Egymást tartják szemmel, egymásra vigyáznak

A kassai Luník IX. városrész roma alakulata viszont tavalyelőtt országos, sőt uniós sikert aratott. A fekete ruhás, gumibotos helyiek a városi rendőrséggel karöltve vették fel a harcot a szemetelők, a zsebtolvajok, a krónikus iskolakerülők, a dülöngélő részegek és az éjszakai hangoskodók ellen.

Bekerültek minden tévébe, tele voltak velük az újságok, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy munkájuk honorálásának módja hónapokig nem tisztázódott. És bár eleinte egymás közt is hajba kaptak, rövid időn belül látványos eredményeket értek el.

A két kulcsszó a terepismeret és a tekintély. Mivel ezek a roma fiatalemberek együtt nőttek fel a bűnözőkkel, gyorsabban nyomukra bukkannak, mint a „sápadt arcú” közegek. A tiszteletet pedig sokszor ököllel kell kivívni, ez az arany igazság a roma közösségben hatványozottan érvényes. Már csak büntetlen előélet, jó egészség és némi kiképzés kellett ahhoz, hogy a telepi vagányokból a rend fegyvertelen őrei válhassanak.

A romaprobléma Szepsiben is létező jelenség. Ebben a városban hozzávetőlegesen 1600 roma él. A bűntények és kihágások 74 százalékát romák követik el, emiatt itt is hamar rájöttek az illetékesek, hogy a tettre kész helyi erők nagy segítséget nyújthatnak az állami és a városi szerveknek. Jelenleg is 15 önkéntes működik együtt a városi rendőrséggel, többek közt őket szeretnék a közeljövőben hivatalosan is alkalmazni.

Rigó Ferenc városi rendőrkapitány amolyan informátori szerepkörben látná szívesen őket. „Kisebb-nagyobb lopásokat, lakásbetöréseket, illegális fakivágásokat előzhetnénk meg, ha időben hírt kapnánk a gyanús készülődésekről. Nem cigányvajda-típusú emberekre gondolok, hanem olyan férfiakra, akik egy-egy utca rendjéért és biztonságáért felelősek. Szólnak, ha a kiskertek felől valaki teli táskákkal iszkol elfelé, vagy ha fűrésszel felszerelkezett emberek vonulnak az erdőbe. Tizenöt fővel le tudjuk fedni az egész várost. A munkahivatallal is jó az együttműködés. A munkanélküli romák megkapnák a minimálbért, azaz 4900 koronát havonta, így júliusban várhatóan beindul a dolog” – mondja a rendőrkapitány.

A kiképzés a városi rendőrség feladata lesz. Ennek során az elmélet fontosabb, mint a gyakorlat. A roma rendfenntartónak ugyanis 97 százalékban a „beszélőkéjére”, azaz a meggyőző készségére kell hagyatkoznia. A verbális konfliktuskezelés előtérbe helyezése nem holmi naiv pacifizmus, hiszen a legegyszerűbb fegyver kiosztását is komoly tanfolyam előzi meg minden fejlett demokráciában. A rendfenntartónak fel kell tudnia mérni a helyzetet, és csak akkor használhatja fegyverét, ha valóban elengedhetetlen. Kezdetben tehát az adó-vevő készülék lesz a roma egység tagjainak egyetlen „fegyvere”, bár még ez is a jövő zenéje.

A dolog olyannyira gyerekcipőben jár, hogy hazánkban egyelőre sem technikai, sem törvényi háttere nincs. Egyetlen adó-vevő készülék 16 ezer korona, arról pedig nem rendelkezik jogszabály, mit tehet és mit nem veszély esetén egy „informátor”. Ám ha Szepsiben beválik a kezdeményezés, várhatóan másutt is lesz rá igény.

Felszerelésre és egyenruhára egyelőre nem futja a keretből, csak az esetben jutott volna, ha némi Phare-pénzhez is hozzájut a kezdeményezés. De ember tervez, kormányhivatal végez, ember pedig ismét tervez, ezúttal egy roma szervezettel közösen.

Az Amare Roma (A mi romáink) társulás vezetője, aki egyébként fajtáján segíteni vágyó vállalkozó, személyesen válogatta ki a megbízható, bátor, ám nem öntelt, szociálisan érzékeny, ám nem igazságosztó-szerepre vágyó önkénteseket. Július Grulyo az említett pályázat társszerzője. Szerinte a luníki rendfenntartókhoz hasonlóan itt sem a makulátlan erkölcsi bizonyítvány volt a legfőbb követelmény, az apróbb kihágások nagyvonalúan megbocsáttatnak, ha az illető tekintélyt parancsoló személyiség, és kész együtt-működni a szervvel. „Társulásunk fél éve alakult, részben azzal a céllal, hogy támogatásért pályázhassunk az említett munkahelyekre, hogy ily módon is segítsük a rendfenntartást. Együttműködünk az állami rendőrséggel és a helyi önkormányzattal, ezen kívül a pozsonyi városi egyetem is segít majd, ők vállalták az emberek képzését. Nem csupán az egység továbbképzését tervezzük, hanem a helyi, valamint a járási roma vezetőkét is. Ha a dolog sikeres lesz, kiterjeszthető az egész kerületre” – véli Július Grulyo, aki független szakértőként a megyei képviselő-testület szociális bizottságának tagja.

Az uzsorások is sok gondot okoznak, szalad ki a számon, mire Július Grulyo egyetértően bólogat, és megjegyzi, nem tudni pontosan, hányan vannak a nyerészkedő pénzkölcsönzők. „Az emberek félnek, hallgatnak, azt hiszik, soha többé nem kapnak kölcsönt, ha eljár a szájuk. És akkor miből éljenek? Elsősorban meg kellene tanítani őket beosztani a pénzt, mert hónap végén már szinte nincs mit enniük” – mondja az Amare Roma elnöke, aki néha maga is megszánja a kölcsönért esedező ismerősöket.

A szociális aspektus rendkívül fontos, mert ez a bűnmegelőzés alapja. „Figyelniük kell, kik azok, akiknek a gyerekei piszkosan, éhesen, elhanyagoltan járnak iskolába, már ha egyáltalán eljutnak odáig reggelente. Sokan több gyereket vállalnak, mint amennyit képesek eltartani, így gyakran azt se tudják, hol csatangol a kicsi egész nap. Sajnos gyakori látvány a kukában kenyérhéjat keresgélő roma gyerek. Ezeket a szülőket figyelmeztetni kell kötelességeikre, adott esetben pedig felelősségre kell vonni őket” – mondja a rendőrparancsnok, hozzátéve, hogy mindehhez az iskola, az illetékes szociális osztály és az állami rendőrség szoros és gördülékeny együttműködése szükségeltetik.

Rigó Ferenc a gyerekekben látja a reményteli jövőt, mivel szerinte az idősebbeket már nehéz átnevelni, a romlatlan kiskorúak viszont sikeresen integrálhatóak a többségi társadalomba, ha időben elfogadtatják velük annak normáit. Ez azért is fontos, mivel Szepsiben 40 százalékkal több roma gyerek születik évente, mint amennyi nem roma. A rendfenntartók egyik feladata a pozitív példa mutatása, az életmód-, és életszemlélet-váltás elősegítése.

Az informátor-hálózat kiépítését a város vezetése is támogatja, helyiséget biztosítanak e célra, és talán az egyenruhákat is ők vásárolnak majd. Az éves költségek egyébként elérik a 2 millió 800 ezer koronát, ebben benne van a bérköltség, a biztosítás, egy szolgálati gépkocsi, a már említett adó-vevők, valamint a szükséges pszichológiai tesztek és orvosi vizsgálatok költségei.

Szepsiben a bűnözés átlagos mértékű, a felderítettségi arány pedig a járáson belül itt a legmagasabb. Az állami rendőrök munkáját is nagyra értékelik, és a két szerv jól kiegészíti egymást. Rigó Ferenc elárulja, hogy a városiak gyakran adnak tippeket az állami rendőröknek, sőt előfordul, hogy a vasúti rendőrség is hozzájuk fordul használható információkért. A találékonyság is nélkülözhetetlen tulajdonság: a városi szerv pár éve női informátorokat alkalmazott a kerti gyümölcstolvajok elleni harcban. A hölgyek remekül beváltak, ha gyanús alakokat láttak, azonnal riasztották a járőröket. Valami hasonló készülődik tehát a Kassa-környéki kisvárosban, és mivel a városi rendőrség tizenhárom alkalmazottal működik, minden bizonnyal a „több szem többet lát” elv fog érvényesülni. Ha Devla is úgy akarja. Hazafelé menet rögtönzött közvélemény-kutatást tartottunk az autóbusz-pályaudvaron, melynek eredményéből megállapítható, hogy a helyiek hatvan–negyven százaléka lelkesedik az ötletért, illetve tartja megvalósíthatatlannak. Egy fiatalember kihasználta az alkalmat egy kis elrettentésre: tavaly négy hónap leforgása alatt kétszer lopták el a hegyi kerékpárját, másodszor ő maga ismerte fel a bringát egy roma srác feneke alatt. „Szerintem csak jobb lesz, ha egymást tartják szemmel a cigányok, mert azért közöttük is vannak rendesek.” Ebben egyébként a szepsiek kilencven százaléka egyetért vele.

Nincs még minden veszve.