Dunavit: a csallóközi táj a miénk!

Ahogyan mondani szokás: még meg sem száradt a tinta a papíron, hiszen a napokban érkezett meg az értesítés, hogy bejegyezték a csallóközi természet megóvása érdekében alakult Duna Menti Tájvédelmi Társulatot. A szervezetet három lelkes csallóközi fiatal alapította meg, Tóth László építészmérnök, Fodor Péter biológus és Mészáros Csaba fotós. A társulat rövidített neve Dunavit. 

Nem volt magyar szervezet
Akkor, amikor a Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Társulás (BROZ – Bratislavské regionálne ochranné zdruzenie ) elindította petícióját a szárazföldi Duna-delta megóvásáért tudatosították, hogy nincs egy adekvát magyar helyi szervezet, amely felemelné a hangját a Csallóközért. Ez a jól működő szlovák szervezet – amely fontos ökológiai kérdésekre hívja fel a figyelmet – inspirálta a tősgyökeres csallóközi fiatalokat arra, hogy összefogjanak, és megalapítsák az első és eddig egyetlen szervezet Szlovákiában, amely a csallóközi táj megőrzését tűzte ki célul. Mert rólunk van szó, az évszázadok óta magyarok által lakta vidékről, a Csallóközről.

Miénk itt ez a táj
Annak ellenére, hogy hivatalosan még nem léteztek, már tavasszal megkezdték működésüket Tejfalu és Csölösztő térség kanálisainak a tisztításával. Ezután következett a Madársziget rendbetétele a Bird Life Slovakia szervezésében. „A víztározó közepén lévő Madársziget köztudottan Közép-Európa legnagyobb fészekrakó szigete, sőt, a szerecsensirály egyetlen fészekrakóhelye Szlovákiában. Az akciót nyilvánosan meghirdették a közösségi média oldalain, bárki részt vehetett és segíthetett. Meglepő volt, hogy bár a közvetlen környezetünkről volt szó, mi voltunk az egyetlenek, akik a Csallóközből csatlakoztunk a felhíváshoz a sok pozsonyi, zsolnai, sőt, kassai résztvevő mellett. Bár, ha belegondolunk, annyira mégsem meglepő, hiszen a helyiek számára még mindig idegen elem a víztározó. A legtöbben nehéz szívvel emlékezünk vissza arra, hogy több ezer hektár erdőt irtottak ki ezen a környéken azért, hogy ez a nagyon vitatott építkezés megvalósuljon. Talán ez a közömbösség egyik oka” – magyarázza Tóth László. Hangsúlyozta: „mi a közömbösség ellen szeretnénk fellépni. Célunk, hogy fotókkal, videókkal felhívjuk az emberek figyelmet arra, hogy ez a csallóközi táj a miénk. Apáink, nagyapáink, sőt, ükapáink öröksége, ők évtizedeken át megőrizték ezt a számunkra, és most a mi dolgunk, hogy ugyanezt tegyük az utánunk következő generációk számára. Hozzuk vissza a természetet a Csallóközbe.”

A feladat
A társulat tagjai csatlakoztak a szlovák természetvédő szervezetek „Az élő országért” (Za živú krajinu) petíció felhívásához is, amely arra kéri a mezőgazdasági minisztériumot, hogy vizsgálja felül támogatási politikáját. Elsősorban azokat a gazdákat támogassa, akik természet közeli módon és a védett fajokra, valamint a természetes biotópok megőrzésére való tekintettel gazdálkodnak, illetve művelik a földjeiket. A manapság elterjedt nagy táblás mezőgazdaság ugyanis tönkreteszi a biodiverzitást és az élővilágot. „Példa erre a Somorja határában több száz hektáros összefüggő táblákon termesztett monokultúra, ezen a nyáron például kizárólagosan kukoricát és búzát termesztettek. Ilyen hatalmas területek gyors megművelése, egyik napról a másikra történő megváltoztatása jelentősen csökkenti a vadvilág túlélési esélyeit, megszünteti a madarak és apró állatfajok fészkelőhelyét és életterét, eltűnik a táplálékforrásuk, nincs hova menekülniük. Ez a petíció arra hívja fel a figyelmet, hogy nemcsak a védett területeken, hanem a közvetlen környezetünkben is fontos, hogy megőrizzük az élővilágot. A támogatás kritériuma ne csak a földterület nagysága, hanem a gazdálkodás módszere is legyen” – magyarázza Fodor Péter biológus. A Dunavit társulat feladatául tűzte ki a valamikori vizenyős, lápos élőhelyek visszaállítását a Csallóközben, az erre vonatkozó kutatások már el is kezdődtek. Teljes mértékben ez már sajnos lehetetlen, de legalább egy részét szeretnék visszaállítani, hogy lehetőséget adjanak a Csallóköz jellegzetes élővilágának az újraéledésére.

A mezei utak fontossága
Lehet, hogy hihetetlen, de a biodiverzitás megőrzése érdekében az egyik legfontosabb teendő a mezei utak megőrzése, illetve visszaállítása. Ezek azok az utak, amelyek azzal, hogy osztják a nagy területet, egyben menedéket adnak a különböző élőlények számára és szélfogóként is szolgálnak. A hatályos törvények nem szabályozzák elégségesen ezt a problémát, mert a területet bérlő nem köteles az utakat fenntartani, sőt, bármikor beszánthatja ezeket, ami sajnos a Somorja környéki néhány száz hektáros kukoricásnál meg is történt. „Nem harcolni akarunk, hanem érvekkel meggyőzni a bérlőket arról, hogy semmit sem veszítenek a nyereségükből, ha kialakítják és megtartják ezeket a létfontosságú mezsgyéket. Bízunk abban, hogy nyitott fülekre találunk ezen a téren” – reménykedik Tóth László.

Nem lehet vesztes
„Sokfelé szakadt ez az ország a természetvédelem terén. A vadászok, az ornitológusok, az aktivisták, a mezőgazdászok, a zöldek, mindenki védi a saját érdekeit és közben elvész a természet. Most van egy zölden gondolkodó kormány, egy természetvédő környezetvédelmi miniszter, aki itt lesz néhány évig. Ez idő alatt esetleg fölénybe kerülhet a különböző gazdasági csoportok felett. De néhány éven belül jöhet egy változás és mindazt, amit ez a kormány elért, a következő felülírja. És ki a vesztes? A természet. Mi pedig ezt a gyakorlatot szeretnénk felülírni társulásunk működésével. Azt szeretnénk, hogy amit elérünk, az maradandó legyen. Senki ellen nem megyünk, nem háborúzunk, hanem kölcsönös kompromisszumkötéssel szeretnénk sikeresek lenni és elérni a céljainkat. Valljuk, hogy a gazdaság és természetvédelem érdekei között meg lehet, meg kell találni azt az egyensúlyt, amely mindkettő fennmaradását biztosítja” – mondta zárszóként Fodor Péter biológus, a Dunavit társulat egyik alapítója.

A polgári társulás már most készül a tavaszra fecskeházak telepítésével, amelybe a saját kezűleg készített fecskefészkeket helyezik el. Az első ilyet Bacsfán fogják felállítani, de várják más települések jelentkezését is, amelyek szeretnék, hogy régiójukba visszatérjenek a fecskék. Ezeket a madarakat magunk üldöztük el házunk tájairól, a háztáji kis gazdálkodás szinte teljes felszámolásával és azzal is, hogy a sokszínű kerteket az egyenletesre nyírt pázsit és tujafák sora váltotta fel a falusi házak körül.