„Én csak az oringle és a zoknye kifejezéseket ismertem”

A piliscsévei UličkaSomogyi Tibor felvételeA 2356 lelket számláló nemzetiségileg vegyes magyarországi községben teljes harmóniában, egyetértésben élnek az emberek. Kicsit ugyan zavarja őket, hogy Piliscsév (Čiv) a transzszexuális előadóművész révén vált ismertté, mégsem fordulnak el az örokbefogadott gyermekét nevelő Rácz Károlytól, alias Terry Blacktől. Sőt. Az ügy kirobbanása óta jobban figyelnek a községbe érkező idegen járművekre.

Amikor a polgármesteri hivatal előtt kiszállunk a pozsonyi rendszámú autóból, egy idős néni azonnal tudni akarja, mi járatban vagyunk. Bár alig értjük, mit mond, erre következtetünk mimikájából. Magyarul válaszolunk, majd rádöbbenünk, talán a szlovákkal többre megyünk. – Jaj, moja milá, mi itt nem szlovákul, hanem tótul beszélünk – nevet az idős asszony, és bevezet az irodába.

– A környék számos településein valaha svábok, szerbek és persze tótok éltek. A csiviek – a falu szlovák neve Čiv – is mind tótok voltak, háromszáz évvel ezelőtt települtek ide. Az én anyai Hubaček nagyapám is tót volt, viszont az apai ág színtiszta magyar – ismerteti családfáját Kosztkáné Rokolya Bernadett előadó. Szlovák nyelven inkább ért, mint beszél, pedig anyósa, apósa tót. – Egymás között még ma is ezen a nyelven beszélgetnek, tótul szólnak a férjemhez, aki viszont már magyarul válaszol nekik – közöli, majd elmondta, az édesanyja a helyi szlovák óvodában dolgozik.

Kissé furcsának tűnik, hogy a községben mindenki kizárólag tótokról beszél. Meg is említjük: a szlovákiai szlovákok sértésnek veszik, kikérik maguknak ezt a megnevezést. – Nem értjük, miért, a mi értelemzésünk szerint a tót nyelvjárás – mondják a hivatal tisztviselői.

Baumstark Tiborné jegyzőtől Piliscsév nemzetiségi összetételéről csak hozzávetőleges adatokat tudtunk meg. – Idén január 31-e és február első napja közötti állapotnak megfelelően a természetes személylekről és lakásokról általános összeírást kellett tartani. A törvény értelmében az adatszolgáltatás az anyanyelvre, a nemzetiségre, a vallásra és a fogyatékosságra vonatkozó kérdések kivételével kötelező volt. A magyarországi népszámlálások történetében először az adatfelvétel név nélkül történt. A 2315 válaszadó 50 százaléka vallotta magát szlováknak, illetve jelezte: kötődik a szlovák kultúrához. Ennek függvényében a helyi óvodában, alapiskolában mindenki szlovákul is tanul. A magyar nemzetiségű gyerekek az óvodában, az iskolában heti négy órán tanulják, gyakorolják a nyelvet, éppúgy, mint szlovák nemzetiségű osztálytársaik. A nemzetiségi oktatási intézetek a tárcától a működési költségek másfélszeresét kapják. Akadnak szülők, akik jobban örülnének annak, ha szlovák helyett idegen nyelvet tanulnának csemetéik. Bár az angol szerepel a tantervben, a német különórákért már fizetni kell. Pedig nagy az érdeklődés a német nyelv iránt is, hiszen a környéken több sváb falu van. Mellesleg én is leányvári sváb vagyok – sorolta a tényeket.

Kíváncsian kopogtattunk be a helyi óvodába. Farkas Istvánné óvodatitkárral szívesen beszélgettünk volna szlovákul, de ajánlatunkat nevetve elhárította. – Idegen nem értheti a csévies tótot – állította. Rokolya (Hubaček) Jánosné óvónő és Todorov Gáborné Hubaček Éva igazgatóhelyettes rokonok. A helyi viszonyok miatt fontosnak tartják, hogy a gyerekek minél előbb megismerkedjenek a nagyszülők anyanyelvével. Az óvodában mondókák, gyermekdalok, játékok segítségével gyakorolják a kifejezéseket, helyzeteket. – Felnőtt fejjel továbbképzésen vettem részt – emlékezett Éva asszony (akinek férje bolgár). – Besztercebányán döbbentem rá a hivatalos szlovák nyelv és a tót nyelvjárás különbségeire. Nevetnem kell azon, hogy nem tudtam, mi az a náušnice (fülbevaló) és a ponožky (zokni). Hiszen én csak az oringle és a zoknye kifejezéseket ismertem. Mi ragozni is másképpen szoktunk, nem azt mondjuk na ulici, hanem na ulice. Ezen a vidéken mindenki így beszél. Tény viszont, a fiatalok egyre ritkábban használják a nyelvet, legtöbben inkább értik, mint beszélik. Persze, a kivételek erősítik a szabályt. Azon is derülni szoktunk, hogy a szlovák szavalóversenyeken nem a tót családok gyerekei, hanem a „magyarkák” nyernek – mondta Éva asszony.