Dunaradványban még nem járt a Duna

A felsorolt települések közül Dunaradvány a Duna bal partján, nagyjából félúton található Komárom és Párkány között, s bár a kertek vége egészen a víz fölé nyúlik, árvíz ezt a falut még soha nem látogatta meg, olyan magasak a természetes partok. A helybéliek ezt így fogalmazták meg: „ha mi elúszunk, akkor Komáromot már csáklyával kell keresni”. A településen jelenleg 738 lakos él, s ha figyelembe vesszük, hogy 1930-ban 1514, 1970-ben pedig 1387 lakosa volt a falunak, a lakosságfogyás még annak ismeretében is megrendítő, hogy a rendszerváltozás után Virt önálló közigazgatási egységként működik tovább.

IDÉZET AZ ELRABLÁSRA

A község eredeti helye vélhetően a Zsitva torkolatánál, a mai Zsitvatő helyén volt, erre utalnak az avar és római kori leletek, ismert az itt található észak-pannon kultúra települése és temetkezési helye is, de ezek a lelőhelyek még feltárásra várnak. A mindenkori lakosság a természetes adottságokhoz alkalmazkodva kereste a megélhetési lehetőségeket, így nem meglepő, hogy már 1075-ben I. Géza király 11 halásztanyát adományozott a községet birtokló Szent Benedeki apátságnak, mint ahogy az sem, hogy a Duna sodrását kihasználandó, a község hosszában számos vízimalomban őrölték a környék gazdáinak gabonáját.

Bödők László, a község polgármestere elmondta, a falu gyarapodásának korábban az vetett gátat, hogy a föld birtokosai rendszerint nem itt éltek, ezért, ha a mezei munkát a helybéliekkel végeztették el, magát a községet nem fejlesztették. Nem jelentett nagyobb gazdasági változást az sem, hogy a közbirtokosság földjein megalakították a helyi mezőgazdasági szövetkezetet, mivel a gyenge minőségű, zömében homokos szántókon mindenből kevesebb termett, mint a jobb adottságú szomszédoknál. A polgármester megjegyezte, hogy a helybéli gazdák nem lelkesedtek a szövetkezetért, jó példa erre, hogy az akkori gazdaközösség vezetője, Peredi István midőn megkapta az utasítást, miszerint alá kell írnia a közbirtokossági földek szövetkezetesítését rögzítő jegyzőkönyvet, a meghívó hátuljára ezt írta: „Idézet az elrablásra.” Később, amikor a helyi szövetkezet így-úgy működni kezdett, 1976-ban egyesítették a karvai, a dunamocsi, a dunaradványi és a virti szövetkezeteket, s mivel a közös székhelyet Dunamocsra tették, beindult a helyi mezőgazdaság fokozatos leépülése is, számottevő eredményeket csak az otthoni kertekben gazdálkodó kistermelők tudtak felmutatni. A rendszerváltozás után feloszlott a közös szövetkezet, s ezt a szétzüllést helyben sem tudták megakadályozni, a vagyon jelentős része kalapács alá került. Időközben a kárpótlási törvény értelmében hat család visszakapta a földjeit, akik mezőgazdasági vállalkozásba kezdtek, ők, s az 1997-ben kft-vé transzformált volt szövetkezet biztosít némi munkalehetőséget a helybéliek számára. Ennek ellenére a munkanélküliség meghaladja az országos átlag kétszeresét, mintegy 35 és 40 % között mozog.

HÉTVÉGI HÁZ IDEOLÓGIAI ALAPON

Bödők László polgármester A közbirtokossági vagyonnal kapcsolatban a polgármester azt is elmondta, hogy az önkormányzat megalakulása után megtalálták az eredeti dokumentumokat, ezáltal hivatalosan is visszaállították a korábbi állapotokat, s mivel a gazdaközösségi földekből a falu is vásárolt parcellákat, jelenleg társtulajdonosként tagja a közbirtokosságnak. Erre a lépésre azért volt szükség, mert Dunaradvány közigazgatási területén még az elmúlt rendszer idején 120 hétvégi ház épült a Duna partján, amelyek tulajdonjogilag rendezetlenek voltak. Köztudott, hogy az ilyen attraktív üdülési övezetekben szinte kizárólag a befolyásos párt- és köztisztviselők jutottak porteföldhöz, akik sem az akkori, sem a mostani faluvezetést nem tekintik partnernek, ezért a területek tulajdonjogi rendezése ma is akadozik, holott a község elöljárósága jó szándékú ajánlatokkal fordult az érdekeltek felé. A polgármester úgy látja, hogy a tisztségviselői pökhendiség örökletes, mivel a hétvégi házzal rendelkezők túlnyomó többsége nem mutat hajlandóságot a telkek vagyonjogi rendezésére. Olyankor hökkennek meg csupán, ha egy-egy haláleset kapcsán, tulajdonlap híján örökösödési gondok adódnak, ilyen esetben még a legmagasabb befolyással rendelkezők sem tudják a községet megkerülni.

BERENDEZKEDNEK A TÚLÉLÉSRE

A település előnyös földrajzi fekvése, a kavicsos Duna-part, a hétvégi házakkal együtt nyaranta jelentős tömegeket vonz a környékre, egyes nyári hétvégeken több ember éjszakázik a kültelkeken, mint magában a községben. Ez a tény olykor megoldhatatlan feladatok elé állítja a falut, még ha rendelkezik is üzlethálózattal, mivel a hétvégi házak többségénél a szennyvíztárolás és -elvezetés megoldatlan, s jelentős az a hulladékmennyiség is, amit a nyaralók maguk után hagynak. Bödők László elmondta, a falu szeméttelepét higiéniai okokból bezáratták, így az izsai szeméttelepre kénytelenek elszállítani a hulladékot, a szennyvizet pedig jobb híján a falu határában egy nádasba engedik ki. A jelen gazdasági helyzetben – bármennyire is csúcson van Szlovákia gazdasága – belátható időn belül a falu sem szennyvíztisztítót, sem az idegenforgalom fellendítéséhez elengedhetetlenül szükséges egyéb infrastrukturális beruházást nem engedhet meg magának, jobb híján berendezkednek a túlélésre. Igaz – mondja a polgármester –, hogy a közigazgatást igazgató reformtörvény számos új hatás- és jogkört átruházott az önkormányzatokra, amivel szívesen élnének is, ha a törvényalkotó nem feledkezett volna meg a hatáskörök pénzzel valómegtámogatásáról. Példaként – természetesen – az oktatásügyet hozza fel, ahol a szétválási (delimitációs) jegyzőkönyv értelmében az állam évi 112 ezer koronával támogatja az intézmények rezsiköltségeit. Ez az összeg a jelenlegi energiaárak és az elengedhetetlenül szükséges karbantartási, valamint a műszaki felülvizsgálati költségek mellett a kiadásoknak legfeljebb a felét takarja be, mivel a 2003-as és szűkre szabott költségvetésében a fenti célokra legalább 300 ezer koronát kellene költeni. A pénzt a falu – más lehetőség nem lévén – a saját költségvetéséből előteremti oly módon, hogy megkurtítja más tevékenységeinek kereteit. Ilyen és hasonló szükségmegoldásokra kényszerül szinte kivétel nélkül minden önkormányzat, főként azok, amelyek józanul gondolkodva nem vállalják fel a kétes kimenetelű hitelfelvételek terhét.

Bödők László elmondta azt is, hogy a rendszerváltozás után a tömegszervezetek Dunaradványon megmaradtak, s ha takaréklángon is, de működnek.

KÖLCSÖNÖK NÉLKÜL

Tesznek a faluértA falu költségvetésében éves átlagban 3 millió korona a bevételi rész, ehhez igazítják hozzá a kiadásaikat, az önkormányzat működésének eddigi tizenhárom éve alatt hitelt még nem vett fel. Ahhoz, hogy a kedvező földrajzi fekvés és a környezet kínálta lehetőségeket az oly gyakran emlegetett vidéki turizmus számára működőképessé tegyék, számos olyan beruházásra lenne szükség, amelyet csak a kincstár vagy más pályázati pénzek segítségével valósíthatnának meg, amelyek megszerzésére a polgármester nem sok esélyt lát. Mindezek ellenére nem csupán a turizmust kedvelők tudatába férkőzött már be Dunaradvány neve, hanem a kultúra iránt érdeklődőkébe is, hiszen immáron több mint egy évtizede a szomszédos Virt községgel közösen szervezik meg a Baróti Szabó Dávid Napokat, ahol a tematikus előadások mellett kiállításokkal és országos versmondó verseny megrendezésével állítanak emléket az Erdélyből ideszármazott költőnek.

BÉKE A HOSSZÚ HÁBORÚ UTÁN

Végezetül Bödők László kitér arra az eseményre, melynek történelmi jelentősége a világ számára ismertté tette a Dunaradvány közigazgatási területén található Zsitvatő települést, hiszen 1606. november 11-én itt kötötték meg a Hosszú háborúnak véget vető békeszerződést. Érdemes felfigyelni a dátumra, hiszen három év múlva négyszáz éve lesz annak, hogy az oszmán birodalom és a Habsburg ház kényszerű, de példaértékű békét kötött egymással, ami arra kellene, hogy ösztönözze a békéért hadakozókat, hogy Európa közepén egy olyan emlékhelyet létesítsenek, amely a földrész együvé tartozását és egységesülő kulturális és történelmi szemléletét juttatná az eszünkbe.