Egy afgán család három tagja lelte halálát a hullámsírban

A Duna, az újabb tragédia színhelyeSomogyi Tibor felvétele Tragédiával végződött a kétgyermekes afgán házaspár menekülése. A magyar–szlovák zöldhatáron csónakba szálltak, ám ismeretlen okok miatt felborultak. Az embercsempész(ek) és az afgán családfő megmenekült(ek), az anya és két gyermeke Vajkánál a Dunába fulladt.

A világtól szinte elzárt csallóközi községben a járókelők nem nagyon akartak beszélni az embercsempészetről. Az idősebbek közül sokan nem is tudtak arról, hogy a falubeliek tagjai, esetleg segítői a nemzetközi csempészbandának. A községházán Varga József polgármester tájékoztatott. – Éjfél után telefonáltak a rendőrök, szóljak N. Adrián és Sz. Gábor szüleinek, ne várják fiaikat, mert előzetes letartóztatásban maradnak. Vajkán alig sejtette valaki, hogy közöttünk is lehetnek olyanok, akiknek köze van a csempészéshez. Azt végképp nem érti senki, hogy a rendezett viszonyok között, aránylag jó anyagi helyzetben élő fiatalemberek miért keveredtek ilyen ügybe. Az is megfordult a fejünkben, hogy az unalom vitte őket „rossz utakra”.

A polgármester azonnal átadta az üzenetet N. Adrián szüleinek. – A szerencsétlenek nem aludtak, az apa az első csengetésre felemelte a kagylót. Sz. Gáborékat nem értesíthettem, nincs telefonjuk. A sógorukat hívtam fel, őt kértem meg, szóljon a szülőknek. Másnap a rendőrségen érdeklődtem, de csak annyit mondtak, N. Adrián távozhatott, szabadlábon védekezhet, de amíg folyik a vizsgálat, másról nem tájékoztatnak.

Útban N. Adrián édesanyjának munkahelyére ismét a falubelieket akartuk szóra bírni. Akadtak, akik emlékeztek arra, hogy az utóbbi hónapokban a fiatalembereket többször látták a bősi rendőrök társaságában. N. Adrián édesanyja nem szívesen beszélt a történtekről. – Nagyon megviseltek az események. A fiam elismerte, hibát követett el, hogy barátja kérésére autójában öt agfánt Pozsonyba szállított. A Tesco áruház előtt tette ki őket.

– Tehát nemcsak a vízbe fulladt agfánok, valamint a családfő, aki megmenekült próbálták illegálisan átlépni a határt? – kérdeztük meglepetten, hiszen eddig szó sem volt arról, hogy Vajkán több menekült is átlépte a zöldhatárt. – A fiamnak nem volt köze a vízbe fordult afgánokhoz, ezt a túlélő férfi is megerősítette. Ezért szabadlábon védekezhet. Megmagyarázhatatlan, miért vállalta. Biztosan nem az anyagi haszon végett, hiszen a fuvarért 500 koronát kapott. Úgy érzem, Adrián és Gábor áldozat – mondta az összetört édesanya.

Az őrizteben levő Sz. Gábor apja sem érti, mi vitte rá a fiát arra, hogy részt vegyen az embercsempészetben.– Reggeltől estig dolgozunk, nem ellenőrizhetjük, mit csinál, kivel találkozik szabad idejében – mondta kétségbeesetten. – Ha ő volt az, aki az afgánokkal ugyancsak a vízbe fordult, nem tűnt fel, hogy csurom víz a ruhája? – vetettük fel. Az apa szerint azonban a házban nyoma sem volt semminek. – Nem tudjuk, mi lesz az ügy vége. Ügyvédet fogadtunk, ő látogatja fiunkat a lipótvári börtönben – törölte le kibuggyanó könnyeit.

Az újsághír szerint M. Dániel vajkai lakos Győrbe menekült a felelősségrevonás elől. – Felháborító valótlanságok láttak napvilágot. A fiam keresztanyja azt olvasta, hallotta valahol, hogy Danit az Interpol körözi, illetve el is fogta már. Hogyan kereshette volna, amikor a rendőrségi idézésről szóló értesítést november 21-én hagyta itt a postás? – tette elénk a nyomtatványt M. Dániel édesanyja, majd a dátumra mutatott: az értesítés átvételére 18 nap állt a fiam rendelkezésére. Akkor kereshették volna, ha december 9-e után sem jelentekezik a hatóságnál. Hogy ne legyen nagyobb a baj, kedden elmentem érte Magyarországra. Nem rejtőzködött, a Dunakilitin élő barátnőjénél volt. Szerdán átvette az idézést, és csütörtökön ügyvédje kíséretében önként jelentkezett a rendőrségen. Tudni akartam, mi az igazság, magyarázatot kértem tőle. Csak anynyit mondott: hagyd rám. A fiam felnőtt, 26 éves, sajnos munkanélküli, nem tudhatom, kivel találkozik, hova megy. Mi a férjemmel dolgozunk, nem tudjuk ellenőrizni. Gyakran volt együtt unoktestvérével, Sz. Gabival, ezért semmi rosszra nem gondoltunk. Nagyon nehéz nekünk is, de én elsősorban a húgomat, Gábor anyját féltem. Amióta egy gyereke meghalt, a férje pedig részese volt annak a közúti balesetnek, amelynek négy halálos áldozata volt, és sokáig nem lehetett tudni, megmarad-e, gyógyszereken él. Egyre gyakrabban kérdezem magamtól: terhel-e bennünket felelősség. Elrontottunk valamit? Sokan állítják, az embercsempészet jövedelmező. Mi sem tapasztaltuk és a fiam barátnője sem, hogy Gabinak több pénze lett volna.

Hétfőn M. Dániel édesanyjánál akartunk érdeklődni a fia felől, ám a vonal túlsó végén maga M. Dániel jelentkezett. – A negyvennyolc órás fogva tartás után szombaton bírósági tárgyalás következett. Hiába terjedt el, hogy én voltam a főszervező, bebizonyosodott: én csak felvezettem a fővárosba az afgánokat szállító autókat. Egyedül ültem a kocsiban, az én feladatom mindössze az volt, hogy jelezzem: nincsenek-e valahol rendőrök. Szembesítettek a családját elveszítő afgánnal, aki elmondta: én segítettem ki a partra. Mellesleg Gabit is. Tudom, hogy hibát követtem el, ráadásul nem voltam rászorulva arra az ezer koronára, amit kaptam. Egy pozsonyi taxis szervezte az illegális határátlépést, a faluban többen is ismerik. Sz. Gabit azért tartják fogva, mert részese volt a három emberéletet követelő balesetnek – nyilatkozta M. Dániel.