Előadás Bősön a virtuális és valódi keresztyénségről

A vasárnap (január 23-án) a bősi Csemadok-teremben a fél négy órakor kezdődő régió-ifin a témával kapcsolatban Vámos Béla felsőpatonyi lelkipásztor, a pozsonyi egyházmegye missziói előadója tart előadást.

Hogy egy kicsit felkeltsük a téma iránt érdeklődők figyelmét, a Reformata honlap megszólította a hétvégi régióbeli ifjúsági találkozó előadóját Vámos Bélát, hogy a Virtuális és valódi keresztyénség című előadása kapcsán mondja el, mi adta annak aktualitását. „Lelkipásztori szolgálatom során a gyülekezetben, faluban vagy volt osztálytársak, barátok, ismerősök között forgolódva rengetegszer hallom, hogy erőtlenné, unszimpatikussá vált sokak szemében az általuk gyakorolt vallás. Sokan sok mindent megpróbáltak letenni Istennek az asztalra, mégsem működik a dolog: nem jön az áldás! Szeretnének boldogulni a szerelemben, párkapcsolatukban, próbálnak sikeresek lenni a munkájukban, nagyobb anyagi biztonságra vágynak és ezek elérését sok esetben össze is kapcsolják az általuk többé-kevésbé vagy csak nagyon felületesen gyakorolt vallással. Sokan attól az Istentől várják a boldogulást és azt, hogy kiszolgálja őket, akit - mint személyes beszélgetésekben sokszor kiderül - nem is ismernek. Akit ezért tisztelni sem tudnak, akinek a parancsait ezért nem is igyekeznek betartani. Nem élnek az Isten erejével, ezért nem is éreznek erőt mindabban, amit a vallás kínál. Nem érzik ugyanis, hogy bármit is várhatnának attól. Némelyek ugyanakkor valamit fontosnak tartanak a vallásból, mást nem. Szelektálnak a Biblia kijelentései között is. Ami szimpatikus, az jöhet, ami nem, vagy amit nem értenek belőle, azt negligálják. Egyfajta vallásos teljesítménykényszerben élnek a gyülekezetekben is. Sokan babonából és felületesen gyakorolnak olyan vallásos cselekményeket, amelyeknek értelmét és hasznát nem is ismerik. Egyfajta virtuális keresztyénséget próbálnak létrehozni, mint a kolossébeli gyülekezet egy része kétezer évvel ezelőtt. Teljesítményekre törekszenek önátadás helyett. Az ilyen emberek szokták mondani azt, ami pár héttel ezelőtt egy hetilapban is olvasható volt: „nagyon hívő ember vagyok”. Pedig a hitet nem a mennyisége, hanem a tárgya határozza meg! Sokan mondogatják ugyanakkor azt is, amivel az előbb említett férfi a cikkben is felülírta a korábbi gondolatát: „nagyon vallásos vagyok”. A Szentírás számtalan helyen világosan kifejti, hogy a kettő nem ugyanaz és a kettő között óriási különbség van! Mivel sokak számára nem fontos ez a különbség, ezért aztán nem is tapasztalják meg az Isten áldását, mert eleve elzárják magukat előle. Pedig Isten áldása készen van, és mai szóval kifejezve: „lehívható”, megtapasztalható! De mi kell ehhez? Mi a különbség az ún. virtuális és a valódi, gyakorlati keresztyénség között? Mennyire működőképes a hit és mennyiben a vallás? Mivel több az egyik a másiknál, ha több? Van-e különbség hit és hit között és mit jelent az élő hit? Előadásomban ezekre a kérdésekre szeretnék választ adni“. (Reformata, iski, ú)