Botlatóköveket helyeztek el Tornalján

Két botlatókövet helyeztek el a Tornalján, a Štúr utcában.

Tornalja

A városból a második világháború idején közel ezer zsidó lakost hurcoltak el, akiknek leszármazottai közül is már csak alig négyen-öten laknak a városban.

Az úgynevezett botlatókövek olyan, az utca szintjébe elhelyezett apró emlékkövek, amelyeket a holokausztban elpusztított zsidó polgárok utolsó lakhelye előtt raknak le, rajtuk az áldozat nevével és halálának okával. Tornalján Dr. Rothman Sándor orvosnak és Lissauer Emil gyógyszerésznek állítottak így emléket. Rothman Sándor körorvosként dolgozott a háború előtt, ő volt az, aki ingyen kezelte a beretkei református árvaház lakóit. A doktor, gimnazista fiával Istvánnal együtt a jolsvai orvos-mérnök zászlóaljba jelentkezett munkaszolgálatosnak. A több mint kétszáz fős zászlóaljat, amelyben csupa diplomás férfi szolgált, 1944. október 16-án, a magyarországi Pusztavám község mellett, a helyi homokbányában végezte ki egy SS alakulat. Földi maradványaikat 1947-ben exhumálták és a budapesti Kozma utcai temetőben helyezték végső nyugalomra. Lissauer Emil, a tornaljai Nádor patika tulajdonosa volt, annak idején ő is bevonult a jolsvai munkaszolgálatosokhoz, ám egy, a rejtegetett vagyona miatti feljelentés okán még 1944-ben, augusztus végén hazaszállították volna Tornaljára, hogy kihallgassák. A megvert, megkínzott és megtört gyógyszerész a további megaláztatások elől öngyilkosságba menekült. Sírja a tornaljai izraelita temetőben van.

A két botlatókő elhelyezése civil kezdeményezésre, a zsidó hitközség és az Antikomplex Alapítvány szervezésében történt, főleg Tornalja támogatásával, a költségeket helybeli adományozók, magánszemélyek és Beretke község fedezte. Szögedi Anna, Tornalja polgármestere a botlatókövek elhelyezéskor azt hangsúlyozta, a város 20. századi fellendülésében és fejlődésében elvitathatatlan szerepe volt a helyi zsidóságnak. Tornaljának a második világháború idején mintegy négy és fél ezer lakosa volt, ebből közel ezer zsidó származású, vagyis lényegében a város lakosságának negyede pusztult el a vészkorszakban. Dušan Rybár, a zsidó közösség vezetője az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet és megköszönte az adakozóknak a támogatást és további botlatókövek elhelyezésére buzdította a jelenlévőket.