Egy kassai műhelyből a nagyvilágba

Egyre jobb eredményeket ér el a hazai és a nemzetközi megmérettetéseken is a kassai iskolásokból álló programozócsoport. A csapa-tot Hanesz Angelika pedagó-gus vezeti. Kassai műhelyük-ben beszélgettünk vele.

Kassa

A Kassa-óvárosi önkormányzati történelmi épületének második emeletén, egy műhelynek berendezett teremben készülnek a fiatalok a versenyekre.

Mikor és miért kezdtétek el ezt a munkát?

A Talentum Cassoviensis Alapítvány mellett működő programozócsapat nyolc éve indult szabadidős tevékenységként. A cél az volt, hogy a robotika és a programozás iránt érdeklődő fiataloknak teret és lehetőséget adjunk. A tehetséggondozás olyan formája ez, ahol a gyerekek az iskolai oktatást túlhaladó projektfeladatokkal foglalkoznak. Hétvégeken, szabadidejükben robotokat terveznek, építenek, programoznak és tesztelnek, mert érdekli őket a feladat és szeretik csinálni.

Hogyan kell elképzelni ezt a munkát?

Az első évben megismerkedtünk a LEGO robotikai készlet elemeivel, aztán nagy feladat volt számomra, igazi kihívás, hogy versenyfeladatot találjak a gyerekeknek. A First Lego League (FLL) nemzetközi robotikai verseny kassai regionális fordulóján 2011-ben vettünk részt először, sok tapasztalatot szereztünk, és elnyertük a legjobb kezdő csapatnak járó díjat. A következő évben már továbbjutottunk a V4-es országok döntőjébe, onnan pedig Németországba, Obrigheimba, a közép-európai döntőbe. Ez volt az első igazi nagy nemzetközi versenyünk, ahol a német, a svájci, az osztrák csapatokkal mérhették össze tudásukat a srácok. Volt, amikor nem sikerült minden, de az is motiválta őket, hogy megtalálják a hiba okát és a megoldást. Az első, induló csapatból néhányan kiöregedtek, hisz az FLL a 10–16 éves korosztály versenye. A nagyobbak számára újabb feladatot kerestünk, ez lett a RoboCup, ahol szintén szép eredményeket értek el, négyszer jutottak ki a világfesztiválra. Eindhovenben, a brazíliai Joao Pessoában, Lipcsében és idén Japánban, Nagoyában voltak, és mindenhonnan díjat hoztak. Folyamatosan megújul a csapat, és a csapatmunkának az az előnye is megvan, hogy a kisebbek tanulnak a nagyobbaktól. Így viszik tovább a tapasztalatokat és a tudást.

Milyen egy fiatal programozó hétköznapja?

Mint bármelyik iskolásé. Szinte mindenki sportol, vagy hangszeren játszik, részt vesz az iskolai programokban. Robotozni főként péntek délután, szombaton, és versenyek előtt a szünidőben szoktak.

Kik kerülhetnek be a csapatba?

Van, aki megpróbálta, de aztán úgy döntött, inkább mással foglalkozna. Fontos, hogy érdekelje a robotika és a programozás azt, aki a csapatban akar dolgozni. Mindenkinek van feladata, van, aki építi a robotokat, van, akik programozza, teszteli, van, aki projektet készít, és van, aki a dokumentációért felel. Mindenki munkája ugyanolyan fontos.

Melyek az eddigi legjobb eredményeik?

A legszebb eredmény és a legnagyobb élmény za FLL világfesztiválon való részvétel volt, kétszer járt a csapat Saint Louisban, az USA-ban, és egyszer a spanyolországi Tenerifén. Tavaly Tenerifén a világ 120 csapata közül a legjobb robotkonstruktőri díjat hozták el, idén Saint Louisban másodikok lettek a Gracious Professionalism kategóriában. Kiváló eredményt értek el többször is a V4 országok döntőjében és a közép-európai döntőben, Németországban idén a legjobb kutatói munka díja lett a Talentumé, és összetettben másodikak lettek. A RoboCup országos fordulóin a Rescue Cospace kategóriában többször elsők lettek, a Talentum csapata képviselte Szlovákiát 2013-ban a hollandiai Eindhovenben (Superteam – 3. hely), 2014-ben Brazíliában (Cospace – 3. hely), 2016-ban a németországi Lipcsében (Cospace – 3. hely) és idén Nagoyában, Japánban (2. hely).

Már nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi mezőnyben is alig akad jobb csapat.

Nem a siker a legfontosabb, ezt ők is tudják. Fontosabb, hogy jó és új dolgokat találjanak ki együtt. Fontosabb, hogy megtanulnak segíteni egymásnak, egymást biztatni, együtt gondolkodni, örülni a jó eredménynek, vagy feldolgozni a kudarcot. Úgy érzem, életre szóló barátságok köttetnek itt, ezt bizonyítja, hogy az idén érettségiző diákjaink együtt mentek tovább egyetemre is, ahol, remélem, ismét lesz lehetőségük közösen valami jót és érdekeset alkotni.

Mi van azokkal a diákokkal, akik „kiöregednek” a csapatból?

A legidősebbek már egyetemre járnak. Az Imperial College London és a Cambridge hallgatói, informatika és műszaki szakokon. Bízom benne, hogy jó szakemberek és kiváló mérnökök válnak belőlük, akikre büszkék leszünk mindannyian. Szeretnek tanulni, és szeretnének még többet tudni. Elindultak egy pályán, amelyhez a Talentum is hozzásegítette őket, de a többi már rajtuk múlik.

Mivel jár egy ilyen csapat felkészítése?

Egy mentor feladata valójában a csapat szervezése, a regisztráció és a dokumentáció elkészítése. A kutatómunkához mindig szakmai tanácsadókat keresünk, ilyenkor viszem a gyerekeket a madárkutató állomásra, a víztisztító állomásra vagy a szemétfeldolgozó üzembe, és egyeztetem a konzultációkat. A robotépítésnél minden fontos stratégiai döntést közösen hozunk, de a kidolgozás a gyerekek munkája. A munkák megvédését együtt készítjük elő, és gyakoroljuk a prezentációt, hogy felkészültek és magabiztosak legyenek a versenyen. A nemzetközi versenyeken angolul kell előadni, ezt is közösen tanuljuk. És ha netán továbbjutunk egy nemzetközi versenyre, az én feladatom a támogatók megszólítása, az utazás és ottlétünk megszervezése, és az anyagiak előteremtése, ami talán a legnehezebb feladat. A szülők támogatása is sokat számít. Rengeteg időt kíván ez a feladat, ezért fontos hozzá a család támogatása. De sok örömet és élményt is ad. Én is sokat tanulok a gyerekektől, és értékes szakmai tapasztalatot is szerzek a versenyek folyamán. Boldog vagyok, hogy ilyen különleges csapatot mentorálhatok.