Emlékezni és emlékeztetni

A holokauszt 80. évfordulóján, azokról a meggyilkolt zsidó honfitársaikról emlékeztek meg Somorján, akiket a városból hurcoltak el. Idén a holokauszt-túlélők Izraelben és az Amerikai Egyesült Államokban élő leszármazottai is részt vettek a megemlékezésen. Még pénteken látogatást tettek a városházán és köszönetüket fejezték ki az önkormányzatnak, amiért rendületlenül ápolják a zsidó közösség emlékét. 

Veres Gábor alpolgármester beszédében nyomatékosította: 

Amikor a holokauszt áldozataira emlékezünk, jussanak eszünkbe a legvédtelenebbek, legártatlanabbak is. Jusson eszünkbe a megannyi somorjai áldozat, akik kilétét a helyi anyakönyvi bejegyzések őrzik. A sok-sok kihunyt mécses, letűnt élet – megannyi idejekorán felnövő, megnyomorodott és elárvult gyermek. Soha ne feledjük, híven őrizzük emléküket.

Az alpolgármester külön köszönetet mondott Mezey Márta anyakönyvvezetőnek és Jan Hevera történésznek, aki a somorjai és a tejfalusi zsidó temetők gondnoka is egyben. Ők azok, akiknek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy az áldozatok nevei nem merültek feledésbe.

Utána Kissné Kulacs Gertrúd emlékezett vissza Wolf Jenő és Tauber Júlia zsidó orvosokra. Felidézte, hogy a somorjai orvos lakása a város közepén, éppen a Fő utcai emlékművel szemben volt. A megható és nagyon személyes visszatekintésben kihangsúlyozta, annak ellenére, hogy 1944-ben már eltiltották őket az orvosi praxistól, fogadták és ellátták őt, amikor sérülést szenvedett.

A két letiltott zsidó orvos, nem azt nézte, hogy szabad-e beteget fogadnia, hanem az előttük álló kilencéves gyereket látták, akinek segítségre volt szüksége. Köszönet és hála mindkettőnek az odaadó munkáikért, mindazért, amit az emberekért tettek. Az én életem egyik meghatározó emléke ez, megmutatták, mit jelent embernek lenni és embernek maradni a megpróbáltatások idején

 – zárta. Majd Hanan Gefen tábornok szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, hogy Izraelből érkezett, de Somorján született, magyar az anyanyelve, bár egyre nehezebben beszéli. 

„A mai megemlékezésre tizenhatan érkeztünk Izraelből, páran Amerikából. Szeretném megköszönni a folyamatos erőfeszítést, amelyet a zsidó közösség történetének dokumentálása érdekében tesznek a városban, valamint a nyolcvan éve deportált zsidó közösség szörnyű sorsának nyomon követése érdekében fejtenek ki. Számunkra, a holokauszt-túlélők második és harmadik generációja számára ez segít, hogy kapcsolódni tudjunk a gyökereinkhez és történelmünkhöz. Külön köszönet Ján Heverának és Mezey Mártának a zsidó közösség történetének megörökítéséért és kutatásáért Somorja térségében”

 – mondta.  

Ezt követően a helyi gimnáziumok diákjai olvasták fel a Somorjáról elhurcolt zsidó lakosok nevét és életkorát. Az áldozatok nevei megtalálhatóak azon a Fő utcai emlékművön, amelyet két évvel ezelőtt adtak át. Háromszázhatvan zsidó áldozat nevét és életkorát marták lézerrel egy rozsdafelületű acél emlékoszlopba, amely Jávorka Tamás munkáját dicséri. 

Az imádságot Jozef Löwinger unokája mondta el, akinek nagyapja szintén somorjai gyökerekkel rendelkezik. Az ő családjuk Izraelből érkezett, rendszeresen járnak Somorjára, tavaly is jelen voltak. Most tizenhatan jöttek és ugyancsak megköszönték a város önkormányzatának, hogy ápolják a holokauszt emlékét. A megemlékezés végén ének kíséretében a résztvevők elhelyezték az emlékezés köveit az emlékművön.