Egy iskola nem a falaiban, hanem a tanáraiban és a diákjaiban hordozza erejét

Idén jubileumot ünnepel a Selye János Gimnázium. Jelenlegi igazgatóként hogyan tekint erre a történeti ívre?

Ez mindenképp nagy dolog, Felvidék egyik legrégebbi iskolája vagyunk. 1649-ben alapították a jezsuiták. A hontalanság évei alatt nem működött, de 1950-ben ez volt az első magyar tannyelvű gimnázium, amely újra nyithatta kapuit. Olyan nagy nevek kezdtek itt akkor, mint Tőzsér Árpád, Koncsol László, Erdélyi Géza. Akkor kezdett itt tanítani Turczel Lajos, aki igazgató is volt. Tehát óriási vonzereje volt a gimnáziumnak, ez minket is kötelez. Pár éve Várszegi Asztrik, a volt főapát volt a vendégünk, aki úgy fogalmazott: egy iskola nem a falaiban, hanem nevelőiben és tanítványaiban hordozza erejét. Ez az a mondat, ami leírja a ténykedésünket, s igazgatóként erre kell odafigyelnem.

Tizenkilenc éve áll az iskola élén. Tanulságként mit vonna le ezekből az igazgatói ciklusokból?

Én úgy fogalmaztam meg, hogy négy pillérre kell épülnie egy jól működő iskolának. Az első, hogy a falai között legyen magas szintű szellemi tudás, ez mindig is jellemezte a gimnáziumot. A második, hogy egészséges magyar öntudatra neveljünk. A harmadik a másság tisztelete, a tolerancia – kisebbségben élünk, meg kell tanulnunk együttműködni a többségi nemzettel. Negyedik pedig a gyökereink ápolása, ahol két alappillért különböztetnék meg. Egyik a zsidó-keresztény kultúrára vonatkozik, s noha igaz, hogy állami iskola vagyunk, de büszkék vagyunk az egyházi múltunkra. A másik pillér, hogy öregdiák-szövetséget hoztunk létre 15 éve, amelynek feladata az egykori diákjainkkal való kapcsolattartás. Ez a négy pillér nem változott, ami viszont igen, az az, hogy amikor megválasztottak igazgatónak, közösségi hálók, videómegosztók szinte nem is léteztek. Akkor még más volt a gyerekek hozzáállása, ma inkább elfordultak a virtuális világ felé. A folyosón 20 évvel ezelőtt ökörködtek, most pedig a többségük ül és a telefonnal játszadozik. Erre nem voltunk sem mi, sem senki felkészülve. A másik dolog, hogy megjelentek az álhírek, a szélsőségesek mossák ki a gyerekek fejét.

Milyen pedagógiai eszközök vannak a kezükben ennek kezelésére?

Rengeteg rendezvényt, aktivitást szervezünk, próbáljuk építeni a közösséget. A Diáknapra készülniük kell például, minden elsős osztálynak műsort kell összeállítani, tehát kénytelen délután itt maradni. Lehet, hogy az elején morognak, de a végére összekovácsolódnak.

Az elmúlt években sok sikert ért el az iskola tanulmányi és sportversenyeken is. Csak a leglényegesebbre szorítkozva: melyek azok az eredmények, amelyekre rendkívül büszke igazgatóként?

Arra vagyunk büszkék, hogy nemcsak tanulmányi, hanem sporteredményeink is vannak. A megyében 96 iskolát rangsoroltak, a második helyen végezni óriási dolog. Van egy sportgimnázium, azt nem lehet legyőzni, mert ott vannak a legügyesebb sportolók, de mögöttük második helyen végezni megyei szinten, az egy csúcs. Tavaly például a röplabdacsapatunk bejutott az országos döntőbe. Ez egymás után harmadszor fordult elő, de tavaly másodikok lettek. Labdajátékokban ez volt az iskola történetének legnagyobb eredménye, korábban ilyen nem volt. Tanulmányi versenyek terén pedig... Minket matematika-fizika gimnáziumként könyvelnek el, de tavaly nyelvekből is fantasztikus eredményeink voltak. Az egyik diákunk lett az országos spanyol olimpia győztese, míg ezt egy évvel korábban egy másik tanulónk nyerte meg, s mindketten itt kezdtek spanyol nyelvet tanulni.

A sikereket egy pillanatig sem feledve: mégis melyek az SJG legégetőbb problémái?

Probléma a diáklétszám alakulása. Volt olyan hét évvel ezelőtt, amikor négy kollégát el kellett küldenem a zuhanó létszám miatt. Ez volt eddigi pályafutásom legnehezebb döntése. Aztán újra sikerült a diáklétszámot és a pénzügyekett stabilizálni, de ez Damoklész kardjaként mindig itt lebeg. Nem tudunk megélni csak Komárom környékéből, messzebbről is vannak diákjaink. Itt érzem más iskolák negatív hozzáállását, amit abszolút megértek, mert ha van párkányi diákunk, akkor az hiányzik az ottani gimnáziumból. Aztán Albert Sándor egy felmérése szerint a magyar tanítási nyelvű alapiskolák diákjainak körülbelül 43%-a roma származású. Hozzánk eddig kevesen jártak, de erre nincs felkészülve az oktatásügyünk, sok a hátrányos helyzetű iskolás, aki elkallódik. Nagyon sok az olyan diák is, aki funkcionális zavarokkal küzd, s ők már a mi iskolánkban is megjelentek, meg kell oldani, hogy egyénre szabottan foglalkozzunk velük. Most már minden diák kincs, mert fejkvóta-rendszer van. Idén nálunk minden diák értéke 2222 euró, ha 10-zel kevesebben vannak, az 22 ezer euró mínusz, akkor az a pénz hiányozni fog. Párkányban vagy Újvárban jól működő gimik voltak, ma is azok lennének, csak egyszerűen elfogytak a gyerekek körülöttünk.

Az SJG általában a versenyeredmények és a tehetséggondozás kapcsán szerepel a hírekben, de az elmúlt években volt egy kivétel, s ez az egyik volt kollégájuk, Fehér István nacionalista nézetei miatt kereste önöket a sajtó. Utólag hogy látja, mennyire ártott a gimnázium jó hírének? Megítélése szerint megfelelően kezelték ezt az ügyet addig, amíg aktuális volt?

A tanár úr már Bátorkeszin igazgató, s amikor elváltunk, megegyeztünk, hogy nem fogom kommentálni a tevékenységét. Mi korábban próbáltuk ezt a véleményt elszigetelni. Nagyon jó kapcsolatot építettünk ki az itteni zsidó közösséggel. 10 éve mi voltunk az elsők, akik interaktív holokauszt-megemlékezéseket szerveztünk. A gyerekek elmennek a zsidó temetőbe, a Menházba, megismerkednek ezzel a kultúrával, a vészkorszakkal, rádöbbennek, hogy itt élt 2200 zsidó, maradtak 200-an. Nekem azért is fontos ez a téma, mert a régi évkönyveket lapozva volt olyan év a két háború között, amikor a diákok 25%-a zsidó származású volt . A bencés atyák, függetlenül attól, hogy katolikus iskola volt, befogadták őket. Nálunk ez egy nagyon fontos dolog, odafigyelünk a volt zsidó diákjaink múltjára.

Megkockáztatható, hogy az SJG egyfajta központi gimnáziuma a szlovákiai magyar nyelvterületnek. Pozsonytól Bodrogközig sok iskolát összevonások, megszűnések fenyegetnek. Van az SJG-nek legalább valamilyen szimbolikus eszköze arra, hogy ezen a súlyos helyzeten javítson?

Valóban központi iskola vagyunk. Ez adódik a nagyságunkból, 550 diákunk van négy megye 12 járásából. A mi diákjaink száma is csökken, csak ez kisebb mértékű másokhoz képest. Hogy milyen megoldást kínálni erre? Nagyon egyszerű, több gyereket kell szülni, más megoldás nincs. Ha ballagási vagy szalagavató ünnepségünk van, mindig elmondom a beszédemben, hogy lányok, fontos az egyéni karrier építése, de ha van rá mód és lehetőség, akkor vállaljatok gyereket.

Tehát az iskolák tehetetlenek?

Tehetetlenek. Ez okozza az anyagi gondokat is. Ha kevés a diák, és a minisztérium nem növeli a torta nagyságát, a fejkvótarendszer csak arról szól, hogy én hogy szelhetem fel a tortát, s ha az nem nagyobb, teljesen mindegy a módszer, ugyanaz a torta marad. Nagyon jól meg van fogalmazva, hogy hol állunk, ennél jobban feltérképezni a helyzetünket nem lehet. Jó anyagokat írt Albert Sándor, Pék László, Fodor Attila, Prékop Mária. Itt azt lehetne esetleg megtenni, hogy a minisztérium növelné a tortát, s a kisebb iskolák nagyobb arányban kapnának pénzt a létszám függvényében. Vagy pedig, amit Albert Sándor javasol, nincs más út, mint a központi iskolák létrehozása, pl. itt van Komáromban a Marianum. Ha a gimnáziumukban kevés diák van egy évben, az óvoda és alapiskola kompenzálja. Albert Sándorék szerint kistérségen belül kellene megoldani, de van mondjuk hat község, ahol mindegyik iskola halódik. Melyik legyen a központ? A másik öt polgármester azt fogja mondani, hogy zárják be az én iskolámat? Ők négy évben gondolkodnak, hogy nyernének választást? Ha kistérségeken belül lennének központi iskolák, minden faluban maradjon alsó tagozat, a kisgyerek ne utazzon, az óvodával legyen összevonva az 1–4. osztály, és egy központi faluban lenne a felső tagozat. Vagy pedig egy városban összehozni az összes magyar iskolát, pl. Rozsnyón úgy oldották meg, hogy egy szakiskola van összevonva az alapiskolával és óvodával. Tehát tudjuk, hogy honnan hová, csak nincs meg a hogyan.

Nemrég volt egy törvénymódosítási javaslat a nemzetiségi iskolák fogalmának bevezetéséről, ami elbukott a parlamentben. Ön szerint, ha megszavazták volna, mennyiben enyhítette volna a problémákat?

A politikai döntéshozóknak volt egy nagyon jó döntésük, amikor sikerült növelni a normatívát. A kisebbségi iskolák esetében 108% volt, azt az utóbbi két évben felemelték 113 százalékra. Az SJG esetében ez 50 ezer euró plusz. Erről keveset beszéltek az elmúlt négy évben, ez a magyar iskolák nagyságától függetlenül több 10 ezer euró pluszt jelentett. Sokat ez sem segített, mert ahol 15 gyerek van egy teljes szervezettségű iskolában, ott a pénz nem elég. Maga a törvénymódosítás jó lett volna, mert a törvényben nincs benne a kisebbségi iskola definíciója. A szlovák oktatáspolitika az egészet egy rendszerként kezeli, de nekünk specifikus problémáink és igényeink vannak. Tartalmi szempontból lett volna fontos, és akkor máshogy készültek volna a tanmenetek, a pedagógiai programok stb. A formát nem oldotta volna meg, mert ez a törvény nem segít a gyereklétszám növelésében. Egy szülő, aki nem akarja magyar iskolába adni a gyerekét, azért nem fogja meggondolni magát, mert egy törvényt elfogadtak.

Vagyis ez jogtechnikai értelemben lett volna fontos.

És biztonságot adott volna az iskoláknak. Ez azt jelenti, hogy nem lettünk volna kiszolgáltatva az érkező új minisztereknek.

Hogyan látja, mikor lehet majd újra elővenni ezt az ügyet?

Annyira vegyes most a politikai színpad, hogy senki sem tudja, mi lesz itt jövő február után. Szerintem fontos, hogy megvolt az első lépés, még hogyha mindenki érezte is, hogy nem volt esélye a parlamentben, de egyszer ez már megtörtént, s legközelebb lehet erre hivatkozni. Vegyük a vasúti táblák ügyét. Ugye ott volt egy polgári engedetlenség. Fontos, hogy legyenek előzmények.