal kötötte össze a Vatay-verset Kátai Zoltán. Róka Szabolcs elmondta gyakran kérdezik tőlük, miért kezd valaki manapság lantozni, mi értelme, milyen célja van ennek? Szerinte a hagyományokhoz való visszanyúlás időszerűségét az adja, hogy nagyon labilis kultúrában élünk, melynek két alappillére az olaj és az elektromosság. „Ha bármelyiknek is föllépne a hiánya, a kultúránk összedőlne, és újra fel kellene építeni egy világot, melynek nyomait még kétszáz évvel ezelőtt is őrizgették eleink. Addig is őrizni kell ezen értékeket.” A világi örömök vaskosabb élvezetét megéneklő éneket egy felvidéki zsidó ember Fancsali Jób lejegyzéséből ismerjük. A plebejus művészet után az udvari zenére került sor, fejedelmi táncokat játszottak a lantosok. Itt volt az ideje, hogy a hangszerekről is szó essen. A „röneszánsz altlant”-ról, a mórokkal a 10. sz.-ban Európába került udról, melynek határozott névelős nevéből az „ale ud”-ból alakult ki a lant név és a „keletről magunkkal hozott” kobozról mesélt Kátai. Róka Szabolcs pedig a keleti –főként arab- zene az európaitól teljesen eltérő hangzását mutatta be. Debreceni Szappanyos András Katonai jókívánságok kezdetű, 1604-ből származó szövegéhez Szabó István matematika-fizika szakos tanár, a lantzene szerelmese illesztett egy 16. sz.-i dallamot, így hallhattuk mi is.