Elhunyt Lénár Károly pápai káplán

Az 1990 nyarán Érsekújvárban rendezett I. Keresztény Ifjúsági Találkozón a felszabadult örömtől ujjongó fiatalok forgatagában feltűnt egy ősz halántékú pap. Valaki rögtön figyelmembe is ajánlotta mint érdekes és értékes riportalanyt. Ez volt az első találkozásom Lénár Károly atyával. Az ezüstös fürtjein megvillanó játékos hullám és bátor, egyenes tekintete volt az, ami első látásra az emlékezetembe vésődött. A lánglelkű pappal ezután egyre gyakrabban találkozhatott a szlovákiai magyar közvélemény, nemcsak az újságok hasábjain, hanem minden jelentősebb keresztény rendezvényen. Még ebben az évben ott láttuk Komáromban a magyar püspökért és hivatásokért imádkozó hívők ezreinek élén, amint vállára emelte a Komáromi Imanapok vándorkeresztjét, s azt a később megalakult Jó Pásztor Társulat elnökeként jelképesen élete végéig a vállán cipelte.

Lénár Károlyt 1948-ban szentelték pappá, ezt követően került Érsekújvárba kórházi lelkésznek. 1950-ben az Érsekújvár közelében lévő fogolytáborban raboskodó papok üzeneteit juttatta külföldre, és segítette két fogoly pap szökését. Ezért 17 évi börtönre ítélték, amelyből 12 évet letöltött. Szabadulását követően hét évig fizikai munkásként dolgozott mint üvegcsiszoló, majd 1970-től udvardi plébános, 1987-tól nyugalomba vonulásáig tardoskeddi plébános volt.

Az Istent, egyházát és nemzeti közösségét hűséggel és kivételes emberi tartással szolgáló áldozópap kiérdemelte a Pro probitate – Helytállásért Díjat, a Kisebbségekért kitüntetést és az Esterházy János Emlékérmet.

Utolsó találkozásom Lénár Károly atyával a tavalyi komáromi imanaphoz kötődik. Meghatott az a szeretet és megértő józanság, amellyel frissen püspökké szentelt – nem magyar nemzetiségű, de a magyar hívők gondjaira érzékeny – paptársát fogadta és biztatta.

Lénár Károly atya 42 évvel ezelőtt Szent István napján szabadult a fogságból, 2005. augusztus 21-ére virradó reggel végleg megszabadult a földi élet minden terhétől. Fényes sugarába vonta őt az Úr; hisszük, hogy ott még hatékonyabban közbenjár majd azokért, akiknek áldozatos és hű szolgálatára szentelte az életét. (gyps)